6916. lajstromszámú szabadalom • Kábelek horgonykötése függő hidaknál
el a horgonyszéknek megfelelő K fokain. Mivel a belső K fokok mindegyike megfelelően emelkedik a legközelebbi kiilső fok fölé, úgy mindegyik foknak feje majdnem teljesen szabadon fekszik. Ezen lépcsőalak által oly szerkezetet nyerünk, mely lehetővé teszi, hogy a horgonyszéket a legnagyobb hidak számára is elegendő szilárdsággal és a legegyszerűbb alakban és közönséges öntvény gyanánt állítsuk elő. mely azonban az egyes kötélfejeknek a szerelési munkákhoz szükséges és a későbbi megfigyelés számára is megkívántató hozzáférhetőségét elegendőképen biztosítja. Ezzel az első föltétel teljesítve van. A második föltétel a kábelek szerelésénél foganatosítandó munkákból adódik ki. A köteleket egymásután függesztjük tol és végeiket ideiglenesen erősítjük meg (6. ábra); minden egyes kötelet mihelyt azt azon helyzetbe hoztuk, melyet annak később a kábelben el kell foglalnia, a már előbb fölfüggesztett kötéllel vagy kötelekkel ideiglenes összefonás által oly erősen kötjük össze, hogy ezen helyzetet többé meg nem változtathatja. Csak ha ez megtörtént, határozhatjuk meg egész pontosan azon helyet, a melyen a kötélfejet meg kell erősítenünk. mert különben az egyes kötelek hosszának kikerülhetetlen pontatlanságai, még ha azok csak csekélyek is. a kábelben lévő kötélnek egyenlőtlen megterhelését és ezáltal a kábelnek tetemes gyöngítését idéznék elő. Tetszőleges C1 támadási ponttal bíró húzó készülék által (6. ábra) ezen. az ideiglenes összefonásból eredő szabálytalanságokat kiegyenlítjük. ABC vonal (6., 8-ik ábrák) a kötélnek azon pontjait jelölje, melyeken a fejet meg kell erősíteni. A kötélnek azonban még több méternyire terjedő szabad munkahosszra van szüksége, hogy a fejet ráönthessük; hogy ezen munkahosszat megkapjuk, a kötelet, miután ezen a kötélfej helyét megjelöltük, megfelelő hosszban kell a horgonyszékben elrendezett nyílásokon áthúzni és a helyes hosszban levágni. Mivel azonban ezen kötél az előbb fölszerelt kötelekkel szilárdan van összekötve, úgy ezen összeköttetést, hogy a kötelet a horgonyszék nyílásain áthúzhassuk, föl kellene bontanunk, mi által a kötelet helyzetéből ismét teljesen kihúznék. Hogy ezt elkerüljük, az összeköttetést nem oldjuk föl egészen, hanem csak annyira, hogy a kötél legnagyobb részét az oszlopok között, tehát ott, a hol a megerősítés a kötél fekvésének biztosítására különösen fontos, fölbontatlan marad és hogy azt csakis a horgonykötéstől az oszlopig és kissé ezen túl kifelé (pl. Z>-ig 3. ábra) bontjuk föl. Ha a kötelet aztán 0 oszlopágyazásából kiemeljük, úgy azt a horgonyszékben elrendezett nyíláson át a szükséges hosszban áthúzhatjuk és a P kötélfejet rajta megerősíthetjük. Ezután a kötelet újra beemeljük oszlopágyazásába és az összeköttetésnek előbb megoldott részét ismét megújítjuk. Hogy a kötelet oszlopágyazásából ki lessen emelni és abba újra beemelni, azt kissé meg kell hosszabbítanunk, a mint ez a 3. és 4. ábrákból látható, mely utóbbi ábra az 0 oszlopágyazásnak keresztmetszetét mutatja; a H kötélágynak alsó fele a kábelt alkotó köteleknek már felét tartalmazza. Ha ezen kötelék bármelyikét pl. E-1, miután azt helyes hosszában megerősítettük a kötélágyból a fent leírt czélból ki akarjuk emelni és ismét behelyezni, úgy azt a több méter hosszú kötélágy falazata fölött át kell emelnünk. A kiemelés nem okoz nehézségeket, mivel a kötélnek ideiglenes megerősítése tetszés szerint választható F G hosszal való megeresztést enged meg (6. ábra). Ha azonban a P kötélfejet azon a helyen erősítettük volna meg, a melyen az 7. ábrában van föltüntetve, úgy lehetetlen volna a kötelet ismét a H ágy falazata fölött az ágyba beemelni (4. ábra), mivel a kötelet, a mint ez szükséges volna, sehogy sem lehetne meghosszabbítani, ha csak az egész összeköttetést nem akarjuk fölbontani, a mit azonban éppen ki akarunk kerülni. Itt már most a J betét-darabnak (8. ábra) kell segítségül közreműködnie. Ezen darab két részből áll. a miért is azt tetszésszerint lehet elrendezni és ismét eltávolítani. Ha ugyanis a végleges P kötélfejet nem magukhoz a
