6916. lajstromszámú szabadalom • Kábelek horgonykötése függő hidaknál

Megjelent 1897. évi január lió 2-án. MAGY. g|g KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 6916. szám. VlII/j OSZTÁLY. Kábelek horgonykötése függő hidaknál. FELTEN ÉS GUILLEAUME CZÉG BUDAPESTEN. Szabadalmaztatott 1896 február hó 24-étől kezdve. Az eddig épített nagyobb kábelhidaknál a kábelek oly kötelekből állanak, melyeknek egyes drótjai végnélküli sodronnyá vannak forrasztva vagy fonva. Hogy ily köteleket előállítsunk és megkössünk, ezen végnélküli drótot annyiszor vezetjük az egyik kötési helytől a másikhoz és újra vissza, a hányszor azt a kötélnek tervezett szilárdsága megkívánja; a kötelet ekkor minden fordulásnál sarú. csapszög vagy más eftéle köré helyezzük, mely a maga részéről lánczokhoz vagy rúdakhoz van erősítve, melyek a kábelkötél húzását a horgonyszékre és a falazatra viszik át. A munkáuak ezen módszerénél tehát a kábelt alkotó köteleket csakis az építkezési helyen lehet összeilleszteni, míg ezzel szemben a jelen találmány a hídkábeleknek oly kötelekből való ellőállítására vonatkozik, melyeket már a gyárban készen lehet előállítani, úgy hogy az építkezési helyen csakis a kész köteleket kell még helyes helyzetükbe hozni, egymással összekötni és megerősíteni. Az által, hogy a köteleket ily módon gyárilag állítjuk elő, a legjobb ismert kötélkapcsolásnak, vagyis a P kötélfejnek alkalmazása van lehetővé téve (5. ábra), mely kúpos furattal bíró hüvelyből áll, melybe a kötél végét bevezetjük és melyet, miután az egyes drótok végeit a fúrat alakjának megfelelően széllyelhúztuk. alkalmas fémöntvénnyel öntünk ki. Hogy azonban ezen kötélfejeket a kábelhidak követelményeinek megfelelő szilárdsággal helyezhessük el. több föltételnek kell megfelelnünk. A kötélfejeket ugyanis, hogy a szükséges szilárdságot nyerjék, megfelelő nagyságúakra kell választani, és hogy azokat fölszerelhessük, megfelelő széles térnek kell a kötélfejek között szabadon maradnia. Szükséges tehát, hogy a rendesen nagy számú kötélfejeknél a horgonykötés számára ne túlnagy tért vegyünk igénybe, hogy a fejeket lehetőleg kedvezően csoportosítsuk, mindig azonban úgy, hogy mindegyikük a horgonykötésnek idővel esetleg eszközlendő megvizsgálása számára hozzáférhető legyen. Ezt azáltal érjük el. hogy az A horgonyszéket (1. és 2. ábra) lépcsőzetesre készítjük és pedig úgy. hogy a középső kötélnek feje hasonlóképen a középen fekvő, legmesszebbre kiálló fokra fekszik föl, míg a középső kötelet körülvevő sodronyok fejeit pontosan az utóbbiak által a kábelben elfoglalt helyzetük sorrendje szerint helyezzük