6836. lajstromszámú szabadalom • Lánczszem fogszerűen egymásba fogódzó horogvégekkel
a láncz megfeszítése közben idézi elő. Eme megfeszítésnél a fogazott horogvégeket a szomszédos lánczszemek egymásra szorítják és merev kapcsolatban tartják. A csatolt rajzlapon: Az 1. és 2. ábra egy ily láncz egy részének nézete. a 3. ábra nagyobb méretben egy lánczszem horogvége, a 3a ábra metszet a 3. ábra x—x vonala szerint, részben pedig nézet, a 4. és 5. ábra a láncz egy módosításának nézete. a 6. ábra egy szem nézete némileg módosított horogrésszel, a 7. és 8. ábra oly horogvégek, melyeken több fog van. a 9. ábra a találmány szerint szerkesztett hosszúkás lánczszem. A lánczszemeket egyetlen A drót képezi, mely közepén B hurokkal, C C oldalszárakkal és egymásra lapolt D horogvéggel van ellátva. Ez utóbbiak egymás fölött feküdvén, kétszer akkora keresztmetszetet adnak, mint a lánczszem többi része, és egymással a húzás irányában ferde E fogak segélyével vannak kapcsolva. Eme fogakat a drótok egymás mellett fekvő fölületén anyag eltávolítása nélkül csupán nyomás segélyével vagy más úton képezzük ki. A lánczszem többi részeinek alakja nem lényeges, a lánczszem hosszúkás lehet, mint a 9. ábrán, úgy. hogy a fogantyúnak égymás fölött fekvő részei a B hurokrésszel parallel síkba essenek vagy pedig a részek összecsavarhatok, illetve a hurok síkjával derékszöget képezhetnek, mint az az 1—5-ábrán van föltüntetve, a fogak pedig a drót végétől tetszőleges távolságban lehetnek alkalmazva, mint ez a legtöbb esetben kívánatos. A lejtős E fogak, melyek a visszafelé fordított-, egymást túlfedő végeken vannak alkalmazva, az 1—5. ábrák szerint, melyek a legczélszerűbb kiviteli módozatot tüntetik föl, — a lehető legnagyobb hosszúságban és ellenálló képességgel készülhetnek, a mennyiben oly vonalon alkalmazhatók, mely az egymást túlfedő végeken keresztirányban megy át, mint a 3. ábrán nagyobb méretben látható. Emez ábrákból kitűnik, hogy a lejtős fogak minden egyes szem belső fölületén oly vonalban alkalmazvák, mely ennek végén keresztirányban megy át. tehát a szem hosszával derékszög alatt, úgy, hogy a lehajlított horogvégek hosszának összege körülbelül a lánczszem teljes szélességének felel meg. Minden fogpár egyenes ca felülete ugyanazon az egyenes vonalon fekszik, mely a szem horogvégén keresztirányban megy át, eme fölületek pedig ellenkező irány felé fordúltak, mint az a rajzlapon ábrázolva van, úgy, hogy a szem egész szélességén egymásba fogódznak. Eme szerkezet a lehető legnagyobb ütköző fölületet nyújtja és az egyes lánczszemek fogainak vertikális fölületei annál szorosabban fekszenek egymásra, minél nagyobb erő veszi a lánczot húzásra igénybe. Látni lehet továbbá, hogy eme szerkezetnél minden egyes tag B hurokvége a szomszédos tag horogvégeit, melyeken átmegy a lánczra gyakorolt húzásnál, annál nagyobb mértékben szorítja egymáshoz, minél nagyobb a vonó erő, következik tehát, hogy a létesült kapcsolat meg nem bontható. A c horogrész kiilső végén kis E1 merevítő borda van, miáltal a lánczszem eme vége erősebb fog lenni és az egymásba fogódzás helye is némileg el van födve, minthogy a lánczszem vége eme borda mögé fekszik és így a lánczszem tetszetősebb alakot nyer. Eme fogak alakja igen természetesen sokféleképen módosítható, ép úgy elrendezésük és alakjuk és a szükségletnek megfelelően változtatható. Lehet több vagy kevesebb fogat alkalmazni, ezeket magasabbra vagy mélyebbre méretezni, vagy pedig a horogvégek nagyobbra is szabhatók a nélkül, hogy ez a találmány lényegét érintené. A 6. ábrán látható példán a kis E1 borda alkalmazva nincs. A 7. ábrán föltüntetett példán a horogvégeken nagyobb számú fogak vannak. A 8. ábrán föltüntetett példán oly fogak vannak alkalmazva, melyek a drót irányában ferdén elvágvák és melyek a szemhez nem derékszög alatt hajlanak.
