6810. lajstromszámú szabadalom • Újítások tüzelő berendezéseken
— 2 .— füstgázokat a szükségletnek megfelelően le lehet fojtani. Ily módon a hátsó rostélyon az égést úgy lehet szabályozni, hogy a mellső a1 rostély légvonati viszonyaira káros hatást ne gyakoroljon. Míg az eddig használt szerkezeteknél a d lánghíd a rostély mellső részén átömlő levegőre hátrányos, de el nem kerülhető lefojtó hatást gyakorolt, ezen új berendezésnél a két e f lánghíd és a d lánghíd kombinácziója a rostély hátsó részére is gyakorol lefojtó hatást. Az első pillanatban nem érthető, miért van a két e és f lánghíd külön álló darab gyanánt kiképezve. Ez azonban okvetlenül szükséges, mert a rostély hátsó részén keletkező salakot hátrafelé kell kitolni, ellenkező esetben a d lánghíd alatt levő rostélyrész alig volna tisztán tartható. Az e és f lánghidak alatt e2 /'2 ajtók vannak alkalmazva, hogy a salak kihúzható legyen Az ily egymás mögött fekvő lánghidakat tüzelő berendezéseknél már eddig is alkalmazták, de eme berendezésnek mindig az volt a czélja, hogy a lánghidakhoz a rostély vagy a tüzelés mögött levegőt lehessen bevezetni, míg az én berendezésemnél ennek az a czélja. hogy c salakgyűjtőt létesíthessek, melybe a rostély hátsó részéről a salakot le lehessen tolni, továbbá még az. hogy a rostély hátsó részén átömlő levegőre a kellő lefojtó hatást gyakorolhassunk, ezt a ezélt pedig a két lánghíd és a d híd által képezett g csatornával érjük el. A második lánghíd a d lánghídnál (lánggerendánál) alacsonyabb, körülbelül a közönséges tüzelések lánghídjának megfelelő magasságú, tehát az egész rostély légvonati viszonyai teljesen ugyanazok, mint valamely meg nem osztott rostélyé. A lánggerendát czélszerű olyan módon méretezni, hogy horizontális kitei jedése igen nagy legyen, és olyan módon megnyújtani, hogy a h oldalfalak által az e lánghíd ra támasztott híd kiellensúlyozva legyen. Emez elrendezésnél nem kell a láng- , gerendát a rostélyra támasztani, tehát a rosfély terhelve nincsen. A gerendának eme nagy horizontális kiterjedése még annyiban is előnyös, hogy az a1 b1 rostélyrészeken keletkező gázok az izzó lánghíddal hosszú úton érintkeznek, tehát a rostély megrakásánál nagy mértékben fölhevülnek és könnyebben égnek tusfejlődés nélkül el, azonkívül a rostély hátsó b1 része könnyebben kezelhető minthogy a rostélyfölület és a d lánggerenda között bizonyos kör van. A tüzelő berendezésnél a kezelés módja a következő : Ha a tűz tökéletesen leégett, a fűtő a rostély b hátsó részét a salaktól megtisztítja. A salak az első e lánghídra jut és a c térbe hnll le. Már most a még el nem égett szén legnagyobb részét annyira hátra tolja, hogy az a rostély hátsó b1 részét elfödve, egész a d lánggerendáig érjen, mint az az 1. ábrán látható. A még hátramaradó izzó szenet a fűtő a lehetőségig szétosztja a rostélyon a rostélyt pedig friss szénnel rakja meg. Ekkor a következő folyamat megy végbe: Az a1 rostélyrészen fejlődő szénpor és szénoxidgáz a rostélyról a magasan fekvő d lánggerendára jut, eme gerenda fölött elhúzódik és az i2 csatornánál a b1 rostélyrésznek nagy mértékben fölhevült fűtő gázaival keverődve füstfejlődés nélkül elég. A b1 rostélyrészről jövő tüzelőgázok füstnélküli égést létesíthetnek, mert az azon levő aránylag csekély magasságú szénrétegen, mely egész magasságában izzásban van, sok levegő megy át, a szénrétegen átáramolva nagy mértékben fölhevül, tehát a hidegebb szénrészeket és szénoxidgázokat elégetheti. A hátsó A1 rostélyrésznek és a mellső ax rostélyrésznek viszonya és a g csatorna keresztmetszete oly módon választandó meg. hogy egyrészt elég levegő jusson a hátsó rostélyrészhez. másrészt a leírás bevezető részében említett légvonati viszonyok a rostély mellső és hátsó részein azonosak legyenek. Igen természetesen a találmány lényege nem a keresztmetsz --t és a légvonati viszonyok megválasztása, (mert ezt igen termé-
