6798. lajstromszámú szabadalom • Váltó állító készülék
készülék, mely az 1. és 2. ábrákban különböző elrendezésekben van szemléltetve, a fönn leírt hátrányokat elhárítja s a kitűzött, föladatot megoldja. A találmány alapját azon elv képezi, hogy az ellensúlyemeltyűnek forgási tengelye nem fekszik állandóan az elállító emeltyű középvonalának irányában, hanem hogy azt azon kívül és ahhoz bizonyos szög alatt állíthatjuk be. Ezen elrendezés által, ha az ellensúlyos emeltyűt forgatjuk, minek következtében ez az elállító készüléknek emeltyűjét is ideiglenes rendkívüli állásába magával húzza, az ellensúly magasabb állásba jut, melyben a készüléket kezelő váltóállító azt könnyen megtarthatja; de ha aztán a készüléket ezen állásban magára hagyjuk, úgy az ellensúly megfelelő súlya segélyével az ellensúlyemeltyűt és az elállító emeltyűt is újból előbbi helyzetébe hozza vissza. A váltóállító készülék áll a rajzban föltüntetett alakkal bíró A emeltyűből, melynek B forgási tengelye egy különös, az 1. ábrából látható alakú G csapágyban van ágyazva. Az A emeltyűnek fölső, hosszabb karján a két D 1) pofa akkép van elrendezve, hogy lehetséges az F ellensúlyemeltyűnek E tengelyét úgy elállítani, hogy az helyzetére nézve egyszer az A elállító emeltyű középvonalának irányába essék, a mint azt a rajznak 1. ábrája mutatja és hogy az másodszor, a mint a 2. ábrában van föltüntetve, az elállító emeltyű középvonalának irányához képest lejtős fekvésbe jusson. Az E tengelyen forgathatóan ágyazott F emeltyű a J ellensúlyt hordja.' Ezen ellensúlyt a megfelelő nyomás biztosítására a szerelésnél az üregébe töltött ólomsöréttel szabályozzuk, mely nyomást a váltónyelvnek mindkét állásban kell a szilárd sínre gyakorolnia. Az A elállító emeltyűnek alsó rövid karjához a H rúd vau csatolva, melynek segélyével a váltónyelveket elállítjuk. A rajzban rendes állásában föl tüntetett készüléknek kezelésére elég. (ha az az 1. ábra szerint van elrendezve a mikor t. i. az F ellensúlyemeltyűnek E tengelye az A elállító emeltyű középvonalának irányában fekszik), hogy az F emeltyűnek legvégén elrendezett fogantyút megfogjuk és az F emeltyűnek E tengelye körül 180°-nyi fordulatot adunk. A ./ ellensúly, ha magasabb állásába jutott, második hatását fogja gyakorolni, azaz súlya folytán siilyedni fog és ezáltal az A elállító emeltyűt a kivánt állásba hozza, melyben a II rúd segélyével a váltó átállíttatik és ezen állásában megtartatik. Ezáltal a váltóállító megkíméltetik ugyanazon fáradságtól, hogy az ellensúly emeltyűt és ezáltal az átállított váltót is megtartsa helyzetében, de hogy a készüléket ismét előbbi állásába visszahozza és ezáltal a váltót visszaállítsa, az F emeltyűt az ellensúllyal újból föl kell emelnie, hogy az az E tengely körül hátrafelé 180°-nyi forgást tehessen. Az új berendezés, mely szerint az F ellensúlyemeltyűnek E forgási tengelyét a D D pofáknak az emeltyűn való elrendezése által az A elállító emeltyű középvonalának irányához képest lejtős helyzetbe hozhatjuk, megkíméli a váltóállítót az emeltyű visszaállításának fáradságától. Ezen foganatosítást a 2. ábra mutatja. A váltóállítónak itt is 180°-nyi fordulatot kell az F ellensúlyemeltyűnek E tengelye körül adnia. Az ily módon fölemelt állásába hozott /''emeltyű saját súlyánál fogva mélyebb állásba sülyed, miáltal az A elállító emeltyű azon állásba jut, melyben a H rúd közvetítésével a váltó elállíttatik és a váltónyelv a szilárd sín felé nyomatik. A váltóállítónak az ellensúlyemeltyűt ezen állásban meg kell ugyan tartania, de ehhez jelentősebb erőmegfeszítéseket nem kell kifejtenie. Hogy az ekkor föllépő erőszükségletet lehetőleg még inkább csökkentsük, még egy másik berendezés van foganatosítva. Az F ellensúlyemeltyűn még az a lemezt is alkalmazzuk. melynek az A emeltyű fölső karjához való hozzáütődése folytán az h emeltyűnek K tengelye körüli 180°-nyi forgása nem lesz teljes, úgy hogy a holt pontnak elérése meggátoltatik.
