6794. lajstromszámú szabadalom • Mezei látcső, változtatható nagyítással
- 2 — Ha a k csövet ezen l markolattal forgatjuk, akkor az a h szögecs segélyével a <1 tengelyt és ez utóbbiban megerősített e szögecset is magával viszi. E szögecs mindkét vége a hatélű c hüvelynek i1 perselyébe ágyazott fölső, lekerekített vége körül forgatható kétkarú n1 n2 emeltyű m perselyébe fogódzik és az emeltyűt, az 1 markolatot forgatási iránya szerint egyik vagy másik értelemben kilengésre bírják. E két kétkarú w1 n2 emeltyű a megfelelően üregessé kiképzett i1 hídon belül leng (2. és 3. ábra) és mindkét szárának lemezalakúan és kiszélesedő végeivel a szemlencsét tartó r1 csőbe nyúlik bele. A lemezalakú végek két-két nyílással bírnak. E nyílások egyikébe egy p domború üveg van betéve, míg a másik q nyílás szabad. Az w' n2 emeltyű kilengését a lemezalakú kiszélesedés végeinek az r1 cső falazat felé való ütközése határolja, és pedig a: lemezalakú kiszélesedések akként vannak megszabva, hogy az emeltyűnek egyik határállásánál a tárgyüveg és szemlencse középvonalába esnek (1. és 2. ábra) míg az emeltyű második határállásakor e középvonal az illető q nyílás között megy keresztül (2. és 4. ábra). Mindegyik o tárgyüveg egy r8 csőben fekszik, mely az i4 híddal van egybecsavarva (5. ábra) és az is híddal egybecsavart r2 csövön tolható el. Az i1 híd az igazítócsavar tengelyében az a szemlencse számára egy k1 csövet visel, mely az i* hídban foroghatólag fekvő k csövön eltolódik. A k1 cső alul el van zárva. A k k1 csövekben s csavarrúgó van, melynek támaszát a k csőben odaforrasztott, illetve szögecselt t, gyűrű képezi. Az s rúgó folyton arra törekszik, hogy a k1 csövet és vele az i1 hidat az r3 csővel és o tárgyüveggel együtt előre pattantsa. Az eltolódást az r2 csőnek kifelé hajlított, elülső y széle (8. ábra) és az rs csövön lévő, befelé kiugró y sarok határolják. Az r8 csőnek betolt állapotban és az s rúgó feszült állapotában való biztosítása a k csőből egyik végével kinyúló h szögecs segélyével történik, mely az r» cső betolásakor először az /> hídban lévő u horonyba hatol (3. ábra) és a markolatnak és vele együtt a k csőnek ezután való forgatásakor ezen u horony vízszintes szárába lesz átvezetve. Az iz hídon lévő azon kivágásban, melyben az l markolat ide-oda mozgatható, v laposrúgó fekszik, mely megakadályozza a markolat visszaforgatását, ha az a (3. ábrában) látható helyzetben van. Az o tárgyiivegek ekkor ki vannak tolva. Ha azok be lesznek tolva, akkor az «4 hídon megerősített w szögecs (3 ábra) akként nyomja vissza a v rúgót, hogy az / markolat ismét visszaforgatható egészen a w szögecsig. A léírt mezei látcső használata a következő : Az o tárgyüvegek betolt állapotban vannak, és e helyzetükben az u horonyba benyúló h szögecs által vannak biztosítva. Az / markolat megfelelő állásánál a p domború üvegek be vannak iktatva. A távcső tehát az 1. ábrából látható helyzetben van. A j> domború üvegek által előidézett még egyszeri sugártörés következtében l pontig terjedő gyúpont távolsága a 2 pontig megrövidül és bár ezáltal a lát tér megnagyobbodik. de egyidejűleg maga az absolut nagyítás csökken. A a szemlencsék a b igazítócsavar segélyével a szem igénye szerint beállíttatnak. Ha a látkörbe eső valamely tárgyat pontos megfigyelés alá akarunk venni, akkor azt legelőször is lehetőleg a láttér közepére viszsziik, és a mezei látcső leemelése nélkül a markolatot újjunk nyomásával a 3. ábrában látható helyzetbe forgatjuk, miáltal a fönn ismertetett módon az n1 w2 emeltyű oly kilengést végez, hogy a szabad q nyílások a p domború üvegek helyébe lépnek és egyidejűleg a h u záró megoldatik, a feszült s rúgó elszabadul és így az o tárgyüvegek előre lesznek ugrasztva. Ezen eltolódás 3 mértéke (3. ábra) egyenlő a két í és 2 gyúpont közötti távolsággalúgy hogy az immár teljes nagyítással működő távcső megtartja a szemhez való alkalmazkodását és rögtön világosan fölismerhetővé teszi az illető tárgyat.
