6761. lajstromszámú szabadalom • Újítás kanóczgyújtókon

víz vagy szélroham vagy levegőáram a bá­nyában elolthassa. Ott. a hol sem lecsöpögő víztől, sem szélrohamtól nem kell tartani, ilyen védő berendezést természetesen nem szükséges alkalmazni. A H hüvelyek vagy G sapkák fémlemezből vagy vízáthatatlan és éghetetlen preparált papirosból (hason­lóan a tetőfödő-papiroshoz) készíthetők. A meggyuladó és eléghető A nyél leg­előnyösebben olyan keverékből készül, mely áll 5 rész hamuzsírból. 2 rész kénantimon­ból, 1 rész vízben oldott enyvből és annyi lisztből (rozsliszt), hogy a megszárított tö­meg olyan lassan izzik, hogy anak bizonyos egységidőben (perczben) pontosan megha­tározott darabja ég le. A B körte a követ­kező keverékből áll: 32 rész chlorsavas kali. 12 rész kettős chromsavas kali, 32 rész minium és 24- rész kénantimon, mely keveréket enyvoldattal plasztikus tömeggé keverünk össze. Az A nyél összetételére szolgáló alkotó­részeket természetesen — mint már emlí­tettük úgy választhatjuk meg, hogy a nyél bizonyos ideig ég, mielőtt lángja a könnyebben gyúladó B körtét eléri.* Az A nyelet és lí körtét úgy is készít­hetjük. hogy egy fémsodronyt czentrálisan áthúzunk, hogy ekképen az anyagot mere­vítsük és megakadályozzuk az A nyélnek és B körtének megrepedését, eltörését vagy darabokra való széthullását. Esetleg az A nyél a B körtén keresztül meghosszabbít­ható akképen, hogy az említett, külön C nye­let helyettesítse. A leírt készüléknek használati módja a következő : Miután a munkás a töltényeket a robba­násra előkészítette és a E gyújtókanóczot azokkal összekötötte, megerősíti az E ka­nócz szabad végét a C nyélen akképen, hogy D sodronyt töbszörösen körültekeri, miköz­ben arra kell ügyelni, hogy B körte lehe­tőleg szorosan ráfeküdjék a kanócz végé­nek rojtozott El szálaira. Ha lecsöpögő víz van jelen vagy szélrohamoktól kell tarta­nunk, akkor H1 födővel befödött H védőhü­velyt vagy G védősapkát borítunk a ké­szülékre, illetőleg erősítünk a 1) sodronyra (2. illetőleg 3. ábra). Ezután meggyújtjuk az A nyélnek fölső, szabad végét, a ké­szüléket magára hagyjuk és a munkás «biz­tosi) helyre távozik. Az A nyél lassan lefelé izzik, míg végre a B körtét meggyújtja, melynek lángja az E kanócz E1 végét gyújtja meg; a kanócz azután tovább izzik a töltényig és végre fölrobbantja azt. A 4. ábrában ./lemez (bádogból vagy ké­regpapirosból) van rátűzve az A nyélre, mely a B körtének védőtető gyanánt szol­gál és megakadályozza a B körtének, ille­tőleg E kanócznak leeső szikrák vagy az A nyél izzó darabjai által való korai meggyúj­tását, Végre az A nyél és a B körte firnisz­szel is bevonható, hogy sérülésektől illető­leg nedvesség behatásától lehetőleg meg­óvjuk. Találmányom előnyei a következők : 1. Sokkal rövidebb gyújtókanóczok hasz­nálhatók. 2. Sokkal kisebb azon töltények száma, melyek nem robbannak föl. 3. A munkás minden veszedelem nél­kül — több töltést meggyújthat egyszerre és a mellett még mindig van elég ideje, hogy magát biztonságba helyezze. Esetleg a munkás a már meggyuladt A nyelet ideje­korán elolthatja, 4. A robbanások meglehetős pontosan az előre meghatározott időben mennek végbe és ha több A nyél gyújtatott meg egyszerre, akkor valamennyi töltény egyszerre rob­ban föl. 5. A közönséges gyújtózsinórok haszná­latánál gyakori balesetek minimumra redu­kálódnak. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gyújtókészűlék mindenfajta robbanó töl­tények meggyújtására, mely lényegileg áll. a leégésnél lassan izzó A nyélből, mellyel összeköttetésben van a könnyen meggyuladó B körte, mely utóbbi az E gyújtózsinórhoz támaszkodik és ezzel a D körültekert sodrony útján, a rövid C nyél közvetítésével, szorosan össze van kapcsolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom