6709. lajstromszámú szabadalom • Sínmegerősítés vasaljakon

Megjelent 1896. évi deczember lió 21-én. MAGY. SZABADALMI IVATAL SZABADALMI LEIRAS 6709. szám. V/a. OSZTÁLY. Sínmegerősítés vasaljakon. HAARMANN A. IGAZGATÓMÉRNÖK OSNABRÜCKBEN. Szabadalmaztatott 1896 április hó 7-étől kezdve. Jelen, széles talpú sínekkel és keresztaljakkal ellátott fölépítmények számára szolgáló sínmegerősítés azon megerősítési módok közé tartozik, melyeknél azonosan fúrt aljak alkalmazásánál is alátétlemezek segélyével kiiönböző nyomtávolságok éretnek el. mely alátétlemezeknek csapalakú toldatai az alj fölső oldalának lyukaiba nyúlnak. Ily ismeretes sínmegerősítésekkel szemben a jelen találmány tárgyát képező megerősítés lényegesen nagyobb egyszerűsége és alkalmazhatósága által tűnik ki. Azon újabb szempont, hogy a sínek befuttatásukkor soha se törekedjenek külső oldalukon alzataikról fölemelkedni, oly hengerelt alátétlemezek alkalmazásának gondolatára vezetett, mely egy vagy több, alsó, csapalakú toldatával úgy nyúl az aljnak lyukaiba, hogy ezáltal oldalirányú eltolás megakadályoztatik; ezen alátétlemez fölül még két, mindig egyenlő belső távolságú toldat által képezett nyereggel is bír, mely csak egy. mindig egyenlő, tulajdonképen a sín belső talpszélének az aljhoz való függélyes megerősítésére szolgáló, szorító lemeznek alkalmaztatását engedi meg. Hogy a nyomtávolság nagyobbítása lehetségessé tétessék, kell. hogy a fölső nyereg belső széle és azon pont közötti távolság, mely az alátétlemeznek az aljba benyúló alsótoldatának belső széle által határoztatik meg, mely pont tehát a lemeznek az aljon való megerősítési pontja, a nyomtávolság nagyobbodásának megfelelően, az egyes toldatokra nézve különböző legyen. A sín külső oldalán tehát nem létesíttetik, úgy mint eddig, a sínnek a talpfához való függélyes rögzíttetése, hanem tulajdonképpen a síneknek a talpfákon csak oldalttolódása akadályoztatik meg az alátétlemezeken elrendezett, megfelelően alakított, csapalakú, alul az alj fölső oldalába nyúló és fölül vagy csak a síntalpra támaszkodó vagy azt át is fogó toldatai által. Az 1—6. ábrákban föltüntetett foganatosítási példában a négy I) alátétlemeznek (1 -5. ábrák) lefelé csak egy-egy 1, 2, 3 és 4 csaptoldata van, mely az alj fölső oldalának megfelelő nagyságú lyukába nyúl (1. és 6. ábrák) és ezáltal a csapos D lemeznek eltolódását, a vágánynak úgy külső, mind belső oldala felé megakadályozza. Ezen négy különböző alsó toldat, a mind a négy D lemezen egyenlő belső távolságú, fölső k és l toldatokkal szemben kilencz különböző nyomtávolságra beállítható távolságban állnak. A gyártásra nézve ezen új csaplemezek