6595. lajstromszámú szabadalom • Fürdőkészülék egyes testrészeknek forró levegővel vagy más módon való kezelésére

fekvő berendezés látszik (a vánkos és burkoló kötés nélkül). A 3. ábra perspektivikus rajzban mutatja a fekhely szerkezetét a burkolaton belül, mi mellett az x—rr-nél (1. ábra) metszett burkolat, a bordákkal ellátott szitabetét és az aszbesztlapbetét csak részben vannak föltüntetve. A fürdőburkolat áll az A fémlemez-hengerből, mely vagy üresfalú gőzfűtésre vagy egyszerű fallal készíthető, a mint meg van rajzolva, mely esetben a fűtés kívül, pl. D gázlángzó (1. ábra), helyezendő el. A fürdőburkolat egyik végén nincsen fémből való zárószerkezet, hogy erről az oldalról a beteg karját vagy lábszárát a fürdőkészülék belsejébe vihessük be ; az illető testrészt belül e mellett úgy kell alátámasztani, hogy a fölhevített fémrészekkel sehol közvetlen érintkezésbe ne jusson, míg a burkolat végén levő B kötéssel vagy bandage-zsal a burkolatnak a testrészhez való csatlakozását s egyszersmind annak a testrész azon helyén való elzárását eszközöljük, a meddig a fürdőközeg behatását kívánatosnak tartjuk. A fekhely-szerkezet, mely egyidejűleg a melegnek a fürdőtérben való egyenletes eloszlását is létesíti, a 2. és 3. ábrából tűnik ki és első sorban áll egy félköralakban hajlított S szitabetétből, kívül alkalmazott, kö rülbelül hűvelykmagasságú s, s, s . . . bordákkal, melyek, ha a szitabetét az A burkolat fenekére van helyezve (2. ábra) közötte és a szita között hézagot tartanak fönn, a fürdőközeg keringése czéljánól. Az u aszbesztcsíkokon továbbá, mint a 2. és 3. ábrákból látszik, a szitamélyedés belsejében egy oldalt fölhajlított v aszbesztlemez nyugszik, ezen pedig egy a 2. és 3. ábrán föl nem tüntetett f tompréteg (1. ábra) van, mely a kezelendő testrésznek alátámasztására vánkos gyanánt szolgál. Az 1. ábrában ezen f tompvánkos részben a burkolatból kiálló helyzetben van megrajzolva, Ha a testrész a leírt készüléken megfelelően van elhelyezve, akkor a testrésznek a toknyíláson innen fekvő részét (rendesen a felkar vagy a fölső czomb) az f tompba burkoljuk és a czélszerűen guínmianyágból készült B kötéssel körülzárva a toknak ezen helyen való elzárását akképen tökéletesítjük, hogy a fürdőközegnek kilépése a bőr és a kötés között ki van zárva. Az A fürdőtartály másik végén van a C födél, mely a z sarnirnyelvnek a hasadékkal ellátott e toldalékba való kapaszkodása folytán a fürdőtartály nyílásáról lehajtható és leyehető. A fölül alkalmazott fogantyús g csavarral másrészt a födelet az A tartály karimás széleível szorosan tömíthetjük. A fürdőtartály külső fölszerelésére nézve megjegyzendő, hogy t hőmérő a hőfok, m feszmérő a nyomás megfigyelésére szolgál, hogy a tok fenekén levő k csap folyékony lecsapódások, illetve kondenzácziótermékek lecsapolására való. és hogy a tartály közepén csőkapcsolásokkal ellátott h csaptoldalék van alkalmazva, mely esetleg időnkénti szellőztetésre és különös esetekben arra is használható, hogy bizonyos gyógyító gázokat vagy gőzöket vezessünk be a f'ürdőkészűlékbe. A fürdőkészülék használatának módja pl. a lábszár kezelése czéljából a következő: Minekutána a lábszárt a készülék belsejében a tompalátéten kellőleg alátámasztva, megfelelően és a czombnak a B kötéssel való körülzárása útján elhelyeztük, a C födelet zárjuk és a B fűtőkészüléket üzembe helyezzük. A hőfokemelkedésnek megfelelően gőzök fejlődnek, nevezetesen akkor, ha, mint czélszerű, a tompalátétet előzőleg kevés vízzel lelocsoltuk. Ezután a C födelet bizonyos időközökben nyitjuk, hogy a gőzök távozhassanak s minden egyes esetben, minthogy a beteg el nem tekintve a hőfoktól, időnként könnyebbülést érez, a födél zárása után a futószerkezet szabályozása által a hőfokot emelhetjük. Magasabb hőfoknál tehát a küllevegővel való nedvességkicserélődés folytán a fürdőközeg mindig szárazabbá válik. Ily módon lehetséges a beteg veszélyeztetése nélkül a hőfokot 120 130° C.-ra (sőt 140° C.-ra és még magasabbra) emelni. Ha a kívánt hőfokot elértük, azt zárt szabályzófödél mellett bizonyos ideig