6199. lajstromszámú szabadalom • Összekötő szerkezet

tüntet föl, melynél az összeköttetést létesítő alkatrészek szét vannak bontva. A jelen találmány szerinti könyöklemezeket többféle módon lehet összekötni; ha több ily lemezt alkalmazunk, úgy azokat csuklósan erősítjük az A véggel összekötött, fémből vagy egyéb alkalmas anyagból készült gyűrűre. Ezen összeköttetések lényege az, hogy ezen lemezek csuklósan legyenek az A végre erősítve; a rajzokban föltüntetett haslték ezen összeköttetés elrendezésének leggyakorlatibb alakja. A B tartályba, főcsőbe, lemezbe vagy egyéb alapba illesztendő csőnek A vége föl van hasítva vagy le van fűrészelve; az így alkotott nyílásba a két D E könyöklemez van a könyökükön és az A csövön áthatoló F szögecs által forgathatóan megerősítve. Ezen lemezek majdnem L-alakúak és úgy vannak egymás mellé szerelve, hogy mindegyik lemeznek egyik karja 7/-nál teljesen beléhelyezkedhetik a C hasítéknak hátsó részébe. 1. és 2. ábrák, míg azoknak másik d, e karjai harántirányban nyúlnak ki a bemetszésnek egy-egy oldalából, a mikor is azoknak a B alaphoz szorítandó A, n szélei egy vonalba esnek, a mint ez az 1. ábrából kitűnik. A d, e karok továbbá még úgy szerelendők, hogy azok a hasítéknak végéig terjedjenek vagy abból kifelé nyúlanak, a mint ez a 6—8. ábrákban látható, a mikor is a könyöklemezek többi karjai keresztben állanak. A B alapban lévő G lyuknak nem kell köralakúnak lennie, hanem készíthetjük azt tetszőleges szabálytalan alakban is, a mikor is ezen szakgatott vagy zeg-zúgos Y széleknek befogadására az X hézagolásnak elrendezése szükséges (6. ábra), mely hézagolást ekkor mindegyik lemezen kell elrendezni. A szabálytalan Y szélek az X hézagolásba jutnak, miáltal az alapnak az Y széleken kívül eső sima fölülete érintkezhetik a lemezeknek sima A, n széleivel. A karoknak végei, melyek egyik helyzetben hosszirányosan nyúlnak ki a C hézagból, csúcsosak is lehetnek, úgy hogy, a mennyiben a körülmények ezt megengedik. mint lyukmetszők vagy fúrók is használhatók, a mint ez a 6. ábrában pontozott vonalakkal föl van tüntetve. így pl. petroleum-kannát lecsapolás czéljából igy meg lehet fúrni, mivel az anyag lágy és belül elég széles tér van. Gyakran előnyös az A véget folytatásában csúccsá alakítani, a mint ez a 4. ábrában pontozott vonalakkal van jelölve. A d, e karoknak nem kell oly vékonyaknak lenniök, mint a hogy az a rajzban van föltüntetve, hanem bírhatnak bármily alkalmas keresztmetszettel is; illesztési helyükön azok tompán is érhetnek össze, a nélkül, hogy egymást átlapolnák. Az A végnek a széthasítás által alkotott két része csak annyira van meghosszabbítva, hogy az szilárdnak megmaradjon (lásd a 4. ábrát), a mikor is a d, e karok rövidek és a hasítéknak, melybe hosszirányos helyzetükben beilleszkednek, csaknem közepén vannak forgathatóan ágyazva, úgy, hogy ekkor a hasíték mindkét végén a A rész anyaga által van kitöltve. Az A rúdnak vagy csőnek végét akkép illesztjük a B alapba, hogy a két d, e kart előbb összehajtjuk és csak akkor szorítjuk befelé az A rúd vagy cső végét. A harántirányosan kinyúló karok ekkor az alaphoz fekszenek, minek következtében a könyökös lemezek csapjuk körül megfordulnak és a 6. ábrában föltüntetett állásukból az 1. ábrában láthatóba mennek át, melyben a d, e karok állnak harántirányban az A véghez, míg az előbb harántirányú karok Zf-riál visszatérnek a C hasítékokba. Természetes, hogy a d, e karok ezáltal a kamrának, főcsőnek vagy egyéb alapnak belső oldalán helyezkednek el. míg a csőnek vagy rúdnak A vége szorosan beleillik a G lyukba. A D, E lemezeket óly keskenyre készítjük, hogy azokat, ha a szárnyakat bekötés vagy fölbontás czéljából csapjuk körül megforgatjuk, túlnagy hézag nélkül is átdughassuk az alapban lévő nyíláson. A rajzban a könyökök kellő méretezésben vannak föltüntve, a Z átmérő (l.és 6. ábrák) valamivel kisebb a G lyuk átmérőjénél és az F peczek a könyöknek épen közepén van. Ha kifolyás meggátolása czéljából alátét- vagy tömítőlemez válik szükségessé, akkor erre gummit, azbesztet, lágy vagy