6134. lajstromszámú szabadalom • Újítások vízcsöves kazánokon
- 2 — is áramolhat a tüzelő anyaghoz. A 4 csöveknek fölső része 4*-nál a 3a csőfallal érintkezik, úgy hogy az 5 tűzszekrényt ezen a részen elzárja, mig innen kezdve a 4 csövek a 3 csöveknek tölső része fölött a gőzcső fölé nyúlik, még pedig akképen, hogy közöttük nyílások maradnak szabadon, melyeken a füstgázok, áthatolván a 3 csöveknek fölső 12a nyílásain, közvetlenül a 7 nyíláson át kiáramolhatnak. Az 1 gőzcső alját a közönséges 4a levezető cső köti össze a 2 víztartállyal, mely csövet a kazánnak vagy csak egyik, vagy mindkét végén, a 6 szekrénynek külsején, vagy a 11 lángkamra belsejében rendezhetjük el. Az utóbbi esetben ajánlatos több ily levezető csövet elrendezni. A gőzcső fölött a 14 fúvócső van elrendezve, mely a 7 kiáramlási nyílás alá torkol. A leírt szerkezetű kazánnal a gőzfejlesztést a szükséghez képest lehet változtatni, így ha a 9 fojtó szelepet nyitott helyzetébe forgatjuk, a gőzt a 14 fúvócsőtől elzárjuk, a kazánt csekély gőzfogyasztás számára jó hatásfokkal működtethetjük természetes huzammal ; a láng és a meleg gázok ekkor a tűzszekrényből a 12 nyílásokon átömölnek és a nagyobbára nem szorosan egymás mellett elrendezett 3 csövek csoportján és a 11 lángkamrán keresztül közvetlenül az 1 gőzcső és a 6 köpeny közötti hézagon át a 7 kiömlési csőbe áramlanak. Ha a kazánban mesterséges vagyis fokozott huzammal gyors gőzfejlesztést akarunk létesíteni, úgy a 14 fúvócsőbe gőzt bocsátunk és a 9 fojtószelepet teljesen elzárjuk, úgy hogy lángnak és a meleg gázoknak összes mennyisége gyorsan körüláramolja a 3 csöveket, még pedig azoknak egész hosszán végig, a honnan aztán a 12a és 13 nyílásokon át a kiömlési nyílásba áramlanak. Ha a ,9 fojtószelepet fúvócső működése közben jobban vagy kevésbé kinyitjuk, úgy változó gőzfejlesztést eredményezhetünk. Némely esetben a fújtatást ventilátor által végezhetjük, mely levegőt szállít a rostély alá. Ilyen esetekben a 14 fúvócsövet elhagyhatjuk. A 6. ábrában föltüntetett kazán hasonló az 1. és 2. ábrákban láthatóhoz, csakhogy a 4 csöveknek alsó végei, melyek a tűzszekrény egyik oldalán a zárt, hosszirányú csőfalat képezik, a helyett, hogy szűkülnének és hogy belül üres rostélyrudakká volnának meggörbítve, közvetlenül valamely közönséges tüzelő rostélynak oldalán, a 2 víztartálylyal szemben elrendezett 2a víztartályba torkolnak; ezen két víztartályt a 2b cső köti össze, úgy hogy ez a kazánköpenyen kívül köti össze a két tartálynak hátsó végeit. Az 1 gőzcső, a 3 és 4 görbített csövek fölső végeitől beléje vetett víznek a gőztől való elkülönítése czéljából a bármely tetszőleges szerkezetű vízleválasztóval van ellátva. A 2., 4. és 5. ábrákban bemutatott vízleválasztó bizonyos számú, egymástól megfelelő távolságokban, két vagy több párhuzamos sorban elrendezett 15 rúdból vagy csíkból áll, melyek a szomszédos sor rúdjai vagy csíkjai között fönnmaradó hézagokkal szemközt vannak elrendezve, úgy hogy ha a víz- és gőzkeverék sugarai reájok vettetnek, azok a vizet föltartják, míg a gőz szabadon áradhat a 16 fő gőzcső felé. A 15 rudak végeiken a 17 vezetékrudakkal vagy szánokkal vannak egymással összekötve és hosszirányukban hornyokkal vannak ellátva, úgy hogy szögletes, télköralakú vagy más keresztmetszettel bírnak. A föltüntetett példában azok szögletes formával bírnak és a gőzcsőben a 3 és 4 csövek fölső végei és a 16 gőzcső között lévő 18, 18a lemezek által tartatnak meg, melyek közül a fölső, a mint látható egyidejűleg a gőz- és vízkeveréknek a 4 csövek fölső végéből kijövő sugarak számára vízleválasztóul szolgál. Az 1 gőzcsőnek, valamint a 2 víztartálynak megfelelően vékony burkolata a 20 csavaranyával fölszerelt csavarmenetekkel ellátott 19 rúd által tartatik meg, melynek feje és anyja a megfelelő tartály burkolatának külfalához feszül. Ezen elrendezés a gőzcsőnek és víztartálynak szerkezetét egyszerűsíti és olcsóbbá teszi és megkönnyíti az azoknak belsejébe való gyors behatolhatást.
