6131. lajstromszámú szabadalom • Javítások papiros és más effélék enyvezésére szolgáló géprészeken
- 4 vonal szerinti metszete, azon külömbséggel, hogy a I)1 karok át vannak fordítva. A 21-ik ábra a 19-ik ábrának részlete s ugyanazon állást mutatja, mint a 20-ik ábra. A 22-ik ábra szintén részletet mutat oly helyezetben, midőn a merítőlap a rakosóval érintkezik. Ezen ábrákban A enyvtartó ax gőzköpenynyel bír, hogy az enyv mindig melegen tartassék. C merítőlap keresztkart képez, mely O exczenter A'2 emetlyű és b kar által föl s le mozgatott E1 merőleges irányú vezetékből nyúlik ki. Az emeltyű, mely c8 csigával bír c2 körűi elfordítható. D rakosónak d7 forgó tengelyén két karja I)1 és egy fogaskereke d8 van. mely M merőleges szánkón levő d9 fogasrúdba kapaszkodik. A D1 exczenter, mely ns csiga által M1 emeltyűre hat, az M szánkót föl s le mozgatja. M1 emeltyű forgópontja c2 -nél van és m2 rúd által M szánkóval kötjük össze. A B papiroslapot valamely alkalmas módon K1 laphoz szorítjuk. A működésnél első sorban C merítőlap az enyvbe sülyed (lásd a 21-ik ábrát), innen a 22-ik ábrában föltüntetett helyzetbe emelkedik fel, hol a p p peczkek végei a rakosó D7 karjaira nyomnak s az enyv egy részét rajtuk hagyják. A merítőlap azután ismét lemegy, s a hogy a rakosókar mozgási területéből kiért, a rakosókarok 21-ik ábrában föltüntetett helyzetbe fordúlnak s az enyvet B papiroslapra nyomják. A rakosó azután a 19-ik ábrában látható helyzetbe visszafordul és a merítőlappal, mely az alatt az enyvbe merült friss enyvet hozva föl magával, ismét érintkezésbe jön. Ezen esetben egyszerre csak két enyvfoltot rakhatunk a papirosra, a merítőlap p peczekjei azonban, valamint a rakosó megfelelő részei tetszőleges számban alkalmazhatók ; úgyszintén alakjukat is az enyvvel bevonandó papirosrész fölületének megfelelőleg változtatjuk. Igen nyúlós ragasztóanyagok, mint pl. Ralenyv irizelő gépeinek használatánál mindig alkalmatlan volt az, hogy a ragasztóanyag a rakosó folületén szálak alakjában megszáradt. Ez pedig úgy történik, hogy a merítőlap, miután a rakosónak enyvet adott át, szálakat ereszt, mely merítőlap és rakosó közt foglal helyet. Ezen enyvszálak gyorsan megvékonyodnak, s így a levegőben annyira megszáradnak, hogy szilárdak lesznek. A rakosó elmozdúlása a szálak végeit mindig magával viszi, s az egymásra következő ide-odamozgások alatt egy oly nagy összekúszált csomót képeznek, hogy a géprészeket munkájokban megzavarják. Ilyen szálak keletkeznek a rakosó és papiroslap közt is, midőn a rakosó tőle eltávolodik. A papiros a gép külömböző részeinek mozgásánál pl. zacskó- vagy levélboríték-enyvező gépnél az enyvszálvégeket magával húzza, s az ezután következő géprészekre (fogókészülék) ráragasztja, melyek ezáltal elmázoltatnak, a papirosra rárakodnak, s a rákövetkező mozgásnál azt el is szakítják. E hátrányok oly nagyok, hogy gyakran e miatt enyv és nyúlós gummianyagokat nem alkalmazhatjuk, habár bizonyos tekintetben előnyösebbek, mint a csiriz vagy más hasonló ragasztóanyagok, melyek szálakat nem eresztenek. E találmány által sikerűit ezen nehézségeket teljesen kiküszöbölni, úgy hogy midőn az enyvet rakosó fölületet az enyvet átvevő papirosfölülettől külön választjuk, a mozgást pillanatig megszüntetjük, illetőleg egymáshoz való kölcsönös helyzetüket nem változtatjuk. így elégséges idő marad arra, hogy az enyv a két fölülethez (a rakosó és papiros föliiletéhez) külön-külön tapadjon, a köztük levő enyvszálak elszakadjanak és az enyvréteg a két fölülettől tökéletesen elváljon. Fönntebb említett működés, mely a találmány ezen részének lényegét képezi a 23., 24-. és 25-ik ábrákban látható. A 20-ik ábrában x enyvvel bevont C merítőlapra fölemelkedett, s a 1) rakosóval érintkezésbe jött, a fölösleges enyv pedig y-nál lecsöpög. A rakosó- és merítőlapot kissé egymáshoz nyomjuk, hogy az enyv a D rakosó fölületére jobban rátapadjon. A két fölületet azután egymástól körülbelül akkora távolságnyira elválasztjuk, mint a
