5895. lajstromszámú szabadalom • Körégő folyós égő anyagokhoz izzó lángnak elgázosító láng alkalmazása nélkül való létesítésére

2 és belső levegő az avval keverődött anyaggal együtt egymással begyes szög alatt találkozik és elnyúlt láng képezése czéljából keveredik Hogy az izzótest belső falára a tökéletesen el nem égett szénhidrogén-részek le ne rakódjanak, az izzótest fölső része esetleg üveg, fém, csillám vagy más hasonló anyagra húzható, mely kellő hoszszúságban esetleg egészen a henger fölső széléig vezethető és itt alkalmas módon megerősíthető. Eme csőbe a tömlőszerű színtelen lángot a henger erős szívó hatása húzza be és így a korom képződését az izzó testen meggátolja. A csatolt rajzlapon: az 1. ábra az izzó testtel fölszerelt lángzó vertikális metszete, melynél a külső és belső levegőt külön csöveken vezetjük be. a 2. ábra a hengert és az izzó testet viselő cső hosszanti metszete kisebb méretben, a 3. ábra a kanóczcső egy kiviteli módozatának vertikális metszete. A lángzó egy A illetve B fölső és alsó részből áll, melyek M szorító csavarok segélyével oldhatóan kapcsolvák. A B alsó résszel a D kanóczcső és a P kanócz mozgatására szolgáló szokásos részek vannak kapcsolva, míg az A fölső rész a C henger F galleriáját a külső levegő vezetésére szolgáló R süveget és a G izzótestnek az M1

szorítócsavar által megerősíthető U tartó rúdját fogadja be. Ily módon az A fölső rész a lámpahengerrel és az izzótesttel együtt könnyen levehető, anélkül hogy az a nagyon kényes izzótest lényegesen veszélyeztetné. A lángzó A és B részein számos furat van, melyek a levegő bevezetésére szolgálnak, a levegő az R süvegben levő gyűrűszerű térbe a D kanóczcső ismert D furatán lép be. Eme gyűrűs tér keresztmetszetének viszonya a kanóczcső belső átmérőjéhez, illetve ennek áttöréséhez olyan, hogy a külső levegő a belsővel szemben mindig túlsúlyban van. Lehet azonban mint az az 1. ábrából kitűnik, a belső levegőt a külsőtől a lángzó fölső ós vagy alsó részén alkalmazott ép Bl

keresztfal segélyével is elválasztani, úgy hogy a kívánt hatás még biztosabban érhető el. A kanóczcső fölső végén ékalaku K gyűrű vagy híd van, mely a belső levegő ütköző fölületét képezi és a láng eloltását meggátolja. Eme K gyűrű egyúttal a levegő örvénylését is előidézi és így a gyujtóláng égésterményeit a levegővel jól összekeveri. A D kanóczcsőnek E lángtárcsája van, melynek szegélye alúl kúposán le van esztergályozva, hogy az éghető léggázkeveréket kifelé eltérítse és ama a levegő- és gázkeverék felé irányítsa, mely az R süveg behúzott S szélétől befelé eltéríttetik. Az E korong legczélszerűbben oly módon van elhelyezve, hogy fölső éle az S süveg fölső nyílásának alsó szegélyébe essen. A 2. ábrán egy berendezés van föltüntetve, mely szerint a G izzótest fölső végével egy V csődarabhoz van megerősítve, melyet az ü tartó tart és szabad végével legczélszerűbben alúl bővebb W csőbe ér, mely körülbelül a C lámpahenger fölső nyílásáig van vezetve és ehhez X tartóval van kapcsolva. Eme V W elvezető légvonatot létesít minek következtében a kék láng fölső, összehúzott része is izzásnak indítja az ízzótest fölső részét, úgy hogy az esetleg teljesen el nem égett szénrészek nem az izzó testre, hanem az üvegcsőre rakódnak. Eme V csövek üvegből, fémből, aszbestből csillámból vagy más alkalmas anyagból készülhetnek és a C lámpahengeren valamely alkalmas módon vannak megerősítve. A kanóczcső belsejében levő ütközőfölületet képező K gyűrű vagy híd mint az a 3. ábrán látható, a kanóczcső végének egyszerű behajlítása által pótolható. Ép úgy lehet a k i kanóczköpeny végét kónikusan kifelé hajlítani, minek következtében a külső levegő az égésterményekkel energikusan keverődik. Az előzőkben leírt lángzónái a megejtett kísérletek szerint az izzó láng előállítására bármely kanócz segélyével fölszivatható világítóanyag használható, emez anyag gyuladási vagy elgázosodási hőfoka tökéletesen közömbös, külön elgázosító lángot nem igénj-el, mint a közönséges gázizzó lángzók.