Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 2004. július-szeptember (109. évfolyam, 7-9. szám)
2004-07-01 / 7. szám
114 2004/7 - SZKV saságának vagy - egyéni szabadalmi ügyvivő esetében - irodahelyiségének székhelyéről az eljárási cselekmény helyére történő utazással és a visszautazással kapcsolatban merült fel. A pártfogó szabadalmi ügyvivő a helyi viszonyoknak megfelelően - célszerűen és indokoltan - igénybe vehető menetrend szerinti tömegközlekedési eszköz viteldíjának megtérítését kérheti. Vasúti közlekedés esetén a 2. osztályú menetjegy, autóbusszal történő utazásnál az autóbusz viteldíja téríthető meg. (3) Ha a pártfogó szabadalmi ügyvivő saját személygépkocsiján utazik az eljárási cselekmény helyére, a (2) bekezdésben meghatározott költség megtérítésére tarthat igényt. (4) A pártfogó szabadalmi ügyvivőtől nem várható el, hogy az eljárási cselekmény helyére az éjszakai órákban (23 óra és 5 óra között) utazzék. Ha a pártfogó szabadalmi ügyvivő a közlekedési viszonyok miatt az eljárási cselekményt megelőző napon érkezett az eljárási cselekmény helyére, kérelmére az elszállásoláshoz indokoltan igénybe vehető szálloda (más szállás) igazolt díját meg kell téríteni. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a pártfogó szabadalmi ügyvivő visszautazására az eljárási cselekmény napján már nincs lehetőség. 8-§ (1) A pártfogó szabadalmi ügyvivőnek az eljárásban felmerült készkiadásait a bíróság a pártfogó szabadalmi ügyvivő által benyújtott tételes kimutatás alapján állapítja meg. (2) Ha a pártfogó szabadalmi ügyvivő a bíróság által megszabott határidőn belül készkiadásait nem részletezi és nem igazolja, a bíróság a készkiadásokat a rendelkezésére álló adatok alapján állapítja meg. 9. § (1) A pártfogó szabadalmi ügyvivő részére az elsőfokú bírósági eljárásban a bíróság a következő szabadalmi ügyvivői munkadíjakat állapíthatja meg: a) polgári peres ügyben legalább a kirendelt ügyvédi óradíjnak, de legfeljebb négyszeresének megfelelő összeget; b) nemperes eljárásban legalább a kirendelt ügyvédi óradíj ötven százalékának, de legfeljebb két és félszeresének megfelelő összeget. (2) A másodfokú bírósági eljárásban, a felülvizsgálati eljárásban és a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban megállapított szabadalmi ügyvivői munkadíj az (1) bekezdésben meghatározott összeg ötven százalékáig terjedhet. 10. § (1) A pernyertes fél pártfogó szabadalmi ügyvivőjének munkadíját és költségtérítését - ha a polgári eljárási jogszabály ezek viseléséről eltérően nem rendelkezik - az ellenérdekű fél viseli a 2-5. § megfelelő alkalmazásával. Pervesztés esetén, továbbá, ha a bíróság nem kötelezte az ellenérdekű felet legalább a 9. § (1), illetve (2) bekezdésében meghatározott összegű munkadíj megfizetésére, valamint abban az esetben, ha az eljárásban nincs ellenérdekű fél, a pártfogó szabadalmi ügyvivő munkadíját és költségtérítését az állam viseli. (2) A személyes költségmentesség megvonása esetén a pártfogó szabadalmi ügyvivő munkadíját és indokolt költségeit az általa képviselt fél attól kezdődően viseli, amely időponttól az engedélyezés feltételeinek hiányát a bíróság megállapította. (3) A pártfogó szabadalmi ügyvivőt megillető díjazást a bíróság az eljárást befejező határozata meghozatalakor állapítja meg. Ha a per szünetelés miatt szűnik meg, a pártfogó szabadalmi ügyvivő munkadíját és költségtérítését csak a per megszűnésétől számított harminc napon belül előterjesztett kérelmére lehet megállapítani. A pártfogó szabadalmi ügyvivőt megillető és az államot terhelő díjazást megállapító jogerős határozatot a bíróság megküldi a bírósági gazdasági hivatalnak, amely a díjazás összegét kiutalja a pártfogó szabadalmi ügyvivő részére. n.§ (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő hónap első napján lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult ügyekben kell alkalmazni. (2) A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szóló 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet 1. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A bírósági végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő jogi képviseletét ellátó ügyvédet, szabadalmi ügyvivőt és jogtanácsost (a továbbiakban együtt: ügyvéd) e rendelet szerint munkadíj, továbbá költségeinek megtérítése fejében költségátalány és a készkiadások fedezésére szolgáló összeg (a továbbiakban együtt: költségtérítés) illeti meg. (2) Az ügyvéd munkadíját és költségtérítését a végrehajtást kérő előlegezi, és azt - végrehajtási költségként - az adós viseli. (3) Az ügyvédi munkadíj és költségtérítés e rendeletben meghatározott összege az ügyvédi tevékenység ellenértékét terhelő általános forgalmi adó összegét nem tartalmazza, azt az e rendeletben meghatározott összegeken mint adóalapon felül kell - a külön jogszabály rendelkezései szerint - felszámítani. Ha az ügyvéd az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény szerint levonási joggal rendelkezik, a számlával igazolt készkiadásnak csak a nettó összege növeli az adóalapot. (4) Az ügyvédnek - legkésőbb a munkadíj megállapításáig - nyilatkoznia kell arról is, hogy általános forgalmi adó fizetésére köteles-e.” Dr. Bárándy Péter s.k., igazságügy-miniszter
