Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 2003. április-június (108. évfolyam, 4-6. szám)
2003-04-01 / 4. szám
2003/4 - SZKV 135 188/B/2000. Alkotmánybírósági határozat az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény 20. §-a és az előtte lévő cím alkotmányellenességének vizsgálatáról* A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő határozatot: 1. Az Alkotmánybíróság az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény 20. §- a és az előtte lévő cím alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.369/1998/3. számú végzésével szemben beterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja. Indokolás I. Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény (a továbbiakban: Rsztn.) 20. §-a alkotmányellenességének megállapítása miatt kezdeményezték az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság a rendelkezést „az előtte lévő címmel együtt semmisítse meg”. A megsemmisítést az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) „43. § (3) bekezdése alapján - ajogbiztonság érdekében - annak hatályba lépése napjával egyezően, azaz 1994. július 1. napjával” kérte megállapítani. Az Rsztn. 20. §-a lehetővé tette, hogy a termékoltalom magyarországi bevezetése, azaz az Rsztn. hatálybalépése (1994. július 1.) nyomán, az eljárási oltalom megszerzésére irányuló korábbi bejelentéseket átalakítsák termékoltalomra is kiterjedő bejelentésekké. Az indítványozó a jogszabályhely bírósági értelmezését (Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.369/1998/3. számú végzése) kifogásolta, mert a termékoltalom intézményének a magyar jogba való bevezetését megelőző bejelentési nap szerinti elsőbbséggel is lehetett - külföldi termékszabadalmi bejelentés alapján - termékoltalmat igényelni. A törvény hatálybalépését megelőző időpont szerinti elsőbbséggel megadott termékoltalom - az indítványozó szerint - visszamenőlegesen állapít meg jogokat és kötelezettségeket. A korábbi bejelentési nap szerinti elsőbbséggel igényelhető termékoltalom továbbá a belföldön már megadott eljárási oltalom alapján szerzett és megszerezhető jogokat szünteti meg. Az „ennek nyomán megadásra kerülő termékszabadalmak (...) jogbizonytalanságot eredményeznek mindazok számára, akik abban bízva tervezték és irányították gazdasági tevékenységüket, hogy a termékszabadalomnak nem lehet 1994. július 1-jét megelőző, visszamenőleges hatálya”. A folyamatban lévő kutatások eredményei és a megkezdett értékesítések sorsa kiszámíthatatlanná vált, mert a korábbi eljárási oltalomnak megfelelő hasznosítási cselekmények az újabban „felbukkanó” termékszabadalmakba ütközhetnek. Az eljárási oltalom megszerzésére irányuló korábbi bejelentéseknek termékoltalomra történő átalakításához fűződő érdek nincs arányban az eljárási oltalom létében bízó vállalkozásoknak a korábbi szabályozás állandóságához fűződő érdekével, s ezért a változtatás - a tulajdonvédelemre, valamint a vállalkozás jogára tekintettel - sérti a szerzett jogok, valamint várományok alkotmányos védelmét. A támadott rendelkezésből eredő bizonytalanságot az indítványozó azzal is indokolta, hogy a fenti bírósági határozatot megelőzően a termékoltalom engedélyezésével kapcsolatban a rendelkezés eltérő értelmezésén alapuló gyakorlat érvényesült. * Megjelent az Alkotmánybíróság Határozatai 2003/2. számában. Mindezek alapján az indítványozó álláspontja szerint a jogszabályhely sérti az Alkotmány 2. § ( 1 ) bekezdéséből eredő jogbiztonság követelményét. Az indítványozó hivatkozott továbbá az Alkotmánynak a vállalkozás szabadságát garantáló 9. § (2) bekezdésében, valamint a tulajdon védelmét biztosító 13. § (1) bekezdésében biztosított alapjogok sérelmére is. Állítása szerint azok, akik a gazdasági tevékenységüket az eljárási szabadalmak létére alapozták, „tulajdoni alapjogként védett eljárási szabadalmasi jogokat szereztek”. S jóllehet a vállalkozás szabadsága, illetve a tulajdonhoz való jog alkotmányos védelme alatt állnak, e vállalkozások az Rsztn. támadott rendelkezése folytán hátrányos megkülönböztetést szenvednek. Az indítványozó azzal is érvelt, hogy a támadott rendelkezés értelmében nem teljesül a gyógyszer-előállítók közötti jogegyenlőségi követelmény sem, s ez az Alkotmány 70/A. §-át sérti. Az indítványozó szerint a belföldi gyógyszer-előállítók termékszabadalmi bejelentéssel a hazai eljárási oltalom korábbi rendszeréhez igazodóan szinte egyáltalán nem rendelkeztek, míg a termékoltalmi rendszerben gyógyszereket fejlesztő külföldieknek eleve termékoltalmi bejelentéseik voltak. Ennek eredményeként a két különböző alanyi körtől nem várható el, hogy azonos módon rendelkezzenek a termékszabadalom hazai bevezetését megelőző külföldi termékszabadalmi bejelentéssel. A külföldi termékszabadalmi bejelentésre alapozott visszamenőleges hazai termékoltalom tehát a belföldi gyógyszer-előállítókat hátrányosan érintette. Az indítványozó kifejtette azt is, hogy formálisan a támadott rendelkezésnek a bírósági határozat szerinti egységes értelmezése érvényesül, mert a bíróság által kialakított jogértelmezést a Magyar Szabadalmi Hivatal is köteles követni. A gyógyszer-előállító szervezeteknek azonban nincs lehetőségük ennek ajogértelmezésnek a megtámadására, mert a szabadalomengedélyezési eljárásokban ügyfélként nem vehetnek részt. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt is előterjesztett. Alkotmányjogi panaszában azt állította, hogy a Fővárosi Bíróság 3. Pk. 25.369/1998/3. számú végzése „alkotmányellenes”. Kérte az Alkotmánybíróságot, hogy a végzést „semmisítse meg, és az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján - a jogbiztonság érdekében - állapítsa meg azt, hogy a panasz tárgyává tett végzés a kézbesítését követő 15. naptól nem alkalmazható”. A Fővárosi Bíróság végzését azért tartotta alkotmányellenesnek, mert az abban foglalt jogértelmezés nyomán megadásra kerülő termékszabadalmak - a fentiekben ismertetett módon - jogbizonytalanságot és hátrányos megkülönböztetést eredményeznek. Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal kapcsolatban megkereste az igazságügyi minisztert és a gazdasági minisztert, valamint a Magyar Szabadalmi Hivatal (a továbbiakban: MSZH) elnökét véleményük kifejtésére. II. 1. Az Alkotmány vizsgált rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.” „13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
