Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesító, 1986. január-június (91. évfolyam, 1-6. szám)
1986-01-01 / 1. szám
1. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 91. ÉVF. 1986. ÉV 5 Egyéb kérdések A következőkben csupán néhány mondattal emlékezünk a törvény egyéb, újszerű rendelkezéseiről. A védjegyre vonatkozó jogot kizárólag a törvény 29. cikkében meghatározott esetekben lehet hatályon kívül helyezni. A védjegyjogosultak érdekében a törvény bevezeti a védjegy megtámadhatatlanná válását (31. cikk). E rendelkezés szerint a védjegy bejegyzésétől számított 5 év múltán a védjegyre vonatkozóan szerzett jog megtámadhatatlanná válik, kivéve azt az esetet, ha a jogosult jogszerzése rosszhiszemű volt. ügy tűnik, hogy a rosszhiszeműség a törvény 29. cikkében felsorolt esetekre korlátozódik, így tehát nem öleli fel a rosszhiszeműség valamennyi esetét. Az a szabály, hogy a védjegyet nem lehet visszavonni (megtámadhatatlanság) azonban persze csak a lajstromozáson alapuló jogokra vonatkozik. A hatályos törvény kiterjesztette a közismert védjegy oltalmát (24. cikk). A közismert védjegy jogosultjának az egyéb igények mellett a 24. cikk 1. bekezdése most már abbahagyásra való igényt is biztosít. Bár védhető az a felfogás, hogy ez az igény a jogosultat a Párizsi Uniós Egyezmény 6. cikke alapján Lengyelországnak a stockholmi szöveghez történt csatlakozása óta már megilleti, a törvény azonban e vonatkozásban minden vitát eloszlat. A törvény 24. cikkéből az is következik, hogy a közismert védjegy jogosultját, mindenkivel szemben hatályos, abszolút szerkezetű jog illeti meg. A törvény .külön fejezetet szentel az eljárásnak (a védjegy bejegyzésének, valamint az illetékeknek). E rendelkezések tartalmazzák a lajstromozási eljárás fő szabályait. A korábbi (1963. évi) törvény csak részben szabályozta az eljárást, ami a gyakorlat számára bizonyos nehézségeket okozott. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az új törvénye gyakorlatban bevált számos alapelvet kodifikált. Habár a törvény önálló jogi aktust képez, a felszólalási eljárás vonatkozásában utal a találmányokról szóló törvénynek a Szabadalmi Bíróságról szóló rendelkezéseire, valamint a fellebbezési eljárás szabályaira, amely utóbbi vonatkozásában a Szabadalmi Hivatal Fellebbviteli Bizottsága illetékes. Ez a rendelkezés sok kérdést nyitva hagy, amiből következik, hogy a felszólalási eljárást, valamint a fellebbezési eljárást a jövőben a Szabadalmi Hivatalról szóló törvény keretében kell majd szabályozni. Hasonlóan a találmányokról szóló törvényhez, a védjegytörvény is lehetővé teszi, hogy a Szabadalmi Hivatal, vagy.a FeŰebbviteli Bizottság, minden az ügyet lezáró, vagy a bejelentő jogait sértő határozatával szemben, rendkívüli jogorvoslatnak legyen helye. E rendkívüli jogorvoslatot a Szabadalmi Hivatal elnöke, a Legfelsőbb Bíróság első, elnökhelyettese, a Lengyel Népköztársaság Legfőbb Ügyésze, valamint az igazságügyminiszter terjeszthetik elő (51. cikk). E vonatkozásban a Polgári törvénykönyv (51. cikk 2. bekezdés) szabályai irányadóak. A törvény bevezette a védjegy bejelentésére vonatkozó tilalmi időt. Nevezetesen a korábbi azonos vagy hasonló védjegy megszűnését követő tilalmi idő alatt azonos vagy hasonló áruk tekintetében tilos a védjegynek más személy javára való bejegyzése. A tilalmi idő kollektív védjegy esetén 5 év (36. cikk), egyedi védjegy esetén pedig 3 év (9. cikk 1. bekezdés, 3. pont). A tilalmi idő a fogyasztói érdekek védelmét célozza, az áru származása tekintetében történő megtévesztéssel szemben. A jogszabályalkotó abból indult ki, hogy a fogyasztó, a tilalmi idő eltelte-után az új védjegyeket ne asszociálja olyanokkal, amelyeket korábban más védjegyjogosultak használtak. E szabály alól kivételt képez az az eset, amikor a védjegy törlésére használat hiánya okából került sor. Következtetések A hatályos lengyel védjegytörvény előrelépést jelent a korábbi védjegytörvényhez képest. Az új törvény egységes rendszert képez, s annak alapján remélhető, hogy konstruktív joggyakorlat és ítélkezés alakul majd ki. A hatályos törvény megfelelő egyensúlyt hozott létre a védjegyjogosultak, a versenytársak, valamint a vevők érdekei között. A törvény aláhúzza, hogy a védjegy bejegyzése a védjegyjogosult számára kedvező pozíciót biztosít, mégpedig oly módon, hogy egy precízen kidolgozott jogi eszközt biztosít számára. A törvény mindenekelőtt a vállalatok gazdasági érdekeit szolgálja, ezért a fogyasztóknak csak olyan érdekeire van figyelemmel, amelyek a védjegyjogosultak érdekeivel összhangban állnak miért is ezeknek a fogyasztók számára kisebb jelentősége van. A védjegytörvény, akárcsak egyéb törvények, nem biztosíthat a fogyasztóknak olyan jogokat, amelyek csökkentenék a megkülönböztető megjelölések oltalmának és használatának attraktivitását. A törvény egyik pozitív vonásaként értékelhető, hogy előnyben részesíti a hagyományos, bevált jogszabályalkotói megoldásokat, ugyanakkor tartózkodik a vitatható értékű olyan jogszabályalkotói újításokkal szemben, amelyeket más országokban bevezettek. Az új törvény hátrányos tulajdonságai közé sorolható, amelyek azonban eltörpülnek a vázolt előnyök mellett, a világos állásfoglalás a védjegyoltalom kumulatív megengedhetősége tárgyában, olyan esetben, amikor a megjelölés egyben szerzői jogi oltalom alatt álló mű megnevezése, vagy ipari mintaoltalom tárgyát képező külső megjelenés, valamint az 1926. augusztus 2-i a tisztességtelen verseny elleni törvényhez való viszony szabályozatlansága, a nem lajstromozott védjegyek jogosultjai helyzete pontos meghatározásának hiánya, valamint a hiányzó büntetőszankciók arra az esetre, ha a be nem jegyzett védjegy jogosultja az „R” a körben jelet jogtalanul használja. E hiányosságokat a törvény rendelkezéseinek megfelelő értelmezése és más a védjegyekre vonatkozó rendelkezések alkalmazása segítségével viszonylag könnyen ki lehet küszöbölni. Ha pedig a lengyel jogszabályalkotó a következőkben a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló törvényt is megalkotja, akkor még erre sem lesz szükség, mert az említett hiányosságok minden bizonnyal kiküszöbölhetők lesznek. Befejezésül még egy gondolatot szeretnék megemlíteni. A védjegyjogi oltalom rendszerének célkitűzése feltételezi, hogy a vállalat komoly mértékben érdekelt a gazdasági tevékenység hatékonyságában, nevezetesen, hogy a vállalat a piac önálló és aktív részese. Kézenfekvő, hogy a vállalat ilyen gazdasági pozíciójának jogi oldalról való biztosítása nem a védjegyjog feladata. Ezért nézetem szerint az ismertetett védjegytörvény hatékonysága többek között azon lesz mérhető, hogy a gazdálkodó szervek hogyan tudják a védjegyeket saját gazdasági tevékenységük keretében hasznosítani. (Német kéziratból fordította: dr. Vida Sándor) •kirk
