Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1985. július-december (90. évfolyam, 7-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám
674 SZABADALMI KÖZLÖNY 90. ÉVF. 1985. ÉV 7. szám tések, egyszerű mértani alakok (pl. kör, háromszög, négyzet); — ipari tárgyak ábrázolása, termelőterületek térképészeti meghatározása, az adott területre jellemző népviseleti ruhás személyek, stb — földrajzi utalások, azaz amelyek önállóan, vagy az áru származására, a kiinduló nyersanyagra vagy a bejelentőnek telephelyére utalnak (pl. tájkép, ismert helyiségekre utaló jellegzetes ábra). Földrajzi utalások a védjegyekben Földrajzi utalásnak számít bármely olyan földrajzi hely (helység) neve, melyet önállóan, vagy az árufajta nevével, illetve fantázianévvel együtt alkalmaznak. Földrajzi utalás lehet korszerű terminológiából származó név, vagy történelmi, jelenleg nem használatos elnevezés. Ez utóbbi lehet közigazgatási terület, körzet járás neve, amely nem közigazgatási, de amely hagyomány alapján keletkezett. A földrajzi helység fogalmán értendő a topográfia, geográfia vagy hidrográfia területéről származó minden egyes földrajzi utalás: amelyek a világtájak, szigetek vagy félszigetek, államok, közigazgatási, gazdasági vagy etnográfiai egységek, városok, helyek, várak vagy kastélyok, mezőgazdasági birtokok, hegyek vagy hegységek, óceánok, tengerek, tengerszorosok, folyók, tavak, vízépítmények, stb. nevei. Jogi szempontból földrajzi utalás lehet az áru származási helyének (vagy alapanyagának) minősített megnevezése, azaz az áru előállítási, termesztési, kitermelési helyére^ bejelentő telephelyére vonatkozó adatok, a fajtanévvé vált földrajzi megjelölés. A földrajzi utalás nem mondhat ellent a valóságnak olyan mértékben, hogy a fogyasztó megtévesztésének oka lehessen. Kivételes esetekben földrajzi utalásnak tekintendők azok az adatok, amelyek bár nem tartalmaznak konkrét földrajzi utalást, de a hagyomány szerint mégis bizonyos árukra nézve meghatározott földrajzi területtel állnak kapcsolatban (pl. „vino verde” — „rehiao demarcadi” — portugál borokra, vagy „Dingac” - dalmát borokra, „Tekia” - mexikói pálinkára). A földrajzi utalás, a minősített eredetmegjelölés kivételével, önmagában nem lehet védjegy. A védjegy többi elemétől függően része lehet. Ha a földrajzi utalás a valósággal ellentétes olyan mértékben, hogy okul szolgálhat a megtévesztésre, ez indok a teljes bejelentés elutasítására. Az áru „eredetmegjelölése” azzal a feltétellel lehet védjegy, vagy annak része, hogy a bejelentő jogosult (törvényes) használója. Annak folytán, hogy az eredetmegjelölésnél nagyszámú törvényes használó létezhet, ajánlatos megkülönböztető fenntartásokat alkalmazni (pl. „Cognac — Martel”, „Cognac — Mary Blissard”), illetőleg ajánlatos az ilyen megjelölést kollektív védjegyként lajstromozni. A származási helyet jelölő (a bejelentők telephelyére vonatkozó) adatok, ha ki van zárva a fogyasztó megtévesztése, csak más elemmel együtt oltalmazhatok. A földrajzi fajtamegjelölés hasonlóképpen kezelendő. A földrajzi fantázianév kivételes esetekben védjegy vagy annak része lehet, ha az oltalmazandó áru esetében teljes mértékben ki van zárva a fogyasztó megtévesztésének lehetősége, ha az ilyen megnevezés nem vált ki képzettársítást bizonyos földrajzi helységgel, az oltalmazandó áru rendeltetésével vagy használatával kapcsolatban. A földrajzi utalások az áruk nevéhez viszonyítva (pl. American Brand,, „Swedish quality,, „French Fashion,,), ha más országból nyújtanak be bejelentést, csak abban az esetben szerepelhetnek a védjegyben, ha igazolták, hogy valóban köze van a földrajzi utaláshoz. (Például, ha Nagy- Britanniából nyújtanak be védjegylajstromozási bejelentést, a „French Fashion” utalás csak akkor engedhető meg, ha francia vállalat által gyártott ruha eladásáról, vagy francia vállalat fazonjai szerinti gyártásról van szó). Olyan esetekben, amikor a földrajzi helységre utalás megfelel annak az országnak, ahonnan a bejelentést benyújtják, a védjegy akkor lehet oltalomképes, ha valóságos (pl. ha a „French Fashion” utalás olyan bejelentés részét képezi, amelyet francia bejelentő nyújtott be.) Gyakoriak az un. „szóutalások” földrajzi, vagy más utalásokból álló védjegyben, elsősorban rövidítések formájában. Ez a védjegy- (és cégnév-) képzési mód az utóbbi években széles körben elterjedt, többek között a szocialista országokban is, annak ellenére, hogy a védjegy szakmai kialakításának szempontjából az eljárás nem nagyon sikeres. A gyakran előforduló olyan földrajzi rövidítések, mint az Euro-, Franco-, Inter-, Ital-, Pol-, -pol, Prago-, Sov-, jelentős mértékben csökkentik az üyen védjegyeknél a megkülönböztető képességet és nagy számban vezetnek hasonló védjegyek keletkezéséhez. Gyakori, hogy az ilyen megjelölések másik eleme részben leíró, vagy a védjegyet széttagoló jellegű. (Europress, Francocar, Torital, Palmos, Pragounion, Francorusse, Cechofracht, Sovtransavto, Interims). Ilyen esetekben a vizsgálat során különösen ügyelni kell arra, hogy a földrajzi utalás megfelel-e a valóságnak, valamint arra, hogy a második összetevőnek kellő megkülönböztető képessége legyen, és hogy a név teljes egészében különbözzön a korábban lajstromozott megjelölésektől. E megjelölések tekintetében ajánlatos a vizsgálatot különös gondossággal végezni. A túlságosan nagyvonalú álláspont ui. ahhoz vezet, hogy a lajstrom gyenge védjegyekkel lesz tele, nehezíti a vizsgálók érvelését, a bejelentők precedensként a hasonló lajstromozásokra hivatkoznak és végső soron nem kívánatos ütközések és viták keletkezésével fenyeget. Cégnevek és személynevek a védjegyben A cégnév (a vállalat, szervezet neve) a vállalat egyetlen és állandó megjelölése, amely gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait jellemzi és amely a nemzeti jogszabályok szerint nyilvántartásba vétel tárgya. A cégnév állhat:- tulajdonnévből, amely lehet személy - a vállalat alapítójának, vagy tulajdonosának - neve, pl. „Ford”, vagy tiszteletbeli név. pl. ..Dimitrov Művek”;- leíró megjelölésből, pl. „Érc- és magnéziumgyár”, fantázia jellegű adatokból (rövidített), pl. „Zenit”, „Spofa”, a gazdasági tevékenység jelöléséből, pl. VEB (Volks-Eigener Betrieb) Népi Vállalat”, „Néni Termelőszövetkezet”, „A.G” „S.A”, „Inc”);- a gazdasági tevékenység jelöléséből (pl.......vminek a gyártása, .....v.mivel való kereskedelem, ....vmilyen szolgáltatás);- a telephely címéből (állam, helység, utca, szám). Azt a bejelentést, melynek tárgya, vagy eleme cégnév, illetve a bejelentő személyneve, úgy kell viszgálni, mint bármely más bejelentést. Ha a bejelentő nem tudja igazolni, hogy jogosult a cégnév, vagy a személynév használatára, a megjelölést hamisnak kell tekinteni és a véd
