Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1985. január-június (90. évfolyam, 1-6. szám)

1985-01-01 / 1. szám

6 SZABADALMI KÖZLÖNY 90. ÉVF. 1985. ÉV 1. szám Fokozat Kódszám közepestől — erősig 6 erős 7 erőstől - nagyon erősig 8 nagyon erős 9 46. A teljes 1—9-ig terjedő skálát akkor is használni le­het, ha az egyszerűsítés érdekében csak néhány ér­ték (pl. csak 1—3—5—7—9, vagy 3—5—7) van fel­tüntetve a vizsgálati irányelvekben. 47. Alternatív megfigyelések esetében a „nincs” esetet 1-es számmal, míg a „van” esetet 9-es számmal je­lölik. Ha egy tulajdonság esetében különbséget szük­séges tenni a teljes hiány és a jelenlét különböző fo­kozatai között, akkor a tulajdonságot fel kell osz­tani két alternatív tulajdonságra: az első jelöli a „nincs” (1) és „van” (9) fokozatokat, míg a másik, mennyiségi tulajdonságnál az 1-9 skálát kell alkal­mazni a jelenlét fokozataira. Azoknál a tulajdonságoknál, amelyeknél nem lehet­séges különbséget tenni a „nincs” és „nagyon gyen­ge” érték között, az 1. kódszám a „nincs” v. „na­gyon gyenge” jelentést kapja és ez képviseli a meny­­nyiségi tulajdonság esetén az 1—9 skála legkisebb értékét. el Példaként megadott fajták 48. Ahol lehetséges, minden egyes alkalommal például szolgáló fajtákat adnak meg a különböző tulajdon­ságok különböző fokozatainak a leírására. Ábrák - ha egyáltalán alkalmazásra kerülnek — csak a vizs­gálati irányelvek első kiadásaiban találhatók és eze­ket el kell hagyni, mihelyt lehetséges. Fajták példaként csak a megértés megkönnyítésére szolgálnak. A vizsgálat túl nehézkessé válna, ha minden egyes tulajdonság valamennyi fokozatára példaként szol­gáló fajtát kellene használni. A vizsgálati irányelvekben példaként megadott faj­tákból a nemzeti szervek választják ki azokat, ame­lyeket alkalmasnak tekintenek egy adott probléma megoldására. f) A fajtaleirásban kötelezően szereplő tulajdonsá­gok 49. Egy adott fajta azonosításához és leírásához az egyes vizsgálati útmutatókban felsorolt valamennyi tulajdonságot nem szükséges mindig felhasználni. Annak érdekében, hogy az egyezmény előírásai alapján az egyes tagországok által kiadott leírások egységesek legyenek, bizonyos tulajdonságokat csil­laggal jelölnek, amely mutatja, hogy ezeket minden fajtánál, minden vizsgálati évben fel kell vételezni és minden esetben szerepeltetni kell a fajta leírás­ban, kivéve, ha egy előző tulajdonság fokozata ezt lehetetlenné teszi. Azokat a túlajdonságokat, ame­lyek nincsenek ilyen módon megjelölve, akkor kell felvételezni, ha ez szükséges ahhoz, hogy a vizsgált fajtát egy másik fajtától megkülönböztessük. A tu­lajdonságok listája azonban nem teljes, és a vizsgá­ló hatóság további jellemzőket használhat ha azt hasznosnak vagy szükségesnek tartja. IV. Magyarázatok és módszerek 50. A vizsgálati irányelvekben a tulajdonságok tábláza­tát rendszerint a „Magyarázatok és módszerek” cí­mű fejezet követi. Ez a magyarázatokat, rajzokat, fényképeket vagy a tulajdonságok táblázatában szereplő különböző tulajdonságok értelmezéséhez szükséges módszereket tartalmazza. V. A technikai kérdőív 51. A vizsgálati irányelvek mellékletként tartalmaznak olyan „technikai kérdőívet”, amelyet a növényol­talmi bejelentés során ki kell tölteni. A technikai kérdőívben bizonyos adatokat kell megadni a fajta eredetére, fenntartására, előállítá­sára vagy szaporítására vonatkozóan abból a célból hogy ezek segítsék a vizsgáló hatóságot a vizsgálat során kapott bizonyos eredmények értelmezésében. A vizsgálati irányelvek tulajdonság táblázatából azokat a bélyegeket kell feltüntetni, amelyekkel kapcsolatos információ szükséges ahhoz, hogy a vizsgáló hatóság számára lehetővé tegyék a fajták­nak más fajtákkal történő olyan csoportosítását, hogy a vizsgálat célszerű módon lefolytatható le­gyen. Bizonyos esetekben a tulajdonság táblázatban sze­replő bélyegeken túlmenően más olyan adatok is felhasználhatók, amelyek fajtára vonatkozóan ér­tékes információt adnak (pl. a „liliom regisztrálás­ra szolgáló kertészeti rendszerezés”). Ugyanebből a célból egy másik részben felkérik a fajtabejelen­tőt, hogy jelezze azt (azokat) a tulajdonságot (tulaj­donságokat), amely(ek)ben véleménye szerint faj­tája különbözik a hozzá leginkább hasonló fajták­tól. A technikai kérdőív utolsó részébe a fajtaol­­talmat igénylő bejelentő szabadon vehet be bár­mely további információt, amelyet hasznosnak ítél a fajta megkülönböztethetőségének megállapí­tásához. Ügyszintén jelezhet bármely egyéb sajá­tosságot, amelyet felhasználhatónak tart a fajta vizsgálatában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom