Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1984. július-december (89. évfolyam, 7-12. szám)
1984-07-01 / 7. szám
1060 SZABADALMI KÖZLÖNY 89.ÉVF. 1984. ÉV 7. szám A nemzetközi közzététel nyelveinek köre, valamint a minimális dokumentáció részét képező szabadalmi iratoknak a 34.1 szabály (e) pontjában meghatározott köre ugyancsak a spanyol nyelvvel, illetőleg a spanyol nyelvű iratokkal bővül; a vonatkozó módosítás szintén attól az időponttól kezdve alkalmazható, amelyben a Szerződés az első spanyol nyelvű állam vonatkozásában hatályba lép. További, az eljárás során a bejelentő terheit csökkentő vagy igényeit fokozottan figyelembe vevő módosításokat vezetnek be a következő tartalmú új szabályok: — a bejelentési kérelem formanyomtatványán egyes többletinformációk adásának lehetősége (4.17 szabály); — többszörösen függő igénypontoknak az előírttól eltérő megfogalmazása lehetősége és ennek esetleges következményei [6.4 szabály (a) pont; 66.2 szabály (a) pont (v) alpont]; — a nemzetközi bejelentés átvétele; a nyomdapéldány továbbítása [20.5 szabály (c) pont; 22.1 és 22.3 szabály] — a nemzetközi bejelentés egyes részeinek ellenőrzése és javítása az átvevő hivatal előtt folyó eljárásban (26. szabály); — a nemzetközi bejelentés vagy a megjelölés visszavonása (32. szabály); — a határidő letelte után, de a nemzetközi közzététel technikai előkészületeinek befejezése előtt a Nemzetközi Irodához beérkezett igénypont-módosítás kötelező figyelembevétele (46.1. szabály); — a nemzetközi elővizsgálati kérelem (az eddigi 2 példány helyett) 1 példányban való benyújtásának előírása [61.1 szabály (a) pont]; — több alkalom biztosítása a bejelentő számára érvek kifejtésére a nemzetközi elővizsgálati szerv előtt folyó eljárásban [66.4 szabály (b) pont]; — az elsőbbségi igény figyelembevételének megengedése (az eddigi kötelező figyelmen kívül hagyás helyett) a nemzetközi elővizsgálati szerv számára a nemzetközi elővizsgálati jelentés összeállítása során abban az esetben, ha a bejelentő mulasztása folytán az elsőbbségi példány nem áll a Nemzetközi Iroda rendelkezésére, így ez nem tudja a példányt a szervnek megküldeni [66.7 szabály (a) pont]; — az elsőbbségi példány fordítása kötelező benyújtása helyett a nemzetközi elővizsgálati szerv felhívására történő benyújtás és az elsőbbségi igény ilyen fordítás hiánya ellenére való figyelembevétele lehetőségének bevezetése [66.7 szabály (b) pont]; — a megjelölt (kiválasztott) hivatal eltekintése a határidő-túllépés következményeinek alkalmazásától (82bis szabály). A fontosabb új szabályokat valamivel részletesebben elemezve mindenekelőtt azt állapíthatjuk meg hogy a nemzetközi bejelentés kezelése az eddiginél biztonságosabban fog történni a jövőben. Az átvevő hivatal ugyanis annak az értesítésnek a másolatát, amelyben a bejelentővel közölte a nemzetközi bejelentési számot és napot, meg kell, hogy küldje a Nemzetközi Irodának. Az Iroda ennek az értesítésnek a birtokában minden egyes nemzetközi bejelentés esetében számon tartja a nyomdapéldány beérkezése időpontját annak elkerülése érdekében, hogy a beküldésre meghatározott határidő esetleges elmulasztása folytán a nemzetközi bejelentést visszavontnak kelljen tekinteni. Az Iroda meghatározott idő eltelte után először az átvevő hivatalt, majd a bejelentőt és az átvevő hivatalt értesíti arról, hogy nem kapta meg a nyomdapéldányt és a bejelentőnek küldött értesítés keltétől kell számítani a (jelenleginél 2-3 hónappal hosszabb) jogvesztő határidőt. A bejelentő ezen értesítés alapján kérheti az átvevő hivatalt, hogy adja át neki a nemzetközi bejelentés egy hitelesített példányát, a Nemzetközi Irodához való továbbítás céljából. Az eljárásba a 24.2 szabály szerint egy további, a biztonságot növelő elem épül be, nevezetesen, hogy a Nemzetközi Irodának a nyomdapéldány beérkezéséről tájékoztatnia kell a megjelölt hivatalt. Az ilyen tájékoztatás esetleges hiányáról a megjelölt hivatal, miután a bejelentő belépett a nemzeti szakaszba, értesíti a Nemzetközi Irodát, amely ezen értesítés alapján haladéktalanul közli e tényt a bejelentővel és az átvevő hivatallal. A jogvesztő határidőt ebben az esetben ugyanígy a bejelentőnek küldött értesítés keltétől kell számítani, mint az átvevő hivatal értesítése alapján megindult eljárás esetében. A nemzetközi bejelentésnek az átvevő hivatal felhívására végrehajtandó javításait ugyancsak az eddigieknél kedvezőbb feltételek mellett végezheti a jövőben a bejelentő. A módosítás ugyanis a 26.2 szabályból kiküszöbölte a korrekcióhoz rendelkezésre álló határidő felső határát („rendszerint maximálisan 2 hónap") és bevezette azt a rendelkezést, hogy a határidőt az átvevő hivatal meghosszabbíthatja, a nemzetközi bejelentés ügyében való döntést megelőzően bármely időpontban. Ez a rendelkezés a szokásos hivatali gyakorlat figyelembevételével akár több hónapos határidő-hosszabbítást is eredményezhetne, ha a bejelentőnek a Szerződésben megadott többi határidő alapján nem állna érdekében a lehetőség szerint gyors intézés. Mindenesetre a 26.2 szabály említett módosítása az eljárást biztonságosabbá teszi a bejelentő számára. Adott esetben jelentős többlet-munka terhét veszi le a bejelentő válláról az új 26.3 bis szabály beiktatása, amely leszögezi: a nemzetközi bejelentésre vonatkozó formai következmények (1. és 11. szabályt) kielégítését abban az esetben kell számonkérnie az átvevő hivatalnak a bejelentőtől, ha a bejelentés az „ésszerűén egyöntetű nemzetközi közzététel” szempontjából kifogásolható. A 26.5 szabály (a) bekezdését kiegészítő új mondat, megerősítve az előbbieket, kizárja a nemzetközi bejelentés visszavontnak tekintése lehetőségét, ha az kielégíti az észerűen egyöntetű nemzetközi közzététel szükségességének kritériumát. A könnyítés azért jelentős, mert a 11. szabály szerinti aprólékos követelmények kielégítését az az átvevő hivataloknak eddig egységes kritérium alkalmazása nélkül kellett elbírálniuk, tehát előfordulhatott, hogy pl. ugyanazt a mm-ben megadott mérettől való eltérést az egyik átvevő hivatal hibának minősítette és javítandónak ítélte meg, a másik pedig megengedte. Az említett módosítások all. szabály jelentőségét, az előzményekhez képest csökkentve, az ésszerűség alapján határozzák meg. Ennek a szabálynak a funkciója ugyanis - a formai hibák fetisizálásával szemben - az, hogy a nemzetközi bejelentések közzétételét előkészítse és elősegítse. A bejelentő egy másik, hosszabb idő óta ismételten felvetett gondja megoldására vált szükségessé az új 82 bis szabály beiktatása, amely a megjelölt (kiválasztott) hivatalok előtt folyó eljárásban elkövetett határidő-túllépés következményeivel foglalkozik, és egyben meghatározza a vonatkozó 48. cikkben szereplő „bármely határidő” fogalom eddig vitatott jelentését. Az elfogadott meghatározás szerint a fogalom körébe tartoznak a Szerződésben vagy a Végrehajtási Szabályzatban ténylegesen megjelenő határidőkön kívül a nemzetközi szervek (átvevő hivatal, nemzetközi kutatási szerv, nemzetközi elővizsgálati szerv, Nemzetközi Iroda) által adott határidők, valamint az átvevő, a megjelölt és a kiválasztott hivatal ál
