Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1984. január-június (89. évfolyam, 1-6. szám)
1984-01-01 / 1. szám
SZABADALMI KÖZLÖNY 89. ÉVF. 1984. ÉV 1. szám Védjegy szabályozás Kínában Amint arról a nemzetközi iparjogvédelmi szervek és a szaksajtó hírt adott, 1982. augusztus 23-án a Kínai Népköztársaság ötödik Népi Nemzetgyűlése törvényt fogadott el a védjegyek oltalmáról, majd ezt követően, 1983. március 10-én az Államtanács kibocsátotta a törvény végrehajtási szabályzatát is. Ismeretes, hogy Kína az utóbbi években élénkülő érdeklődést tanúsít az iparjogvédelmi kérdések iránt, 1980- ban került sor arra, hogy csatlakozott a Szellemi Tulajdon Világszervezetéhez, s ennek folytatásaképpen a közelmúltban megjelent szabadalmi szabályozást követően a védjegyjogi szabályozás ugyancsak fontos jele az iparjogvédelmi téren megmutatkozó törekvésnek. Különös tekintettel a magyar védjegyek kínai oltalmával kapcsolatos eddigi jogbizonytalanságra, kevés tapasztalatra, érdemes főbb vonalában áttekintenünk a szabályozást. A törvény - bevezetőjében rögzített — célja a védjegyekkel kapcsolatos igazgatási teendők jobbítása, a kizárólagos jog biztosítása, a termelők serkentése termékeik minőségének garantálására, valamint védjegyeik hírnevének megőrzésére, abból a célból, hogy fokozottan érvényesüljön a fogyasztóvédelem, továbbá, hogy a védjegyek elősegítsék a szocialista gazdaságban a fogyasztási javak fejlesztését. A Védjegyhivatal az Államtanács alá rendelt szerv, amely az egész országban felelős a védjegyek lajstromozásával és ellenőrzésével kapcsolatos kérdésekben. „ Védjegynek” a Hivatal által elfogadott és lajstromozott védjegy minősül, azt a törvény oltalomban részesíti, számára kizárólagos jogot biztosítva. Az oltalom erre irányuló kérelemmel szerezhető meg, arra ipari, kézműipari, termelő, vagy kereskedelmi tevékenység esetében támaszthatnak igényt. Ebből következőleg tehát a kínai szabályozás csak termék (gyári- vagy kereskedelmi) védjegyekre terjed ki, szolgáltatási tevékenységre védjegyoltalom nem biztosítható. Azt a tényt, hogy az alkalmazott védjegy csakugyan védjegynek minősül-e (vagyis, hogy lajstromozása megtörtént), fel kell tüntetni, kínai nyelven, illetve rövidítéssel, vagy „R” betűvel. Bejelentésre vállalatok, intézetek, továbbá egyéni termelők és kereskedők jogosultak. Az Állam elrendelheti, bizonyos tervékekkel kapcsolatban védjegy alkalmazásának kötelezettségét, ilyen esetben a tényleges lajstromozás előtt a termék nem bocsátható forgalomba. Az ezzel ellentétes cselekmény a törvény értelmében bírsággal büntethető. Figyelemre méltó a törvény minőségi követelménynyel kapcsolatos rendelkezése. Eszerint a védjegyet alkalmazó felelős a védjeggyel forgalomba hozott termék minőségéért, azt az ipari és kereskedelmi igazgatási hatóságok ellenőrzik és a fogyasztók megtévesztését (becsapását) eredményező cselekmények megszüntetése iránt intézkednek. (L. részletesebben a „helyreállítás”ról szóló rendelkezéseket.) Védjegyoltalomban szavak, ábrák és ezek kombinációja részesülhet, egyéb megjelölés fajták tehát nem vezethetők be a lajstromba. Az oltalom előfeltétele a megkülönböztető képesség. Az oltalmazhatóságból kizárt védjegyeket a törvény részletesen felsorolja, így említi a kínai felségjeleket (név, zászló, stb), a más országok és a Vöröskereszt jelzését, a fajtaneveket (noms generiques), a minőségre, alapanyagra, funkcióra, használatra, súlyra, mennyiségre, jellemzőkre közvetlenül utaló védjegyeket, továbbá a valamely nemzetre nézve diszkrimináló, vagy a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, valamint a szocialista erkölcsöt, szokásokat sértő védjegyeket. Külföldiek jogszerzésére a bejelentő származási országa és Kína közötti szerződés, nemzetközi megállapodás vagy kölcsönösség alapján kerülhet sor, erre felhatalmazott képviselő közvetítésével. Kína ez idő szerint még nem tagja a legszélesebb körű egyenlő elbánás elvét, azaz védjegyoltalom lehetőségét biztosító Párizsi Uniós Egyezménynek, ugyanakkor számos, elsősorban tőkés országgal kötött bilaterális szerződést a védjegyek vonatkozásában (pl.: Ausztriában, a Benelux Államokkal, Japánnal, Romániával, stb). Elképzelhető, hogy hasonló kezdeményezésre a közeljövőben részükről Magyarország iránt is sor kerül. A külföldi feleket védjegy ügyekben a Kínai Nemzetközi Kereskedelmi Tanács képviseli. A védjegyeljárásokban a kínai nyelv alkalmazása kötelező, idegen nyelvű iratok esetében hivatalos (közjegyzői) fordítás szükséges. A védjegyoltalom, vagyis a lajstromozás igénye bejelentési eljárás keretében terjeszthető elő. A bejelentést osztályonként külön kell megtenni. Ha azonos osztályba tartozó, de az eredeti bejelentésben, illetve a lajstromozásban nem szereplő további termékre kívánja a jogosult az oltalmat megszerezni, új bejelentést kell erre vonatkozóan tennie. A védjegy a bejelentést követően nem módosítható. Amennyiben a bejelentés tárgya a védjegyoltalommal szemben támasztott követelménynek megfelel és nem áll fenn valamely kizáró ok, a Védjegyhivatal előzetesen elfogadja és közzéteszi a bejelentést. Ha a vizsgálat eredményeképpen a bejelentés nem elfogadható — ide értve azt a helyzetet is, ha a védjegy azonos, vagy hasonló másnak lajstromozott, vagy előzetesen elfogadott védjegyéhez —, a Hivatal azt elutasítja és a közzétételre nem kerül sor. A jog általában az első bejelentőt illeti meg, azonos időben megtett bejelentések esetében azt, aki a védjegyet korábban használta. (Az ezzel kapcsolatos eljárási részleteket 1. a Végrehajtási Szabályzatban.) A közzétételtől számított három hónapon belül bárki jogosult felszólalni. Eredményes felszólalás hiányában a
