Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1981 (86. évfolyam, 1-12. szám)

1981-12-01 / 12. szám

12. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 86. ÉVF. 1981. ÉV 951 III. VÉDJEGYEK A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG VER KERINGÉSÉBEN Napjaikban a verseny különböző formái a védjegyek gaz­dasági funkcióit emelik ki. A védjegynek ez a funkciója azonban széles körű és gyakran országonként, országcso­portonként is változik. Ennél a kérdésnél szükséges figye­lembe venni az egyes védjegytípusok (szó, slogen, ábra, kép, stb.) lélektani, szociológiai és reklám hatásokat. Ezeknek a szempontoknak az együttes alkalmazása te­remtheti meg a termékek illetve a szolgáltatások, vala­mint a fogyasztók és a felhasználók közötti képzeletbeli hidat, amely a tartós kapcsolatot megteremtheti. Ennek a kapcsolatnak az eredménye lehet, hogy a fogyasztóból a megismert termék, ületve szolgáltatás cselekvési reakció­kat vált ki, vagyis állandó vásárlóvá válik. Ennek a láthatatlan hídnak a kialakítása nem könnyű feladat a védjegyjogosított részéről, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a piaci kínálatban a hasonló rendeltetésű áru vagy szolgáltatási csoportokon belül kö­zel azonos műszaki, minőségi, ár és egyéb jellemzőkkel találkozunk. Gondoljunk itt például a repülő társaságok szolgáltatásaira, vagy a műszaki szórakoztató ipari termé­kek teljesítményére. Ezért is fontos, hogy a jól megalkotott védjegy a fi­gyelmet felhívja, kiemelje a számtalan hasonló termékből és mindig azonos formában alkalmazzák. Ez az állandó­ság vonatkozik a grafikai kiképzésre, színekre, betűtípu­sokra, amelyek megteremtik az azonosítást a termék és a termelő között. Ezeket következetesen alkalmazni kell a termékektől a csomagolásig, a levelezésnél, a prospektus­nál, a vállalati gépkocsiknál, és reklám minden eszközénél. A védjegynek az árukon való alkalmazási formáját a vállalaton belül célszerű, sőt mondhatnám szükséges ügy­rendben vagy házi szabványban rögzíteni. Az így kialakí­tott egységes forma és használat elvezet a „corporate image , illetve a „corporate identity” kialakításához, amit szimbolizál, szinte összefoglal a védjegy. Ennek a következetes alkalmazásáról és célratörő használatáról rendkívül érdekes gondolatokat hallhattunk a védjegy­konferencián a COCA COLA gyakorlatából, Gerd Pfeiffer úrtól, a vállalat manager igazgatójától. Magyar viszonylatban milyen előírásokat szükséges tartalmaznia az ilyen házi szabványnak, illetve válallati utasításnak? Elsősorban a védjegy alkalmazási területét, vagyis azt kell meghatározni, hogy milyen termékeken, csomagolóanyagokon, címkéken, reklám eszközökön, prospektusokon cégtáblákon és minden más nyomtat­ványokon kötelező az előírt forma. Azonban kivételek mindig lehetnek, ezért meg kell határozni azokat az ese­teket, amikor az egységes formától el lehet térni, ha arra szükség van például egy külkereskedelmi szerződés, vagy más ok miatt. Szabályozni kell a kötelező, egységes betűtípust, pél­dául, hogy mindig bodoni antikva alkalmazható. A szí­nes kivitelnél a névleges szinkoordinátákat és az azoktól való lehetséges eltéréseket, vagyis a tűrést. Ennek abból a szempontból is jelentősége van, hogy elkerülhető legyen olyan színek megközelítése, amelyek már oltalomban ré­szesültek és a hasonlóság kollizióhoz vezethet. Végül, de nem utolsósorban a védjegy ábrájának po­zitív és negatív formáját különböző méretekben. Ezek természetesen csak a legfontosabb követelményei a sza­bályzatnak, mert a tilos használatra is lehet még példá­kat közölni. A jól tervezett, kialakított védjegynek szá­mos követelményt kell kielégítenie, de néhány alapvető feltétel mégis összefoglalható a következőkben: — legyen olyan, amely a korszerűséget fejezi ki, — tükrözze a megbízható minőséget, ami mindig és mindenhol állandó és végül — elégítse ki a fogyasztók célcsoportjának ízlésbeli igényét, fejezze ki elvárásait, vágyait. Hazánkban sok esetben felmerülő kérdés az is, hogy a külkereskedelmi vállalat, vagy a gyártó vállalat védjegyét kell exportnál alkalmazni. Ebben a kérdésben vélemé­nyem szerint a gyártó vállalat védjegyének használatára kell szavaznunk. Szem előtt kell tartani azt a szempontot, hogy a termelésből adódó kifogások korrigálása a terme­lő vállalat feladata. A kettős védjegy alkalmazása pedig zavarólag hat a fogyasztóra. Nem lehet azonban azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy adott esetben, adott piaci relációban a külkereskedelmi vállalat védjegye ismertebb, így annak alkalmazása az értékesítés növelésében előnyö­sebb. Ezt a kérdést tehát mindig esetenként kei! eldön­teni. A külföldi példák azt is bizonyítják, hogy egy véd­­jegy gyakran nemcsak egy meghatározott gazdasági egy­ség, hanem egy ország termelési és gazdasági fejlettségét, kultúráltságát is tükrözi. IV. A VÁLLALATI MŰSZAKI HALADÁS NEHÁNY KÉRDÉSE A vállalati kutatási és fejlesztési tevékenység, a maga bonyolult és szerteágazó módszerével a korszerű tech­nológiák kidolgozására törekszik, amelynek célja a gaz­daságos termelés és a rentábilis értékesítés. Ennek a K + F tevékenységnek a piaci adottságokból, feltételekből és természetesen információkból kell kiindulnia. A piac­kutatás által nyújtott információknak szervezett körfo­lyamatot kell megtennie és mindig a megfelelő munka­helyre kell befutnia a megfelelő időben. Ezeknek az információknak a birtokában lehet arról is dönteni, hogy szükséges-e a technológiai transzfer ke­retében licencia átvétel és az átvétel meghatározott pia­cokon előnyt jelent-e. Ha a licenciával gyártott termék­nek nincs meg a megfelelő piaca, más szóval a termékkel már telített a piac, akkor csak a keserű ráfizetés követ­kezhet. A fokozódó nemzetközi gazdasági versenyben egyre szükségesebbé válik a műszaki-tudományos eredmények átvétele és adaptálása. A piackutatás alapján átvett licen­ciák, és know how-k az esetek nagy részében védjegy­használati engedéllyel párosulnak és ez nem véletlenül történik. Melyek azok a gazdasági megfontolások, ame­lyek az átvételre ösztönözhetnek: a. ) A védjegyben olyan termék vagy vállalati image testesül meg, amely meghatározott piacokon értékesíté­si előnyöket és lényegesen magasabb árat eredményez. Ez viszont abban az esetben érvényes, ha huzamosabb időn keresztül tudati kapcsolat áll fenn a megbízhatóság­gal, a jó minőséggel és a korszerűséggel. Ennek érdeké­ben céltudatos reklámra és PR tevékenységre van szük­ség, hogy a fogyasztó ezt elfogadja. így a védjegy jogosítottjának lehetősége van azokon a piacokon biztosítani jelenlétét, ahol a kapacitás hiány, szállítási problémák, vám vagy más tiltó rendelkezések következtében termékével vagy szolgáltatásával nem le­hetne jelen. b. ) A licenciavevő országában növelni lehet a válasz­tékot a fogyasztók igényeinek jobb kielégítését. Ezáltal a belföldi piacon ellátási hiányok megszüntethetők, illet­ve import megtakarítás érhető el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom