Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1981 (86. évfolyam, 1-12. szám)
1981-02-01 / 2. szám
2. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 86. ÉVF. 1981. ÉV 71 A Svájcban bejelentett külföldi védjegyek aránya (1977): Származási ország Nemzeti és nemzetközi bejelentések együtt: NSZK 2781 Franciaország 2118 Olaszország 953 Benelux államok 772 USA 561 Spanyolország 346 Ausztria 311 Nagy-Britannia 246 Japán 109 (A Svájcba irányuló védjegybejelentések számát tekintve az ország a világon a 8. helyen áll, előzi Franciaország, a Benelux-államok, Spanyolország, Japán, a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria és Olaszország) A Svájcban bejelentett védjegyek alakulása az érintett áruk szempontjából. A védjegybejelentésekkel érintett áruk osztályok szerinti megoszlása — bár nagyjából megfelel a világon általában tapasztaltaknak —, a svájci gazdasági élet, ipari struktúra jellegzetes vonásait egyértelműen tükrözi. A bejelentések árujegyzékének 11 ,5 %-a a gyógyszeripari (5. nk. osztály), 6,6 %-a az óra- nemesfémipart (14. osztály), 6,3 %-a az elektromos, tudom ányos, fényképészeti készülékeket (9. osztály), 6,1 %-a a mosó- és tisztítószereket (3. osztály), 5,6 %-a a vegyipar termékeit (1. osztály), 4,2 %-a a gépeket, motorokat (7. osztály), 4,1 %-a a papíripari termékeket, 4,0 %-a élelmiszeripari (elsősorban kávé, cukor, sütőipari készítmények) termékeket (30. osztály), 3,5 %-a a ruházati termékeket (25. osztály) érintő, 3,4 %-a borokra és egyéb alkoholos italokra vonatkozik, a fennmaradó 44,7 % pedig megoszlik a többi 24 - termékeket és szolgáltatásokat érintő — osztályba sorolt áruk között. Jellegzetesek a Svájcból és a Svájcba irányuló nemzetközi védjegybejelentések adatai is. A Svájcba irányuló bejelentések száma 1928-ban elérte az évi 5000-t (1898-tól kezdődően), 1958-ban a 8000-t, 1968-ban pedig már a 10000-t. Ebben az évben volt a legmagasabb a svájci származású nemzetközi lajstromozások száma is (2000 bejelentés). A nemzetközi lajstromozások túlnyomó része (átlag kb. 75 %)kiterjed Svájcra. Az évorduló alkalmából több világszerte ismert, köztiszteletnek örvendő szakember nyilatkozott a témában, áttekintést nyújtva a svájci védjegy problémákról, tervekről. F. Baileys, a Szellemi Tulajdon Szövetségi Hivatala védjegyosztályának vezetője, a védjegyek szerepét méltatva utalt arra, hogy napjainkban a védjegyek környezetünk jelentős részévé váltak. Jelentőségüket az az alapvető cél adja meg, hogy kifejezzék az áru származását, megkülönböztetve azt a többi versenytárs áruitól. Ezzel a védjegy óriási szolgálatot tesz a termelőnek illetve a kereskedőnek piaca bővítésében, a vásárló számára pedig lehetővé teszi az áru felismerési. Ilyen helyzetben érthető, hogy hatalmasan megnövekedett a védjegybejelentések száma; 1960-68. között már elérte az évi 6000-t, amelyhez évente további 8000 Svájcot érintő nemzetközi bejelentés is járul. Vázolta Svájc védjegyszabályozási hagyományait, amelyek a múlt századra nyúlnak vissza mind a nemzeti védjegytörvény, mind a védjegyeket érintő nemzetközi megállapodások (Párizsi-, Madridi-, Nizzai-) vonalán. Röviden ismertette a védjegyjog reformjának indokoltságát, az erre irányuló — a Szellemi Tulajdon Hivatala keretében folyamatban lévő — munkálatok helyzetét. A tervezetet az illetékes körök már véleményezték, s ennek alapján a célszerű kiegészítések, módosítások átvezetése folyamatban van. A végleges tervezet összeállítását bizonyos mértékig késleltetik külső okok, ezek között elsősorban a védjegyekkel kapcsolatos nemzetközi szabályok, egyezmények terén jelenleg élénk változások, mint a Közös Piac országainak közös védjegy szabályozására vonatkozó tevékenység. Az ilyen jellegű külső változások figyelembevétele, megfontolása szükségszerűen befolyásolja a svájci védjegyjog rendelkezéseit is. Az új szabályozással kapcsolatos főbb elképzelések már kialakultak. F. Baileys a reform koncepcióját a következő öt szempontban foglalta össze: — Védjegyoltalom biztosítása szolgáltatásokra, amelyet jelenleg csak a tisztességtelen verseny elleni szabályok biztosítanak. — A védjegyjog keletkezése előfeltételeként a lajstromozás megkövetelése (jelenleg: első használó). — A felszólalási rendszer bevezetése a bejelentési eljárásban. A jelenlegi eljárásban ugyanis csak az úgynevezett ,abszolút” oltalmi akadályok tekintetében van hivatalból folytatott vizsgálat (megtévesztő jelleg, stb), a mások korábbi jogait sértő (ütköző) bejelentések esetében a bíróságok járnak el a lajstromozást követően, természetesen az érdekelt fél kérelmére. A felszólalás lehetősége e jogviták gyorsabb,hatékonyabb rendezését biztosítaná. — Az együttes védjegyek oltalmi rendszerének módosítása. — Egyéb korszerű követelmények kielégítése, mint például a közismert védjegyek fokozott oltalmának biztosítása, a használati kötelezettség megerősítése, az oltalmi időtartam rövidítése, stb. Dr. Mario M. Pedrazzini, a St. Galleni Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskola professzora gondolatai az ünnepi megemlékezés során ugyancsak a védjegyjog jövőjébe irányultak. Kiindulásképpen ugyan a távoli múltba tekintett, idézve Bartolus jogtudós 14. században lényegében a védjegytémával összefüggésben kifejtett gondolatait, elemezvén azt a joghelyzetet, amikor egy különösen nagyhírű fegyverkovács jelzéssel látta el munkáit, ezáltal kifejezve, hogy azok tőle származnak. A jogtudós arra a következtetésre jutott, hogy ha az érdeklődés (kereslet) ilymódon növekszik és az áru kelendő, másoknak meg kell tiltani a jelzés használatát, mert azáltal „a népet félrevezetik”. Csodálatra méltó, hogy a középkori jogász mennyire érezte azt a fonákságot, amely előállt annak nyomán, hogy egy derék kovács kardjainak ajánlására szolgáló jelzést más valaki használt. A továbbiakban Pedrazzini professzor elemezte azokat a kérdéseket, amelyek a védjegyjog terén nemzeti és nemzetközi szabályozások keretében leginkább időszerűek. Jogelméleti alapon abból indult ki, hogy a védjegyjog két forrásból származik, a személyiségi- és versenyjogból. Európában azonban a versenyjogi vonatkozás erősebb, fokozódó hatást gyakorol a védjegyjogra. E fejlődésirány gazdaságpolitikai alapja a fogyasztói érdekvédelemre irányuló figyelem fokozódása. Elemzésének lényege a védjegy funkciójának vizsgálata. A legfontosabbnak a megkülönböztető funkciókat
