Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1977 (82. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
240 SZABADALMI KÖZLÖNY 82. ÉV F. 1977. ÉV 4. szám 5. Lindenmaier-Zeunert: Das Patentgesetz. 6. Auflage. C. Heymanns Verlag KG. Köln-Berlin-Bonn-München 1973. 705, 727-729. old. 6. Iparjogvédelmi Kézikönyv i.m. 212. old. 7. Jogesetek. Szabadalmi Közlöny 32 (1927) 171. és415. old.; 41 (1936) 98-99. és 325-333. old.; 42 (1937) 209-210. old. 8. Ladoméri Szmertnik István: A szabadalmi igényponttal kapcsolatos néhány kérdés. Szabadalmi Közlöny 43 (1938) 295-297. old. 9. Almay György—Bognár Istvánná—Séthy Imre: Iparjogvédelem. Mérnöki Továbbképző Intézet. Budapest 1968. 34. old. 10. Jogeset. Szabadalmi Közlöny 41. (1936) 98—99. old. 11. Kende Béla: Bírósági nemperes eljárás szabadalmi ügyekben. Magyar Iparjogvédelmi Egyesület Közleményei 4. sz. (1971) 52. old. 12. Hoff György: Szabadalmi jog. Az Iparjogvédelmi Egyesület kiadmánya. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda Rt. Pécs 1939. 298. old. 13. Hoff i.m. 142-143. old. A védjegylajstromozási eljárás joggyakorlatából A védjegy bejelentés oltalomképességének megállapításánál az Országos Találmányi Hivatal azt vizsgálja, hogy az megfelel-e a védjegytörvény rendelkezéseinek. Amennyiben megállapítható, hogy a bejelentés ellen a jogszabályi követelmények figyelembevételével kifogás nem merül fel, a Hivatal a megjelölést lajstromozza, ellenkező esel ben pedig — az előírt eljárás lefolytatása után - a lajstromozási kérelmet elutasítja. Az elutasítás indokai két nagy csoportban összegezhetők: a megjelölésnek nincs megkülönböztető képessége, illetőleg korábban lajstromozott védjeggyel összetéveszthető. A következőkben olyan elutasított lajstromozási kérelmek közül említünk meg néhányat, amelyeket valamely külföldi vállalat Magyarországon közvetlenül jelentetett be. 1. Megkülönböztető képesség hiánya — Egy amerikai vegyészeti gyár jelentette be a HEMATEST, míg egy angol cég a HEPATEST megjelölést az 1. áruosztályba tartozó „tudományos és ipari célokra alkalmazott vegyi reagensekre”, illetőleg „antigének kimutatására szolgáló diagnosztikai készítményekre és laboratóriumi célokra szolgáló anyagokra”. A Hivatal megállapította, hogy a megjelölések megkülönböztetésre nem alkalmasak, mert kizárólag az áruk jellemzőjét, rendeltetését jelentik. Mind a HEMA és TEST, mind pedig a HEPA és TEST szavak önálló és együttesen is felismerhető jelentéssel rendelkeznek. A HEMA, amely a görög „vér" (haima) szóból származik, szóösszetételekben ezen átalakult formában használatos. Példa erre az orvosi-gyógyszerészeti gyakorlatban számos, e szóval kezdődő, a vérrel, érrendszerrel kapcsolatos meghatározás. (A „Gyakorló orvos enciklopédiája” c. kézikönyvben például mintegy 60—80 a „hema"-szóval kezdődő orvosi szakkifejezés szerepel). Hasonló a helyzet a HEPA szónál is. „Hepar" a máj neve, amely latin összetételekben „hepa-” szóvá módosulhat. Erre mutat a májgyulladás idegen szóval jelölt, általánosan ismert neve (hepatitis) is. A májból előállított gyógyszerek (pl. „heparin” = májból és tüdőből előállított gyógyszer; „hepanovin = vérképző gyógyszer (májsejt); hepatocrinum = májkészítmény) megnevezésében a „máj" szó szintén latin nyelven szerepel. E latin szó ezért olyan közismertté vált, hogy nemcsak a szakemberek, de a laikusok előtt is nyilvánvaló, hogy a „hepa-" előtagú szóösszetételek valamilyen, a májjal kapcsolatos fogalomra utalnak. Mindkét szóösszetétel második része (TEST) a magyar nyelvben is meghonosodott idegen szó, amelyet a „próba, vizsgálat" kifejezésére általánosan használnak, — a vegyészettel kapcsolatban pedig kifejezetten kísérletet, analízist, az anyag természetének reagenssel történő megállapítását jelenti. A HEMATEST megjelölés tehát egyértelműen vérrel, érrendszerrel kapcsolatos vizsgálatot, kísérletet, míg a HEPATEST megjelölés a májjal kapcsolatos analízist jelent. Tekintettel arra, hogy e megjelölésekkel mindkét bejelentő vegyi reagenseket, illetőleg antigének kimutatására szolgáló diagnosztikai készítményeket kíván forgalomba hozni, amelyek nyilvánvalóan a vér-, érrendszeri vizsgálatoknál, illetve a májvizsgálatoknál kerülnek alkalmazásra, azok mindkét esetben kizárólag a termékek jellemzőjét, felhasználásuk rendeltetését fejezik ki. — Egy amerikai szerszámgyár kérte a VISE—GRIP megjelölés oltalmát a 8. osztályba tartozó kéziszerszámokra és műszerekre, különösen fogókra, csavarkulesokra, satukra és mindenféle, munkadarabok befogására alkalmazható szorítószerkezetekre. Az elutasítás indoka szerint a két angol szóból álló megjelölés mindkét szava (amelyek magyar jelentése „satu, szorító, csavaros fogó", illetőleg „fogás, markolás, szorítás") az árujegyzékben szereplő termék. A megjelölés értelme akkor sem változik, ha a szavakat kötőjellel összekapcsoljuk, e „satu-fogó", „szorító-markoló" kifejezések ugyanis mindenképpen szorítószerkezetet jelentenek. így a megjelölés két szóeleme közül egyiknek sincs megkülönböztető képessége; mindkét elem — különkülön, de összekapcsolva is — az áru megnevezése. Nem változtat ezen a tényen az sem, ha az angolul „vise"-nak nevezett satut általában gépre szerelhető szorítószerkezetként ismerik és használják. Nem teszi lajstromozhatóvá a megjelölést a bejelentő nyilatkozatában foglalt érvelése sem, amely szerint a megjelölés az áru megnevezését nem magyar, hanem angol nyelven jelenti. A védjegytörvény 2. § (3) bekezdése egyértelműen kizárja az oltalmi körből azokat a megjelöléseket, amelyeket az áru megnevezésére általánosan használnak, — és sem a törvény szövege, sem annak szelleme nem tesz különbséget a magyar és az
