Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1976-10-01 / 10. szám
NEMZETKÖZI TÁJÉKOZTATÁS {/II ■ A szabadalmi hivatalok szerepe a műszaki eredmények terjesztésében* A tudományos és technológiai ismeretek terjedésének forrásai: a tudományos publikációk, a műszaki sajtó és szabadalmi leírások. A tudományos publikációk csupán az alapkutatások eredményeit közük. A műszaki sajtó pedig csak részlegesen tájékoztat a technika állásának változásáról. A szabadalmi leírások tekinthetők az egyetlen olyan információs forrásnak, melyeknek a fentieken túlmenően még komoly gazdasági jelentőségük is van. A szabadalmi leírások információs funkciója napjainkban jelentős fejlődésen megy keresztül, melynek eredményeként a kutatók és az ipari szakemberek számára eleven információs forrást szolgáltat. Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan változnak a szabadalmi hivatalok feladatai is. Napjainkban, amikor a szabadalmi leírások tájékoztató szerepe egyre inkább előtérbe kerül, a szabadalmi hivatalok arra törekednek, hogy dokumentációs forrásaik jobb kihasználása révén minél jobban kielégítsék a külső felhasználók igényeit. Egyre inkább tapasztalható a szabadalmi információkutatás módszereinek, magának a szabadalomkutatásnak és szabadalmi engedélyezési eljárásnak a koncentrálódása és internacionalizálódása. Ez a folyamat még inkább fokozódik a hamarosan életbe lépő Európa Szabadalom megvalósulásával. Ezek a változások a szabadalmi hivatalok publikációs és tájékoztató munkájának fejlődését is megkövetelik. Már a Párizsi Uniós Egyezmény is foglalkozik az ipari tulajdonra vonatkozó publikációk közkinccsé tételével. Az Egyezmény a 12. cikkében úgy rendelkezik, hogy a szabadalmak, ipari minták, használati minták és védjegyek nyilvánosságra hozatalának elősegítésére létre kell hozni egy központi hivatalt és egy időszakosan megjelenő hivatalos lapot. A dokumentumok nyilvános használatára azonban nincs rendelkezés, sem arra, hogy ezeket szisztematikus dokumentum tárban kellene gyűjteni. A Párizsi Uniós Egyezmény és vele összhangban az egyes országok szabadalmi törvényei - bár elrendelik a publikációt — mégsem tulajdonítanak ennek megfelelő fontosságot. A múltban a publikált szabadalmi leírások gyűjteménye csupán a szabadalmi hivatalok vizsgálóinak állt rendelkezésére. Franciaország az elsők között, már az 1902. április 7-i törvényben — mely az 1844. július 5-i szabadalmi törvény kiegészítése volt — elrendelte a szabadalmi leírások rendszeres kinyomtatását. Ezek gyűjteménye pedig a nagyközönség számára térítésmentesen hozzáférhető volt Párizsban és 19 nagyobb közigazgatási terület székhelyén. * Az Industrial Property 1976. májusi számában megjelent G. Vianes „A szabadalmi hivatalok szerepe a technológia publikálásában és terjesztésében" c. cikke alapján, a kivonatot készítette: i/Aknai gyuláné A többi ipari országban is fokozatosan egyre több olyan intézményt hoztak létre, melyekben a szabadalmi gyűjtemények a nyilvánosság számára is hozzáférhetőek voltak. Ezek tanulmányozása azonban nehézkes volt és speciális ismereteket követelt. Az évek során azonban nemcsak a szabadalmi dokumentáció tanulmányozása nak lehetőségei nőttek, hanem az információs forrásoknak a száma és a kiadott anyag mennyisége is növekedett Ez természetesen tárolási és felhasználási nehézsége két is eredményezett. A szabadalmi hivatalok, az egyes országok kormányai, a kormányközi testületek és magán intézmények egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek arra nézve, hogy dokumentációik mindenki által hozzáférhetőek legyenek és megkönnyítsék a kutatást a szabadalmi anyagban. Törvényi vagy egyezményi kötelezettségeknek tesznek eleget az egyes országok szabadalmi hivatalai, mikor az úgynevezett „elsődleges" dokumentumokat nyilvánosságra hozzák. Az „elsődleges" dokumentumok közé tartoznak a szabadalmi leírások szövegei, az évenkénti mutatók és a szabadalmi osztálymutatók. Ezek a publikációk nyomtatással vagy egyéb sokszorosítással készülnek. Az utóbbi években az okból, hogy a papírgyűjtemények nagy helyigényét csökkentsék — mindinkább elterjedt a programozott fényszedés és a mikrofilmre történő felvétel. A hivatalok által kiadott „másodlagos'' dokumentumok azt a célt szolgálják, hogy megkönnyítsék a kutatást a már nyilvánosságra került kiadványokban. Ezeket tör vényes kötöttség nélkül adják ki a hivatalok és az „elsődleges" dokumentumok kiegészítését szolgálják. A ,,má sodlagos" dokumentumok közé tartoznak a szabadalmi leírások kivonatai, a különböző indexek és jegyzékek. A kompjúter-technika elterjedésével a hivatalok arra törekednek, hogy a szabadalmi információkat gépi úton dolgozzák fel — részint saját maguk vagy oly módon, hogy egy központi szerv, például az INPADOC részére elküldik a gépbe táplálható publikációs anyagokat. A szabadalmi hivataloknak az alábbi erőfeszítéseket kell tenniük dokumentációs anyagaik szélesebb korben történő felhasználhatósága érdekében:- Első lépésként a Nemzetközi Szabadalmi Osztályo zást kell általánossá tenni. Ennek bevezetése nemcsak a szabadalomkutatásban jelent segédeszközt, hanem a fej lődő országok érdekeit is szolgálja. Minél szélesebb kör ben vezetik be a Nemzetközi Szabadalmi Osztályozást annál hatásosabban használható. Ezen túlmenően még az alábbi lépéseket kell a hivataloknak megtenniük publikációs tevékenységük moderni zálása érdekében:- Az információs forrásként szolgáló szabadalmi iro dalmat világosabbá, közérthetőbbé kell tenni, annak ér dekében, hogy ne csak a kisszámú, ezen a területen jártas szakember, hanem a nagyközönség is hasznosíthassa
