Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1976 (81. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
A KGST tagországok találmányi hivatalai vezetőinek Értekezlete, 1975. november 26. és 28. között, Moszkvában tartotta kilencedik ülését. Az ülésen a Bolgár NépköztársaságY a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió találmányi hivatalainak vezetői vettek részt. Az Értekezlet megelégedéssel fogadta az európai biztonsági és együttműködési konferencia eredményeit és megállapította, hogy a konferencián meghirdetett elvek és a létrejött megállapodások — amelyeket a biztonsági és együttműködési konferencia záróokmánya rögzített - megteremtik a kedvező előfeltételeket az európai államok között a gazdaság, a tudomány, a technika, a környezetvédelem különböző területem való gyümölcsöző együttműködés további kiszélesítéséhez. Az Értekezlet tovább folytatta a munkát a szerzői tanúsítványok vagy az egyéb találmányi oltalmi dokumentumok kölcsönös elismeréséről szóló Megállapodás, valamint az áruk származási jelzései és eredetmegjelölései kölcsönös jogi oltalmáról szóló Megállapodás tervezeteivel kapcsolatban. Az ülés során jóváhagyták a KGST tagországok gyártási kooperációja és gyártásszakosítása keretében a védjegyek használata jogi és módszertani elveit. Az Értekezlet véleménycserét folytatott az időszerű nemzetközi iparjogvédelmi kérdésekről. Az ülésen megerősítették az Értekezlet 1976-1980. évi ötéves munkatervét és az 1976. évi munkatervet, valamint megvizsgálták a KGST tagországoknak a találmányi és szabadalmi ügy terén való együttműködése egyéb kérdéseit. Az ülés a barátság és a teljes, kölcsönös megértés szellemében folyt le. ÚJÍTÓMOZGALOM HAT HÓNAP, EGY ÊV, ÖT EV Jogvesztő határidők az újítási jogban Az újításokról szóló és 1975. január 1-e óta hatályban levő 38/1974. (X. 30.) MT számú rendelet (a továbbiakban: rendelet) az újítók kötelességei mellett, meghatározza jogaikat is. Az újítókat megillető néhány alapvető jog tekintetében azonban jogvesztő határidőket is megszab. Ugyancsak időkorlátot szab az újításokkal kapcsolatos anyagi jogi követelések tekintetében a Polgári Törvénykönyv 324. §-a is. Tapasztalataink szerint e jogvesztő határidőkről szóló jogi szabályozásokat sok vállalatnál tévesen értelmezik, néhány nyilvánosságra került írás is — egyes jogvesztő határidők magyarázása során — jogszabályellenes gyakorlat kialakítására inspirál. Nem érdektelen ezért, a helyes és egységes jogértelmezés kialakítása érdekében, sorra venni mindazon jogi szabályozásokat, amelyek az újítók jogainak érvényesítésére jogvesztő határidőket szabnak meg. HAT HÓNAP A rendelet 4. §-ának (1 ) bekezdése kimondja, hogy: „A hasznosító vállalattal szemben újítói jogokat - a 3. § (4) bekezdésében foglalt esetet kivéve — csak az érvényesíthet, aki legkésőbb a hasznosítás megkezdésétől számított hat hónapon belül a vállalathoz újítási javaslatot nyújtott be.” Ez a rendelkezés egyértelműen az újítók érdekeit szolgálja. Sokszor előfordul ugyanis, hogy egy műszaki illetőleg munka- vagy üzemszervezési megoldást a vállalat termelésében, gazdálkodásában hasznosítani kezd, mielőtt azt annak kidolgozója, újítási javaslat formájában a vállalathoz benyújtotta volna. Mikor fordulnak elő ilyen esetek? a) A vállalatok új konstrukciók, új technológiák, új üzemszervezési megoldások kidolgozásával megbízott dolgozói sok esetben csak akkor ismerik fel, hogy a kitűzött feladatokat magasabb műszaki szinten oldották meg, mint amit tőlük elvártak, amikor a megoldás hasznosítása megkezdődött, s annak előnyös műszaki, gazdasági paraméterei már egyértelművé váltak. Ilyen esetben joguk van — mivel az általuk kidolgozott megoldást jelentős alkotó teljesítménynek vélik — a hasznosítás megkezdésétől számított hat hónapon belül újítói jogaikat érvényesíteni, újítási javaslat előterjesztésével.
