Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1975 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Több gyáregységből, gyárból, üzemből (továbbiakban gyáregység) álló vállalatnál a rendelet értelmében (2.§ (2) bek.) mód van arra. hogy a helyi sajátosságok mérlegelése alapján, a vállalati újítási szabályzatban előírva, a viszonylagos újdonságot a) vállalati vagy b) gyáregységi szinten követeljék meg. Célszerű ezért, ha a kérdés szabályozásánál figyelembe veszik: a) a gyáregységeknél előállított termékek struktúráját. b) a gyáregységek együttműködését, munkamegosztásuk mélységét és jellegét, ezzel összefüggésben a dolgozók kapcsolatait. c) a gyáregységek földrajzi elhelyezkedését, d) a vállalati, központi szervek irányító tevékenységének mélységét stb. Amely vállalatnál a műszaki fejlesztési tevékenység koncentráltsági foka magas, olyan megoldás is választható, hogy a műszaki fejlesztési munkakörben, ill. vezető beosztásban dolgozók javaslataival kapcsolatban egész vállalati, e körbe nem tartozó dolgozóktól érkező javaslatokkal kapcsolatban csak gyáregységi viszonylagos újdonságot írnak elő. A javasolt megoldás újításként való elismerésének fontos feltétele, hogy hasznosítás esetén akár pénzben vagy egyéb módon mérhető, becsülhető hasznot eredményezzen. A javasolt megoldás hasznosságának értékelésénél mindazon tényezőket (eredménynövelő- és csökkentő tényezőket egyaránt) figyelembe kell venni, amelynek alakulására a javasolt megoldás, hasznosítása esetén, hatással van. A hasznosság értékelésével kapcsolatos vállalati szabályozások akkor rendelkeznek helyesen, ha a pénzben kimutatható nyereségnövekedés mellett hasznos eredményként veszik figyelembe azt is, ha a javasolt megoldás kimutatható nyereségnövekedést ugyan nem eredményez, de elősegíti azt például, hogy a vállalat az állandóan növekvő műszaki színvonallal lépést tud tartani, tehát kiküszöböli vagy csökkenti a műszaki elmaradásból bekövetkező veszteségeket, ha a javasolt megoldás a dolgozók munkakörülményeit, életbiztonságát javítja. Az újítástól függetlenül bekövetkezett előnyös vagy előnytelen változásokat nem lehet sem az újítás javára, sem annak terhére értékelni. A hasznos eredmény megállapításának és mérésének módját úgy kell szabályozni, hogy az biztosítsa a pénzben kimutatható tényezőkön kívül a műszaki színvonalra, a munka- és egészségvédelemre gyakorolt hatások megfelelő mértékű értékelését is. Beruházási újítás esetén az újítási díj alapját képező hasznos eredmény, a generáltervező által készített költségvetésben előirányzott és az eredeti okmányban rögzített létesítményi költségelőirányzat, valamint az újítás hasznosítása következtében ténylegesen felmerült kivitelezési költség különbözete. Vizsgálni kell azonban azt is, hogy a kivitelezési költségekben való megtakarításon túl a javasolt megoldás- elősegíti-e a beruházás jóváhagyott céljainak elérését,- nem vezet-e a tervezettnél kevésbé hatékony üzemeltetési feltételekhez, a termék (gyártmány) rosszabb minőségéhez, kedvezőtlenebb munkakörülményekhez,- nem sért-e érvényes jogszabályokat, hatósági előírásokat,- nem hat-e ki kedvezőtlenül a tervezés biztonságára. A munkaköri kötelesség általában a dolgozó munkaköri leírásában meghatározott tevékenységi körre terjed ki. Az önálló tervezőnek például - amennyiben csak a termékek szerkezetének továbbfejlesztésével, illetőleg új termékek kialakításával bízták meg - nem tartozik munkaköri kötelességei közé a termékek gyártástechnológiájának kidolgozásával vagy a munkaszervezéssel kapcsolatos megoldások javasolása, mint ahogy a munkaszervezés területén foglalkoztatott dolgozónak sem lehet munkaköri kötelessége a szerkesztéssel vagy technológiával kapcsolatos megoldások kidolgozása. 4 T
