Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1974 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
NEMZETKÖZI TÁJÉKOZTATÁS /• Változások a Szovjetunió Találmányi Hivatalának jogállásában és funkcióiban A „Pravda” 1973. augusztus 21-i száma rövid közleményben adta hírül, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Találmányi és Felfedezésügyi Bizottságot átalakította a Szovjetunió Minisztertanácsának Találmányi és Felfedezésügyi Állami Bizottságává. 1 Annak megértéséhez, hogy ez az elnevezésbeli változás államjogi szempontból mit jelent, tudnunk kell, hogy a speciális hatáskörű központi szovjet államigazgatási szerveket a következő csoportba sorolják: a) állami bizottságok, b) minisztériumok c) speciális központi hivatalok Az állami bizottságok országos hatáskörrel, valamennyi ágazatra kiterjedően gyakorolnak speciális, u.n. ágazatközi jelleggel bíró funkciókat, míg a minisztériumok meghatározott ágazatok központi államigazgatási szerveként működnek. Az alábbi állami bizottságok végeznek jelenleg a Szovjetunióban ágazatközi jellegű koordinációs tevékenységet: A Szovjetunió Minisztertanácsának Állami Tervbizottsága; A Szovjetunió Minisztertanácsának Anyagi-Műszaki Ellátási Állami Bizottsága; A Szovjetunió Minisztertanácsának Tudományos és Műszaki Állami Bizottsága, Pravda I 973. augusztus 25. 4. old. 2 Szovjetszkoje adminisztrativnoje pravo, Moszkva I 973. 1 11. old. 3 Matériáid XXIV. szjezda KPSZSZ. 1971. Moszkva. 4M. Kwzmin: A találmányi es a szabadalmi licencia ügyek fejlődése a Szovjetunióban az 1962-1971. években. Az AIPP1 Szovjet Nemzeti Csoportjának anyagai. Moszkva, 1972. 5 J. Makszarjev: A felfedezések országútjain Szocialiszticseszkaja Indusztrija 1973. október 23. 2. old. A Szovjetunió Minisztertanácsának Munkaügyi és Bérügyi Állami Bizottsága; A Szovjetunió Minisztertanácsának Szabványügyi Állami Bizottsága; A Szovjetunió Minisztertanácsának Árügyi Állami Bizottsága; A Szovjetunió Minisztertanácsának Építésügyi Állami Bizottsága, A Szovjetunió Minisztertanácsának Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok terén illetékes Állami Bizottsága.2 A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének határozata alapján most e szervek mellé sorakozott fel a Szovjetunió Minisztertanácsának Találmányi és Felfedezésügyi Állami Bizottsága, amely korábban a speciális központi hivatalok kategóriájába tartozott. A Minisztertanács állami bizottságai közvetlen kormányszervek (ez elnevezésükben is tükröződik), vezetőik a kormány tagjai ugyanúgy, mint a miniszterek. Az állami bizottságok működésének alábbi speciális vonásai különböztethetők meg: a) ágazatközi jellegű végrehajtó—rendelkező tevékenységet végeznek, b) e tevékenységnek koordinációs tartalma van, c) funkciójukat nekik szervezetileg alá nem rendelt szervek (minisztériumok, egyéb államigazgatási szervek, vállalatok stb.) tekintetében gyakorolják, d) az ágazatközi koordinációhoz szükséges jogokkal és hatáskörrel rendelkeznek. Megjegyezzük azonban, hogy néhány minisztériumi jellegű központi, ágazati államigazgatási szerv is állami bizottság név alatt működik, mint pl. a Szovjetunió Minisztertanácsának Erdészeti Állami Bizottsága, másrészt egyes állami bizottsági jellegű, ágazatközi koordinációt végző szervek, mint pl. a Pénzügyminisztérium, minisztériumként működnek.) Abban a tényben, hogy a Szovjetunió Találmányi Hivatala az állami bizottság jogállását kapta meg, tükröződik az a megkülönböztetett figyelem, amelyet az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya tanúsít az újítási és találmányi ügyek iránt. Már az SZKP XXIV. kongresszusának direktíváiban is szerepelt az az irányelv, hogy „növelni kell a szabadalmi információ és a szabadalmak ösztönző szerepét, minden szempontból elő kell mozdítani az újítók és feltalálók munkáját", továbbá, hogy „szervezeti és gazdasági intézkedéseket kell megvalósítani az új technika elsajátítása és bevezetése, a találmányok és felfedezések gyors megvalósítása céljából."3 A közelmúltban pedig az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot fogadott el „A találmányi ügyek továbbfejlesztéséről, a felfedezések, találmányok, újítások népgazdasági hasznosításának megjavításáról és a tudományos-technikai haladás meggyorsításában játszott szerepük növeléséről". A fentiek nem jelentik azt, hogy a szovjet feltalálók és újítók nem értek el sikereket az elmúlt években. 1962 és 1971 között a szovjet feltalálók és újítók száma 2,7 millióról 3,7 millióra nőtt. A találmányi bejelentések száma az 1962 évi 68 ezerről 1971-re 130 ezerre növekedett, a meqtakarítás évente 3 milliárd 200 rubelt tesz ki.4 Ma már a találmányi bejelentések 80%-a vállalatoktól és intézetektől érkezik be. Ezzel együtt a találmányi ügyek szervezésében súlyos fogyatékosságok tapasztalhatók — állapítja meg J. Makszarjev elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsa Találmányi és Felfedezésügyi Állami Bizottságának elnöke, a „Szocialiszticseszkaja Indusztrija" c. lap 1973. október 23-i számában írott cikkében.5 Véleménye szerint a találmányi ügyek terén végzett munka szinvonala nem felel meg teljes mértékben a párt XXIV. kongresszusán megszabott feladatoknak. Mindenekelőtt