Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1973 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1973-09-01 / 9. szám
9. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 78. ÉVF. 1973. ÉV 709 amelyekből kialakult a Nehézipari Központ (rövidítve: NIK). Az ilyen vállalatokra utal Burán Károly - Róth Róbert cikkének általam idézett része is. Az államosított iparban alapvetően fontossá vált, hogy minél több dolgozó tekintsen bele a tőkéstől, a gyárostól átvett vállalat belső ügyeibe, ismerje fel az összefüggéseket és újításaival segítse az államosított vállalatok új vezetőit. Példának megemlítem, hogy dr. Radványi László gépészmérnököt, aki szabadalmi ügyvivői tudással is rendelkezett, - javaslatomra - a mérnök szakszervezet bízta meg az újítások, találmányok szakszervezeti, központi érdekvédelmi ügyei összefogásával, irányításával. A NIK szívesen fogadta az azóta szerencsétlen baleset áldozatául esett dr. Radványi tevékenységét, aki alaposan, kiválóan kidolgozta a NIK újítási (ésszerűsítési) mozgalmának ügyvitelét. Birtokomban van egy példány ebből az 1948. márc. 4-én kelt rendeletből, címe: Újítómozgalom az Egyesült Izzóban Az Egyesült Izzó műszaki értelmisége és a Mérnökszakszervezet főtitkára, Zentai Béla között jó együttműködés alakult ki. A mérnök-szakszervezet hivatalos lapjában, a „Műszaki Értelmiség” III. évfolyam 9. számában, amely 1947. június 1-én jelent meg cikket írt Magyar Munkástudományi és Racionalizálási Intézet” címmel. Ebben vázolta, hogy milyen nagy feladatok várnak erre az Intézetre és az üzemi „Racionalizálási megbízott”-ra. Megírta, hogy ezek a racionalizálási megbízottak lesznek hivatva a gyárakban arra, hogy „utat nyissanak a munkások gyakorlati elgondolásainak megvalósítására, ami azt jelenti, hogy a munkásság köréből érkező racionalizálási javaslatok elbírálását, a megfelelő javaslatok megvalósítását szakemberek bevonásával és a javaslattevők díjazását jutalmazását az igazgatósággal, üzemi bizottsággal és bizalmi testülettel együtt biztosítsák, az illetékes szakszervezetek munkaközösségének bovonásával. Ez a sajtófelhívás késztette Gács Istvánt és jómagámat is arra, hogy az Egyesült Izzó Szakszervezeti Bizottságának felügyelete alatt „Racionalizálási Bizottságot” hozzunk létre. Ez meg is alakult: elnöke e sorok írója, alelnöke pedig Gács István lett. A bizottságban pL az Izzó Kutató Laboratóriumát Magó Kálmán a Rádiócső Gyáregységet Vaszily György (később haláláig az Izzó vezérigazgatóhelyettese) képviselte. Nevezetes tagja volt a bizottságnak dr. Knapp Oszkár, aki az Üveggyárat képviselte. Ez a racionalizálási (mai nyelven szólva: újítási) Bizottság olyan irányelveket dolgozott ki, amelyek egybeestek a Mérnök-technikus szakszervezet által időközben kidolgozott, az Izzósok által is befolyásolt azon kollektív szerződésbeli szakasszal, amely az újítások díjazásával foglalkozott. Ugyanis a IV. mérnök-, technikus-, művezető kollektív szerződés- amelyet 1946. júl. 29-én léptettek életbe, már nem váltott ki ellenkezést a GYOSZ részéről. Az előző, a III. kollektív szerződés 5. pontjával azonos módon szabályozta az újítások díjazását, viszont kimondta, hogy „A díjazás mértékére és módjára vonatkozólag a szerződő felek 1946. aug. 1-ig visszamenő hatállyal. . . megállapodnak.” A visszamenő hatályra vonatkozó kikötés javaslatomra történt. Zentai Béla idézett cikke után, megbolydult méhkasként kezdtek ügyködni az Izzó műszaki értelmiségi aktívái az újítások ügyében. A következő lépést ismét Gács István tette. 1947. aug. 30-án írt a mérnök-technikus szakszervezetnek és ebben alapos megfontolás után lefektette az újítások díjazásának mértékére vonatkozó vezérelveket. Lerögzítette: több évi használat után mindaddig fizetendő a részlet-díjazás, amíg hasznosítják a gyártásban az újítást. Ha mérlegeljük, hogy csak az 1967. évi 57/1967. (XII.19.) sz. kormányrendelet tette először lehetővé egy újításnak több éven át való díjazhatóságát, akkor bárki megítélheti, vajon jó próféta volt-e húsz évvel korábban Gács István, aki ezt előre lerögzítette? Visszatérve az Izzó racionalizálási bizottságának tevékenységére, ez odáig vezetett, hogy mint a bizottság elnöke - egy szakszervezeti körlevél alapján - már 1947. december 23-án megállapodást kötöttem Aschner Lipóttal, az Izzó ügyvezető alelnökével arra, hogy az újítások díjazását az említett körlevél szerinti tervezet alapján fogják az Izzóban intézni. Erre indult meg az Izzóban az újítómozgalom, elsőnek Somlai Oszkár csoportvezető szakmunkás újítását sikerült díjaztatni (Később Glatter József után ő lett az Izzó újítási irodájának vezetője, az I. rA Nehézipari Központ.........1948. sz. rendelete. Az ésszerűsítési mozgalom keretében beérkező javaslatok egyöntetű (decentralizált) ügyvitele." Az ügyvitel a munkaverseny irodára, mint bázisra támaszkodott. Ezt a rendeletet Sebestyén János elvtárs, (ma az OMFB elnökének általános helyettese) a NIK műszaki főosztályának vezetője írta alá. Országos Újító Kongresszuson kormánykitüntetést is kapott.) Somlai Oszkár újításának díjazását a kollektív szerződés értelmében a GYOSZ-Mérnök-Szakszervezeti Egyeztető Bizottságában ‘kellett jóváhagyatni, ahol Gács István volt a soros elnök. A díjazás híre szétfutott s ömlöttek a további újítások. A munkások, munkásnők, műszakiak újításairól a „Tungsram Híradó” több száma adott hírt. Ezeket a példányokat most is őrzöm. Az újítók közt magam is szerepeltem, mégpedig olyan komplex brigáddal, amelynek tagjai az újítások kísérletezésében és megvalósításában közreműködőkből álltak. Újításom, gazdasági eredménye 300 ezer forint чolt, az újítási díj pedig 8.900 Ft. Ebből a kifizetés idején igen jelentős személyi használati tárgyakat lehetett venni. Úgy gondolom, az itt leírtakból is kitűnik; a magyar műszaki értelmiségiek, az ipari munkások már a felszabadulást követő években igen eredményesen igyekeztek alkotó készségüket a lerombolt ország újjáépítése szolgálatába állítani. Ez az ipari üzemek államosításáig a tőkés tulajdonosokkal vívott harcok közepette zajlott le. Az ipari üzemek államosítása, az újításokról szóló első kormányrendelet megjelenése (1948. nov. 30.) után, az újítómozgalom állami irányítása az Országos Tervhivatal Találmányi Osztályából létrehozott Országos Találmányi Hivatal feladata lett. Ezen új szervezetnek létrehozója és első vezetője, Hevesi Gyula volt, akivel szerencsém volt a kezdeti időszakban, mint közvetlen munkatársa, együtt dolgozni Lakatos György
