Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1973 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
11. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 78. ÉVF. 1973. ÉV 871 Az eltelt 25 év alatt általában minden vállalatnál kialakult egy olyan törzsgárda, akik rendszeresen foglalkoztak és foglalkoznak újításokkal. Így van ez az ÖKU-nél is. Ezek a dolgozók - legyen az fizikai, vagy műszaki állományú - igen nagy üzemi, munkahelyi tapasztalatokkal rendelkeznek és így „könnyebben meglátják”, hogy hol kell és lehet újítást alkalmazni. Vannak azonban bőven olyan újítók is - fó'kpen a fizikai dolgozók között - akik az ötleteik megvalósításához szükséges felkészültséggel nem rendelkeznek. Ha megfelelő mértékben kívánjuk megbecsülni az esetleg kisebb értékű újításokat is, akkor ezeknek az újat kereső, újítani akart embereknek több, esetleg javaslatukat kiegészítő segítséget kell kapniuk. Nem szükséges bizonyítanom, hogy a leghatékonyabb segítséget az olyan emberek tudják adni, akik jól ismerik az újítómozgalom politikai, népgazdasági jelentőségét, akik nagy tapasztalatokkal rendelkeznek az újítómozgalomban. Az ilyen adottságokkal, képességekkel rendelkező értékes embereket főképpen az idősebb - a már nyugdíj előtt álló, vagy már nyugdíjban levő - korosztályúak között találhatjuk meg. Az újitómozgalom hatékonyságának további növelése érdekében ezért javasolom hogy ezeknek az értékes embereknek a képességeit az egész népgazdaság szintjén - nyugdíjazásuk után is - vegyék igénybe a vállalatok, a szükségleteknek, igényeknek megfelelő mértékben. Meggyőződésem, hogy ezeknek az embereknek - nevezzük őket pld. ,,újítási tanácsadóknak" — a foglalkoztatásával nagy m&tékben javulna a benyújtott és megvalósított javaslatok aránya, mivel legfontosabb feladatuk csak az volna, hogy segítsék a munkás újítók javaslatainak megvalósítását. A bérezésüket a megvalósított javaslatok számától és értékétől függetlenül a vállalat oldja meg, a . nyugdíjasok foglalkoztatásra érvényben lévő rendelet keretein belül. Ha igaz az, - már pedig igaz - hogy népgazdaságunk fejlesztésében nagy feladat hárul az újítómozgalomra, akkor feltétlen nagyobb nértékben kell segíteni a fizikai munkások újításait, javaslatait. A példák ezreivel lehetnek bizonyítani, hogy e tekintetben bőven vannak még tennivalóink Bőven vannak példák az országban, - de Ózdon is — hogy ezek a „kis emberek” olyan új megoldásokra, technológiai változásokra tesznek javaslatokat, amelyek kutatómérnöki feladatokat oldanak meg. Ezeknek segítése mindenszintű vezető számára elsőrendű feladat kell, hogy legyen. Sajnos van példa arra is, hogy ilyen esetben - ha ritkán fordul is elő — egyik másik műszaki beosztású bezető presztiskérdést csinál belőle és így késlelteti, esetenként megszűnteti a javaslat hasznosítását. A magam részéről örülnék, ha már volnának olyan vállalatok az országban, amelyekben az általam fent leírt módon segítenék a munkásújítók javaslatainak megvalósítását és így részükre a javaslatommal már nem mondanék újat. Ilyenről azonban eddig nincsen tudomásom. Amiről viszont tudunk és csak üdvözölni lehet,az az Országos Találmányi Hivatal és a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa által meghirdetett megyei újítási verseny, amelyben az értékeléshez pályadíjakat tűztek ki célul a versenyben részt vevő vállalatok részére. Szerény meggyőződésem, hogy javaslatom alkalmazásával ez a nemes verseny a végleges értékelésekor még eredményesebb lehetne. Befejezésül szeretnék említést tenni arról, hogy hazánkban igen nagy eseményekre, ünnepségekre készülünk. Készülünk Pártunk XI. Kongresszusára, valamint hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára. Ezekre az eseményekre való méltó felkészülésünket nem képzelhetjük el munkaverseny, ezen belül az újítómozgalom további fejlesztése nélkül. Ezért kérem hogy vizsgálják meg javaslatom gyakorlati alkalmazhatóságának lehetőségeit, szükségszerűségeit és elfogadása esetén mielőbb induljon meg az egész népgazdaságunkat érintő, mindannyiunk életszínvonalát növelő, még eredményesebb újítói tevékenység. Ha ezen javaslatommal segítséget tudok nyújtani az újítómozgalom további fejlesztéséhez, akkor örökké megnyugtató érzést fog jelenteni számomra. Spissák István Kossuth-díjas újító Áttekintés Szolnok megye új ítómozgalmának helyzetéről A Magyar Szocialista Munkáspárt X. Kongresszusának határozatai legfontosabb politikai és társadalmi célként jelölik meg a gazdasági építőmunkában való aktív cselekvő részvételt, a negyedik ötéves tervben megfogalmazott gazdaságpolitika végrehajtását. Közös nagy társadalmi céljaink elérése érdekében a szakszervezetek minden szintjén fokozottan irányul a figyelem a termelést segítő tevékenységre. A termelést segítő feladatok között fontos helyen szerepel az újító-mozgalom. Szolnok megyében a szakszervezetek a mozgalom sajátos eszközeivel segítik, véleményezik a vállalati műszaki fejlesztési koncepciók kialakítását. Figyelemmel kísérjük a megyénk területén megvalósuló újítási tevékenység alakulását, esetenként és szükségszerűen operatívan is beavatkozunk. A Párt Központi Bizottságának 1971. december 1-i határozata nyomán különösen fontos kérdésként kezeljük a munka és üzemszervezés, a szocialista munkaverseny kérdését, melyekhez sok szállal kötődik, kapcsolódik az újító-mozgalom. Müyen is ma Szolnok megyében az újítási tevékenység? - Erről kívánunk most, a teljesség igénye nélkül, e cikk keretében néhány jellemző gondolatot felvetni
