Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1971 (76. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

4 SZABADALMI KÖZLÖNY 76. ÉVF. 1971. ÉV 1. szám nyújtási program, a megfigyelők kérdésében. A nem úniós államok hozzájárulásának kérdésében csak a nem uniós államok szavazhatnak. A konferencia hatáskörébe tartozik az Egyezmény mó­dosítása is. (1. 6.) Amint látjuk a feladatok különbözősége alapján a konferenciának és a közgyűlésnek más-más te­rületre terjed ki a hatásköre. Ez utóbbi — a közgyűlés — az uniókat fogja össze, a konferencia a szellemi tulajdon „missziós” központja — e tevékenysége keretében biztosítja egyrészt a fejlődő or­szágok részére a jogi-műszaki segélyt és a szellemi tulaj­dont érintő általános kérdések magas és nemzetközi szintű megtárgyalását, másrészt a nem uniós tagállamok meg­ismerkednek az egyes uniók tevékenységével és azokkal az előnyökkel, melyeket a hozzájuk csatlakozás jelenthet. A konferencián részt vevő állam akarva nem akarva uniós „tagjelölt” lesz. A konferencia kifejezett célja, hogy kü­lönösen a fejlődő államok-részére megkönnyítse az uniók megismerését és elősegítse a csatlakozást. A konferencia határozatképes, ha a tagállamok egy­­harmada jelen van, és határozatait kétharmados szótöbb­séggel hozza. A tartózkodás nem számít szavazatnak. A konferencia rendes ülését a közgyűlés ülésszakának idejé­ben és helyén tartja, más megoldás kétszeres terhet róna az államokra pénzben és időben egyaránt. Rendkívüli ülést is a főigazgató hív össze a tagállamok többségének kí­vánságára. Egyéb vonatkozásban a konferenciára vonatkozó ren­delkezések megegyeznek a közgyűlésre vonatkozó szabá­lyozással. ad. c) Az SZTV-nek gyakorlati munkája szempontjából nagyon fontos szerepe van a koordinációs bizottságnak. Végrehajtó, előkészítő, tanácskozó tanácsadó szerv. Az Egyezmény szövege szerint „állásfoglalásait és határoza­tait” egyszerű szótöbbséggel hozza. Főleg állásfoglalások­ról beszélhetünk, ennek ellenére ezeknek az állásfogla­lásoknak nagyon nagy a súlyuk. A közgyűlés határoz, de a határozat alapja általában az, amit a koordinációs bi­zottság előkészített. A koordinációs bizottság véleményt nyilvánít minden olyan kérdésben, mely két vagy több uniót közösen érint. Nem foglalhat állást tehát olyan ügyben, mely kizárólag egy unió érdekeit érinti. Előkészíti a közgyűlés napirend­jének, a konferencia napirendjének, munkatervének és költségvetésének tervezetét. A közgyűlés és konferencia által elfogadott három-három éves költségvetés, valamint az utóbbi és a hároméves jogi-műszaki segélynyújtási program alapján megállapítja az éves költségvetéseket és munkaprogramot. A koordinációs bizottságnak döntő szerepe van a fő­igazgató megválasztásában. A közgyűlés határoz, elfo­gadja-e a jelölt személyét, de csak a koordinációs bizott­ság által kijelölt személy felett lehet szavazni. Ha a jelölt nem kapja meg az előírt szótöbbséget, a koordinációs bi­zottságnak kell újabb jelöltet állítani. Abban az esetben, ha a főigazgatói tisztség a közgyűlés két ülésszaka között üresedik meg, a koordinációs bizott­ság ügyvezető főigazgatót bíz meg az új főigazgató meg­választásáig. A koordinációs bizottság a Párizsi Unió és a Berni Unió végrehajtó bizottságának tagjaiból áll mindaddig, amíg a két végrehajtó bizottság taglétszáma nem nagyobb saját uniójuk taglétszámának egynegyedénél. Amennyiben a végrehajtó bizottság létszáma az egynegyedet meghaladja, a koordinációs bizottságban csak annyi állam vehet részt, amennyi megfelel az egy negyednek. Mi az oka açmak, hogy csak a két nagy unió vesz részt a koordinációs bizottságban? Mint ismeretes, a PUE mel­lékegyezményeihez csak az az állam csatlakozott a fő­egyezményhez, a mellékegyezmények tagállamai tehát egy­ben mind tagjai a PUE-nek is. Közvetve így a mellék­egyezmények alapján működő uniók mind képviselve van­nak a Párizsi Uniós Egyezmény szerveiben. A PUE alap­ján létrejött uniók tekintetében ez a megoldás egyelőre kielégítőnek tűnik. Abban az esetben, ha valamelyik unió külön akarja magát képviseltetni a koordinációs bizottságban, a képvi­selettel a koordinációs bizottság egy tagállamát kell meg­bízni. A koordinációs bizottságra vonatkozó 8. cikk csak a mel­lékegyezményeit vette figyelembe, és nem történt gon­doskodás arról, mi történik akkor, ha az SZTV nem a PUE alapján létrejött unió igazgatását is ellátja. Ilyen unió elvileg közvetve sem lenne képviselve a koordiná­ciós bizottságban. Így pl. ha az SZTV átveszi a BIRPI-től a növényi unió igazgatását, elvileg ennek az uniónak az érdekeit csak az egyik koordinációs bizottsági tagállamon keresztül lehet képviselni. Igaz, hogy gyakorlatilag a nö­vényi unió jelenlegi és közel jövőben számba jöhető tag­államai mind tagjai a Párizsi Uniós Egyezménynek, ez a helyzet azonban mégsem kielégítő. A legtöbb ország­ban külön szervek hatáskörébe tartozik az ipari szaba­dalom és a növényi oltalom. Ezekben az országokban prob­lémát okozhat a két terület együttes szakmai képviselete akkor, amikor a hivatalos képviselet ellátása az SZTV-én belül csak az egyik szerv hatáskörébe tartozik. A növényi unió érdekeinek jövőbeni képviselete tehát a koordiná­ciós bizottság jelenlegi összetételében nem megnyugtató. Miután a koordinációs bizottság hatáskörébe tartozik a konferencia költségvetésének és programjának, valamint az Egyezmény szövegének módosítására javaslat előké­szítése, rendelkezni kellett arról is, hogy a nem uniós államok is megfelelő képviseletet kapjanak az említett kérdések tárgyalásánál. Ilyen esetekben a nem uniós ál­lamok egynegyede a bizottsági tagokat megillető jogkör­rel vehetnek részt az üléseken. A Párizsi és Berni Unió a koordinációs bizottságokban is vétójoggal rendelkezik. Ha az állásfoglaláshoz vagy határozathoz szükséges egyszerű többséget el is érték, a bizottság bármely tagja „minősített” szavazást kérhet. Ez abból áll, hogy külön listát készítenek a két unió végre­hajtó bizottságának tagállamairól. Minden állam szavaza­tát fel kell tüntetni mindegyik jegyzéken, amelyeken az állam neve szerepel. Ha tehát az egyik országot bevá­lasztják mind a Párizsi Unió, mind a Berni Unió vég­rehajtó bizottságába, m'nd a két listába fel kell venni. Ha az így összeszámolt szavazatok alapján nincs meg az egyszerű többség, bármelyik jegyzéken, a javaslat nem tekinthető elfogadottnak. E komplikált rendelkezésnek fő célja az volt, hogy a Világszervezeten belül is meg lehes­sen őrizni a két nagy unió és ezen keresztül a kisebb uniók teljes függetlenségét. ad. d) Az SZTV-nek titkársága a Nemzetközi Iroda. A Szervezet életében mintegy vezérkar szerepét betöltő és az összes unió tevékenységét átfogó adminisztrációs központ átveszi a BIRPI egész tevékenységét. Jelentősége és súlya a BIRPI-hez viszonyítva sokkal nagyobb, első­sorban annak következtében, hogy a Nemzetközi Irodát irányító főigazgató nemcsak a szervezet legfőbb tisztvise­lője, hanem egyben a Szervezetet kifelé is képviseli. A fő­igazgatót a közgyűlés a koordinációs bizottság javaslata alapján nevezi ki meghatározott időre, mely azonban hat évnél rövidebb nem lehet. A kinevezés időtartamát a köz­gyűlés állapítja meg, de az Egyezmény kifejezetten lehe­tővé teszi a főigazgató újbóli kinevezését is. A főigazgató és az általa kijelölt tisztviselő szavazati jog nélkül részt vesz a közgyűlés, a konferencia, a koordinációs bizottság vagy bármely más bizottság vagy munkacsoport vala­mennyi ülésén. A Nemzetközi Iroda tisztviselőit a főigazgató nevezi ki. A helyettes főigazgatók kinevezéséhez a koordinációs bi­zottság jóváhagyása szükséges. A tisztviselők kiválasztá­sánál tekintetbe kell venni annak fontosságát is, hogy a tisztviselői kar kiválasztása a lehető legszélesebb földrajzi alapon történjék. A Nemzetközi Iroda tisztviselői általában a tagállamok állampolgárai. A Világszervezet univerzális jellegénél fog­va célszerű, ha a munkateljesítmény, a hozzáértés es er­kölcsi fedhetetlenség mellett gondot fordítanak arra, hogy minél több tagállam állampolgára kerüljön az Irodához, ezzel is kidomborítva tevékenységének nemzetközi jelle­

Next

/
Oldalképek
Tartalom