Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1968 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1968-01-01 / 1. szám

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 57 /1967. (XII. 19.) számú rendelete az újításokról 1. 5-Az újítómozgalom (1) Az újítómozgalomnak, mint a dolgozók ön­kéntes tömegmozgalmának célja a dolgozók alkotó tevékenységének elősegítése és eredményeinek hasznosítása a termelő erők fejlesztése érdeké­ben. (2) Az újítómozgalmat az állami szerveknek és szövetkezeteknek — a társadalmi szervezetekkel együttműködve — hatékonyan támogatniok és szervezniük kell. 2. §. Az újítás fogalma (1) Újítás az olyan műszaki, illetőleg üzemszer­vezéssel kapcsolatos megoldás, amely viszonylag új, állami vállalat, állami szerv, társadalmi szer­vezet vagy szövetkezet (továbbiakban: vállalat) részére hasznos eredménnyel jár és nem tarto­zik előterjesztőjének munkaköri kötelességei közé vagy munkaköri feladatán belül jelentős alkotó teljesítménynek minősül. (2) A megoldás viszonylag akkor új, ha azt a vállalat — a vállalati újítási szabályzat ilyen irá­nyú rendelkezése esetén a gyáregység — még egy­általán nem hasznosította és a javaslattétel idő­pontjában annak hasznosítását bizonyíthatóan nem is vették tervbe. (3) Hasznosítás az a tevékenység (pl. megvaló­sítás, értékesítés), amely a hasznos eredményt lét­rehozza. 3. §. Az újítás szerzője (1) Az újítás szerzője az, aki a megoldást ki­dolgozta. (2) Az újítás társszerzői azok, akik a megoldás kidolgozásában együttesen vettek részt. (3) Az újítás szerzőjének (társszerzőinek) — az ellenkező bizonyításáig — azt kell tekinteni, aki a megoldást az azt hasznosításra elfogadó válla­lathoz elsőként nyújtotta be. (4) Ha többen közösen jelentik be a megoldást, meg kell jelölni a szerzőség arányát, ennek hiá­nyában a javaslattevőket egyenlő arányban kell társszerzőknek tekinteni. (5) Az újító legkésőbb a hasznosítással egyide­jűleg érvényesítheti jogait alakszerű javaslat elő­terjesztésével. (6) Az újítás szerzőségét átruházni tilos, az újí­tási díj iránti igény azonban — a polgári jog ál­talános szabályai szerint — átruházható és örö­kölhető. 4. §• Az újító elismerése Az újítást hasznosító vállalat köteles az újítót az újítás színvonalára és a hasznosítás folytán előállott hasznos eredményre figyelemmel er­kölcsi és anyagi elismerésben részesíteni. 5. §. Az újító erkölcsi elismerése (1) A hasznosított úiítás szerzőjének (társszer­zőinek) — Kívánságára — a hasznosítással egy­idejűleg a hasznosító vállalat újítói tanúsítványt köteles adni. (2) Nagyjelentőségű újítás szerzőjének a mi­niszter, az Országos Találmányi Hivatal elnöke és a Szakszervezetek Országos Tanácsa együttesen „kiváló újító” kitüntetést adhatnak. A kitüntetés a rendszeres újítói tevékenység elismeréseként is adományozható. 6. §■ Anyagi elismerés (1) Az újító anyagi elismerésének formái: a) megfelelő mértékű alapbéremelés, prémium, jutalom vagy egyéb juttatás (pl. a hasznos ered­mény megállapodás szerinti százaléka), b) újítási díj. (2) A műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen fog­lalkozó dolgozó újításainak anyagi elismerése az (1) bekezdés a) pontja szerint töiténik. A műszaki fejlesztéssel hivatásszerűen foglalkozó dolgozók körébe tartoznak a vállalat vezető állású dolgozói — ideértve a termelést irányító magasabb be­osztású műszakiakat is — továbbá a kutatók, fej­lesztők és tervezők. (3) Az Országos Találmányi Hivatal és a Szak­­szervezetek Országos Tanácsa által közösen ki­bocsátott irányelvek alapján a vállalat újítási szabályzatában kell részletesen meghatározni, hogy milyen munkakörben foglalkoztatott dolgo­zók tartoznak az adott vállalatnál a műszaki fej­lesztésül hivatásszerűen foglalkozók körébe, to­vábbá a vállalatnál alkalmazott elismerési formák részletes módozatait. (4) Az egyéb újítóknak — ha a javaslat előter­

Next

/
Oldalképek
Tartalom