Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1966 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
UNIÖS KÖZLEMÉNYEK Az Algériai Demokratikus- és Népköztársaság, valamint Malawi uniós csatlakozásáról A Svájci Szövetségi Kormány diplomáciai úton érkezett közlése szerint: Az ALGÉRIAI DEMOKRATIKUS- ÉS NÉPKÖZTÁRSASÁG 1965 szeptember 16-i jegyzékében jelentette be csatlakozását az ipari tulajdon oltalmára 1883. március 20-án Párizsban kötött Alapegyezmény 1900. december 14-én Brüszszelben, 1911. június 2-án, Washingtonban, 1925. november 26-án, Hágában, 1934. június 2-án, Londonban, 1958. október 31-én, Lisszabonban felülvizsgált szövegéhez. Az Alapegyezmény 16. cikk (3) bekezdése értelmében, valamint Algéria Kormányának kifejezett kérelmére, a csatlakozás 1966. március 1-től hatályos. Algériát saját kérelmére, valamint a lisszaboni szöveg 13. cikk 8. és 9. pontja értelmében a negyedik tagdíjfizetési osztályba sorolták. MALAWI hivatkozással Rhodesia- és Nyasszaföld Szövetségének 1963- ban a Párizsi Alapegyezmény 1958. október 31-én felülvizsgált lisszaboni szövegéhez bejelentett csatlakozására, 1965. október 6-án átadott jegyzékében jelentette ki ezen egyemény folyamatos érvényességét saját területén 1963. június 16-tól. A folytonossági nyilatkozat következtében a lisszaboni szöveg hatályának kezdete 1964. július 6-a, Malawi függetlenségének napja. A hivatkozott egyezmény 13. cikk, 8. és 9. pontja értelmében Malawit a hatodik tagdíjosztályba sorolták. A Fiilöpszigetek Köztársaságának tagdíjbesorolásáról A Svájci Szövetségi Kormány diplomáciai úton érkezeit, közlése szerint: A FÜLÖPSZIGETEK KÖZTÁRSASAGA korábban már bejelentette csatlakozását a Párizsi Alapegyezmény lisszaboni szövegéhez. A Fülöpszigeteket ez állam saját kérelmére, valamint a hivatkozott egyezmény szövegének 13. cikk 8. és 9. pontja értelmében a hatodik tagdíjosztályba sorolták. A Legfelsőbb Bíróság Kollégiumának állásfoglalásaiból Altalanos és polgári jogi FELÜGYELET 114. A szabadalom megsemmisítése iránt indított perben a szakértő díjazására a Pp. rendelkezései az irányadók Az újításokról és találmányokról szóló 29/1959. (V. 10.) Korm. számú rendelet (R) 33. §-a szerint a vállalatok és az állami szervek az Országos Találmányi Hivatal, a felügyeletet gyakorló minisztérium vagy a bíróság megkeresésére újítási és találmányi ügyekben kötelesek díjtalanul szakvéleményt adni. A gyakorlatban vitás volt, hogy az előbbi rendelkezés a szabadalom megsemmisítése iránt indított perben is alkalmazható-e. A R. a találmányok vonatkozásában a fogalom meghatározására, a díjazással, kísérletezéssel, megvalósítással, hasznosítással összefüggő kérdésekben tartalmaz rendelkezéseket. A R. 33. §-a alapján a rendelet által megszabott keretben felmerülő újítási és találmányi ügyekben kötelező a díjtalan szakvélemény adása. Adott ügyben a bíróság nem a rendelet hatálya alá tartozó találmányi ügyben szerzett be szakvéleményt, hanem szabadalom megsemmisítése iránti perben, amelyre más jogszabályok vonatkoznak. A R. 25. §-ának (2) bekezdése szerint a találmány jogi oltalmát olyan módon lehet megszerezni, hogy a jogosult a találmányra szabadalmi oltalmat kér. A szabadalom megszerzésére a vonatkozó jogszabályokban foglalt rendelkezések az irányadók. Ezekből a rendelkezésekből következik, hogy a szabadalom megsemmisítése iránti perre nem a R. az irányadó, hanem a még jelenleg is hatályban levő 1895. évi XXXVII. törvény (szabadalmi törvény, annak a végrehajtási rendeleté, valamint az azokat módosító és kiegészítő jogszabályok. A szabadalommal kapcsolatos jogviták elbírálását eljárási szempontból is külön rendelkezések szabályozzák. Az 1949. évi 8. számú tvr. 1. §-a iparjogvédelmi ügynek minősíti a szabadalmi ügyeket. Az iparjogvédelmi perekben pedig a Pp. 11. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság különös összetételű tanácsban határoz (1) 1958. (II. 16.) I. M. számú rendelet 1. §.). Az 1954. évi 18. számú tvr. 4. §-a szerint pedig az iparjogvédelmi perek és nem peres ügyek kizárólag a Budapesti Fővárosi Bírósághoz tartoznak. A szabadalmi törvény rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy a szabadalom megsemmisítésére is a szabadalomra vonatkozó külön jogszabályok — elsősorban maga a szabadalmi törvény — az irányadók. Ebből az is következik, hogy a szabadalom megsemmisítése iránti perekben a R. 33. §-ának alkalmazására nem kerülhet sor, a szakértő díjazására a Pp. rendelkezései az irányadók. (Legfelsőbb Bíróság Pf. IV. 20. 146/1965/32. sz. végzése alapján. (Ügyészségi Közlöny 1965. évi 11. szám.)
