Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő, 1964 (69. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Szabadalmi ügyvivői vizegabizoítsági íag kinevezése Dr. Hegedűs József ügyvéd, az Országos Találmányi Hivatal mellett szervezett Szabadalmi Ügyvivői Vizsgabizottság tagja, 1963. október 16-án meghalt. A megüresedett Vizsgabizottsági tagsági helyre az ОТ elnöke az 1/1957. (X. 8.) ОТ számú rendelet 2. §. alapján dr. Bense István ügyvédet nevezte ki. Megbízatása — a többi tag megbízatásával együtt — 1966. évi december hó 31. napján jár le. A magyar szabadalmi jog kialakulásának történeti áttekintése Az iparfejlesztés fontos tényezője a találmány. Jelentőségét már a feudális korban felismerték. Az uralkodók privilégiumokat — kiváltsági jogokat — adtak ipari találmányok hasznosítására. Ilyen kiváltságokat azonban nemcsak találmányokra, hanem egyedárusításra, vámszedésre, hajók, vasutak üzemben tartására, gyárak és kézműipari üzemek létesítésére is adtak. A gyári kiváltságlevélben meghatározott helyen mások hasonló üzemet nem létesíthettek. A gyári privilégium így lényegében megegyezik a kizárólagos találmányi szabadalommal és ezért a szabadalom első megjelenési formájának tekinthető. Ugyanakkor a gyári privilégium a modern újítás első megjelenési formája is, mert ez a kiváltság a megjelölt helyen, máshol már ismert gyártási eljárással dolgozó gyárak létesítésére és fenntartására is vonatkozott. Célja tehát az újítási javaslat céljával egyezően: az adott terület iparának korszerűsítése volt. Az első ilyen gyári privilégiumot Magyarország területére I. Lipót 1703- ban adott. De Monte Gratiae Dániel Erazmus római lovagnak, szövetfestő gyárüzemre, valamint posztó készítésére. A feudális korszakot felváltó polgáriasodás korában az államhatalom ipari találmányokra szabadalmat már jogszabályokban rögzített feltételek mellett adott. Ipari fejlettségüknek megfelelő sorrendben hozzák meg az egyes államok az első szabadalmi törvényeiket. A legelső szabadalmi törvény a XVII. század elején az iparban vezető szerepet betöltő Angliában születik meg. Ez a „Statute of Monopolies” elnevezésű 1623-ban hozott törvény. E törvény Angliában 1833-ig, tehát kettőszáztíz évig változatlanul érvényben volt. Szabadalmat 14 évre a feltaláló kapta, minden Angliában új ipari termékre, vagy eljárásra. Az angol szabadalmi törvényt időrendben az 1791-ből származó francia szabadalmi törvény követett. Amíg az angol szabadalmi törvény középpontjában a feltaláló személye áll, addig a francia törvény középpontja maga a találmány, melyet a feltalálónak részletesen ismertetnie kellett. Európa többi országa a szabadalmi törvény megalkotásánál a francia törvény rendszerét és rendelkezéseit vette alapul. Ez tapasztalható az 1877-ben hozott első német szabadalmi törvényben is. Az Északamerikai Egyesült Államokban, előbb mint angol gyarmatban, az angol szabadalmi jog volt érvényben, majd később a francia szabadalmi jog hatása érvényesült. Az első szabadalmi törvényüket 1790-ben hozták. Az Osztrák—Magyar Monarchiában I. Ferenc osztrák császár és magyar király 1794-ben udvari rendeletben meghatározza a kizárólagos szabadalmak tárgyát, megállapítva, hogy kizárólagos szabadalmak csak új gépekre, vagy hasznos gyártmányokra adományozhatok, vagy akkor, hogyha sikeres eredménnyel kecsegtető termékek termelését vezetik be, vagy ha új, az ipart előmozdító vállalatok létesülnek. E rendeletben, tehát a találmányi és gyári szabadalmak még együtt szerepelnek. Az 1798- ban kiadott udvari rendelet előírja, hogy a találmányok újdonságának mérlegelésénél csakis a birodalmon belüli újdonságot kell megkövetelni. Ezt a vizsgálatot az egyes találmányi gyári felügyelők végezték. Az így végzett elő.vizsgálat mellett is előfordult, hogy már ismert tárgyakra kaptak szabadalmat. Ezért a szabadalomlevelekbe oly záradék bevezetését kezdték meg, amely szerint a kizárólagos szabadalom csak abban az esetben érvényes, ha senki sem bizonyítja be, hogy a birodalomban volt már hasonló, a szabadalom tárgyától lényegében el nem térő, tárgy. Az esetleg felmerülhető jogvitákra tekintettel megkövetelték a találmány pontos leírását és rajzát. Ezen felül megkövetelték a szabadalom gyakorlatba vételét legkésőbb három éven belül. A XVIII. század végén kiadott e két udvari rendelet képezi az alapját az osztrák szabadalmi törvénynek. Ezek alapján születik meg 1810- ben az első osztrák szabadalmi törvény, melyet 1820-ban új szabadalmi törvény követ. Ezen a második törvényen nagymértékben érezteti hatását a francia szabadalmi törvény. Az 1820. évi szabadalmi törvényt az 1821. évi császári rendelet kiterjeszti Magyarország területére. A rendelet azonban a kiadási körülményei miatt Magyarországon ellenállásba ütközött. Ezért azt az 1822. évben kiadott magyar királyi helytartótanácsi rendeletbe fog
