Szabadalmi Közlöny, 1961 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
i. szám SZABADALMI KÖZLÖNY 66. ÉVF. 1961. ÉV 3 másul vétele iránt előterjesztett beadvány alapján szerezhet, mely 200 Ft dlletménybélyeg köteles, és ahhoz csatolt kellően hitelesített jogutódlási irat alapján történhet. Ez esetben a mint jogutód szabadalomtulajdonosként ismerhető el, ha az átruházott találmányt magánszemély jelentette be az Országos Találmányi Hivatalhoz. Eltérés csupán annyi van az eddig ismertektől, hogy a kellően hitelesített jogutódlási iratot a közjegyzői hitelesítésen túlmenően a Budapesti V. Kerületi Tanács V. B. Pénzügyi Osztályán nem kell bemutatni felülbélyegzés és átruházási okirat okirati illeték lerovás céliából, mert az átruházási okirat — állami vállalat részéről történő jogszerzés esetében — tárgyi illetékmentességet élvez. Ugyanez az eljárás már magánszemély részére engedélyezett szabadalomra vonatkozó állami vállalatra történő átruházás esetében is. Ha állami vállalat magánszemély részére már engedélyezett szabadalomra szerez tulajdonjogot, a tulajdonjogban beállott változást az Országos'Találmányi Hivatal a 200 Ft illetékbélyeggel ellátott tulajdonjog átruházása tudomásul vétele iránt előterjesztett beadvány és az ahhoz csatolt közjegyzőileg hitelesített jogutódlási irat alapján veszi figyelembe és ennek alapján vezeti át a tulajdonjog változást a Szabadalmi lajstromban és hirdeti meg a tulajdonjogban beállott változást a Szabadalmi Közlönyben. Ez esetben is illetékmentességet élvez a jogutódlási irat, illetve azt az V. Kerületi Tanács V. B. Pénzügyi Osztályán nem kell bemutatni. Állami vállalat és állami vállalat (állami szervek) között szabadalom átruházás tekintetében csak azon két esetet kívánom ismertetni, amikor az átruházás az engedélyezés alatt álló találmányi bejelentésben és a már engedélyezett szabadalomra vonatkozóan történik. Az Országos Találmányi Hivatal mindkét esetben a 200 Ft illetékbélyeggel ellátott átruházás tudomásul*vétele iránt előterjesztett beadványt és az ahhoz csatolt átruházási okirat alapján eszközölheti az átruházást. Ezen esetekben azonban a Hivatal az átruházási okirat kellően hitelesítését nem követelheti meg, mert azt a fennálló jogszabályok nem írják elő állami vállalatok tekintetében. Az átruházási okirat közjegyzői hitelesítése a Budapesti V. Kerületi Tanács Pénzügyi Osztályánál történő bemutatási kötelezettség alól és lerovandó tárgyi illeték szempontjából mentességet élvez az állami vállalatok ipari tulajdon egymás közötti átruházása esetén. Azokban az esetekben, amikor állami vállalat ruház át ipari tulajdonjogot, bejelentés alatt álló találmányt, vagy a részére már engedélyezett szabadalmat magánszemély részére, az átruházási okirat közjegyzői hitelesítése nem szükséges, mert a közjegyzői hitelesítés csak magánszemély aláírására vonatkozik. Állami vállalatok magánszemélynek nem tekinthetők. A cikk keretén belül felsorolt esetek többségében az átruházás tudomásul vétele iránt előterjesztett beadvány mellékletére vonatkozólag az átruházási okirat illetékezéséről is említés történt. Erre vonatkozólag az érvényben levő jogszabály előírása a következőket tartalmazza: Az átruházási okirat okirati illetéke, az ipari tulajdonjog (szabadalom, védjegy és ipari minta) átruházása esetén 3%, amely azonban engedélyezési eljárás alatt álló találmánynál, tehát még meg nem szerzett ipari tulajdonjogra vonatkozó igény átruházásánál 30 Ft-nál, az Országos Találmányi Hivatal által már engedélyezett szabadalomra, tehát már megszerzett ipari tulajdonjog megszerzésére irányul, 100 Ft-nál kevesebb nem lehet. E cikk keretén belül kívánok foglalkozni azon találmányi és szabadalmi bejelentésekkel, amelyek a bejelentéssel egyidejűleg, vagy már azt megelőzően, újítási javaslatként érvényesítve lettek, vagyis a 29/1959. Korm. sz. rendelet éi’vénye alá esnek. Tudvalevő, hogy ezen rendelet intézkedést tartalmaz a szolgálati találmányra vonatkozóan, meghatározza a szolgálati találmány fogalmát és szabályozza az azzal kapcsolatos kérdéseket. E rendelet szerint a szolgálati találmányra a szabadalmat elsősorban a munkáltató, illetőleg a megbízó igényelheti. Ez egyben megadja a szolgálati találmány fogalmát is, mely szerint szolgálati találmány annak a személynek, — pl. kutatói munkakörben alkalmazott dolgozónak — találmánya, kinek munkaviszonyból, szerződésből vagy külön megbízásból folyó kötelessége, hogy szaktudását olyan új eljárások, termékek kidolgozására fordítsa, mint amelynek tárgykörébe a találmány tartozik. Fentiekből kifolyólag tehát a szolgálati találmányra, a szabadalmaztatásra való jog a munkáltatót, illetőleg a megbízót illeti meg. E joggal ma még nem élnek teljes mértékben a vállalatok és ebből adódnak azok az esetek, hogy a feltaláló által bejelentett találmányra a munkáltató, illetőleg megbízó később jelenti be igényét. Ez csak akkor lehetséges, ha a feltaláló a rendeletnek azon rendelkezését megtartja, hogy az Országos Találmányi Hivatalhoz történő bejelentéssel egyidejűleg a bejelentés megtételéről a munkáltatót értesíti, vagy a bejelentési kérvényből kiderül a munkáltató vállalat neve és a feltaláló beosztásából következtetni lehet a szolgálati igény fennállására a találmányra vonatkozóan. Ez utóbbi esetben az Országos Találmányi Hivatal felhívással fordul a vállalatok felé. A kellő adatok hiányában azonban ezt nem tudja minden esetben megtenni a Hivatal és így előfordul, hogy különböző időben és formában jelentkeznek a vállalatok a szolgálati találmányra vonatkozó igény bejelentésével. Mivel hogy az újítási és találmányi rendelet hatálya alá tartozó találmányi bejelentések is a szabadalmi törvény eljárási jog szabályozása szerint kerülnek elbírálásra az Országos Találmányi Hivatal előtt folyó engedélyezési eljárásban, néhány olyan speciális esetben követendő eljárást kívánok ismertetni, amelyre a gyakorlatban előforduló esetek alapján az Or-