Szabadalmi Közlöny, 1948 (53. évfolyam, 1-24. szám)

1948-02-03 / 3. szám

3. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 17 zásra. A Szabadalmi Bíróság1 bejelentési osztálya ennek az álláspontnak megfelelő gyakorlat kiala­kítását kezdte meg, amikor egyes esetekben fel­hívta a felet, nyilatkozzék aziránt, hogy bejelen­tését, természetesen a magyarországi bejelentés napjának elsőbbségével, fenn kívánja-e tartani. Igenlő esetben a szabadalom engedélyezésének, természetesen az egyéb feltételek fennforgása ese­tén, akadálya nincs. Persze itt is fennáll az a ne­hézség, hogy a nyomtatásban megjelent külföldi szabadalmi leírás a bejelentés tárgyával szemben ujdonságrontó adatként érvényesül. Minthogy azonban a félre van bízva annak elbírálása, hogy a fentebb említettek tudatában bejelentését fenn kívánja-e tartani, vagy sem, méltánytalanság a felet nem éri. Ezt figyelembe véve, a Szabadalmi Bíróság gyakorlata helyesnek mutatkozik. Mégist de lege ferenda, kívánatosabbnak lát­szik az olyan rendezés, amely lehetővé tenné, hogy a fél kérelmére, a Fegyverszüneti Szerző­dés hatályba lépésének napjáig terjedő érvényű szabadalom engedélyeztessék) az érvényesítési be­jelentés alapján. így elérhető, hogy a fél időben éppen olyan terjedelmű oltalmat nyerjen, mintha a szabadalom már a Fegyverszüneti Szerződés hatályba lépte előtt engedélyeztetett volna- Ilyen rendezés mellett, tekintet nélkül arra, hogy a sza­badalom jogerősen engedélyezve van-e már vagy sem, az oltalom a felet a Fegyverszüneti Szerző­dés hatályba lépéséig terjedően egyformán meg­illeti. Persze az ilyen, csak a jövőben megadásra kerülő szabadalmak tekintetében is alkalmazandó volna a már fentebb említett az az elv, hogy uj­donságrontó adatként semmi olyan figyelembe nem vehető, ami a fegyverszüneti szerződés ha­­tálybalépte előtt sem volt ujdonságrontó adat­ként eredményesen felhasználható. Természetesen a félnek fennmaradna az a joga, hogy kérelmére a bíróság az érvényesítési bejelentést rendes, be­jelentésként bírálja el. Ebben az esetben azon­ban a magyarországi bejelentés napja előtt meg­jelent valamennyi nyomtatvány, egyébirányú al­kalmassága esetén, ujdonságrontó adatként veendő figyelembe. A fentiekben nagy vonásokban igyekeztem vázolni az érvényesítési ügyekkel kapcsolatban felmerült kérdéseket, valamint azokat a szempon­tokat, melyeknek figyelembevételével a kérdés rendezhető. Jogszabályalkotás esetén természet­szerűen részletekig menő rendezés szükséges. Hozzászólás. Dr. Vargha György Remarques Par Dr. G. Vargha Krasznay Mihály: „Az ú- n. érvényesítési sza­badalmak kérdése“ című cikkével kapcsolatban a következőkre kívánok rámutatni: A cikk a Fegyverszüneti Egyezmény 19. cik­kéből indul ti, melynek szövege így szól: „A bécsi döntőbíróság 1938. évi november hó 2-án kelt ha­tározatai és az 1940. évi augusztus hó 30-i Bécsi Döntés ezennel érvényteleneknek nyilváníttat­nak.“ A fegyverszüneti egyezmény alapján adta ki az ideiglenes kormány az 526/1945. M. E. számú rendeletet, amelyre Krasznay cikke is hivat­kozik. úzóta azonban a párizsi béke becikkelyezést nyert. A békeszerződés 1- cikkének 4. a. pontja így szól: „Az 1938. évi november hó 2-án kelt bécsi választott bírósági határozat rendelkezései semmiseknek és érvényteleneknek jelentetnek ki.“ Ezt a szövegrészt az 1947. évi XVIII. t. c. szósze­­rint tartalmazza. Véleményem szerint tehát a bécsi döntőbíró­­sági határozatot alapján hozott minden rendel­kezés, törvény vagy rendelet nemcsak egysze­rűen hatályát vesztette, hanem azok semmisek, érvénytelenek, vagyis nem létezőknek tekinten­dők. Ennek megfelelően az ilyen redeleteket nem csak hatályon kívül kell helyezni, mint ahogy ez külön-íkülön és egyenként nem is történt meg minden olyan rendeletre nézve, amely a bécsi döntések alapján hozatott, hanem a rendeleteket semmiseknek kell nyilvánítani. Ilyen körülmények között azután semmis minden olyan intézkedés is, amely a hivatkozott rendeletek alapján jött. létre, tehát minden ezen az alapon megadott szabadalom semmisnek te­kintendő, vagyis olyannak, mintha meg sem ad­ták volna. Ezek után az összes ilyen ügyek úgy volná­nak elbírálandók, mint új magyar bejelentések, melyeik bejelentési napja az ú. n. érvényesítési bejelentésnek magyarországi iktatási napja. Hogy az ilyen elintézés milyen következmé­nyekkel jár, arra Krasznay Mihály cikkében részletesen rámutatott. A Szabadalmi Bíróság gyakorlata a még meg nem adott ügyekben egyébként az előbb kifejtett álláspontnak felel meg. De lege ferenda tehát a már megadott de a fentiek szerint ér vén y leien szabadalmak ügyében kellene intézkedni. Ezeket a rendeleteket semmiseknek kellene nyilvánítani, velük együtt az ilyen alapon meg­adott szabadalmakat is — azzal a további lehető­séggel, hogy a fél kérelmére az összes ilyen ügye­ket mint új bejelentéseket lehessen tárgyalni. Véleményem szerint rendkívül kis számú ilyen ügy kerülne a Bíróság élé, azok, amelyekre nézve sem a Csehszlovák, román, illetve jugoszláv sza­badalmi leírások, sem pedig az esetleges eredeti elsőbbséget megalapozó egyéb külföldi szabadal­mak kinyomatott leírásai nem ujdonságrontók-Miután afelől, hogy ezek az érvényesítési sza­badalmak tovább fenn nem tarthatók, nincs vita az előzőkben röviden vázolt rendezés minden to­vábbi bizonytalanságnak véget vetne, anélkül, hogy a rendezés túlságosan bonyolult jogi szer­kezetű lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom