Szabadalmi Közlöny, 1940 (45. évfolyam, 1-24. szám)
1940-07-01 / 13. szám
13. Sí!;11íi. SÜABADÀLMl KÖZLÖNY 185 1914. július 30-tól 1918 november hó 11-ig a világháborúban frontszolgálatot teljesített, katonás magatartásáról a bronz és ezüst signum laudis és a Károly csapatkereszt tanúskodnak. Tartalékos tüzérszázados volt. 192(5. évben tagja lett a Mérnöki Tanácsnak, ahol mint különösen a fegyelmi ügyek előadója, az ügyeknek a legapróbb részleteire kiterjedő ismertetésével és pártatlanságra törekvő bírói munkásságával vonta a figyelmet magára. 1937 óta a Szabadalmi Ügyvivő Vizsgálóbizottságnak is tagja volt. dr. Harausz Gyula. Bedőházy-Przyborski Ottó temetése 1940. június 26-án volt a farkasréti temetőben. Ott láttuk testületileg a M. Kir. Szabadalmi Bíróság bírált és tisztviselőit, ott voltak csaknem teljes számban a szabadalmi ügyvivők, a magyar mérnöki társadalom vezetőegyéniségei stb. A temetésen Schilling Zoltán, a M. Kir. Szabadalmi Bíróság elnöke a következő beszéddel méltatta az elhúnyt érdemeit. „Fájdalomtól megtörtén búcsúzom a Szabadalmi Bíróság, a Mérnöki Tanács és a Mérnöki Kamara nevében a Szabadalmi Bíróság nagyérdemű alelnökétől, Bedőházy- Przyborski Ottótól. Mi nemcsak egyik legképzettebb és legkiválóbb bírótársunkat, de legfájdalmasabban egyik legjobb barátunkat siratjuk benne. Nem is olyan régen, ő mondotta: „azt, hogy milyen bíró vagyok, nem én vagyok hivatva eldönteni, de ha rossz kollégának élezném magamat, azt nem tudnám elviselni“. Ez a mondása, hű képe az ő egész egyéniségének. Puritán egyszerűség, ebből fakadó őszinteség, megértés, önfeláldozás, a barát örömében és bánatában való teljes osztozkodás voltak azok a szálak, amelyekkel elszakíthatatlanul tudta igaz, hűséges barátokként magához láncolni az ő munkatársait. Mint aki mindig rószaszínű üvegen át nézte az életet és annak mélységeit, vidám rigmusokban tudott közelebb férkőzni azokhoz, akiket szeretett, felejthetetlen emléket állítva egy-egy múló pillanatnak, a barátság egy-egy melegebb órájának, meghittebb jelenetének. így lopózkodott be mindannyiunk szívébe, s szerencséseknek érezték magukat azok, akik még szorosabban tartozhattak az. ő közvetlen, állandó környezetéhez. De ha nagy volt, mint barát és ő erre olyan büszke volt, nekünk is büszkén kell megállapítanunk, hogy nagy volt, mint munkatárs, mint bíró is. Kiegyensúlyozott lelkének egész súlyával feküdt bele feladatainak a megoldásába, ha kellett, a szerkesztő rajzasztal, ha kellett, az íróasztal mellett, Bárhová állította a sors, békében vagy háborúban, kötelességének hű teljesítésével vívta ki az elismerést. A háborús kitüntetéseknek egész sora tanúskodik arról, hogy miképpen rótta le kötelességét hazája iránt, akár az olasz harctéren, a kőszikla óriásokon, akár az orosz mezők végtelen síkságain, akár Erdélynek a most még fájdalom borította, festői bércein. És most mit szóljak róla, mint bíróról? 28 éven át volt odaadó, hűséges munkatársain. Nem szerette a félmunkát. Ott, ahol annak szükségét érezte, külön tanulmányokkal mélyítette ismereteit, hogy az anyagi igazság megközelítésében eljuthasson addig a pontig, ameddig a gyarló ember még egyáltalán eljuthat. Vas akaratával jogvégzettségre is szert tett, s jogvitáinkban nem egyszer szere* í el tel hivatkozott a római jog klasszikus megállapításaira. Éles bírói judiciumával erős meggyőződést formált ki magának s e meggyőződésénél csak akarata volt erősebb, amelyivei felfogásának és igazának érvényt szerezni iparkodott. Akarat és akarat, erős akarat volt életének és bírói működésének legfőbb jellemvonása, mellyel őszinte tiszteletet tudott kivívni magának még azok részéről is, akik nem voltak talán mindig egy véleményen ő vele. És most, amikor mi könnyes szemekkel állunk koporsója előtt, ez az erős, minden gátat ledönteni törekvő akarat feloldódik egy még erősebb, egy még nagyobb, egy még hatalmasabb, felsőbb akaratban, a Mindenható szent akaratában s nekünk nem marad más belőle, mint az őreá való szomorú emlékezés. De ezt az emléket híven megőrizzük és ápoljuk, mert ez a mi legszentebb baráti kötelességünk. Bedőházy-Przyborski Ottó -fáradságos, küzdelmes életed után pihenj csendesen, pihenésed nyugodt lehet, mert földi álmod a szebb hazáról nemsokára valóra válik. Isten veled!“ — # A Magyar Hites Szabadalmi Ügyvivők Testületé nevében annak elnöke, Tavy Lóránd szabadalmi ügyvivő emlékezett meg ezután az elhunytról a következő szavakkal:
