Szabadalmi Közlöny, 1938 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-03 / 1. szám

1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY Dans ce cas l'expert figure avec son nom et il peut être rendu responsable de son expertise. L'expert rí est pas nommé ni ne peut-être rendu responsable, quand, d'après le § 32. et le § 3. de la loi, il est employé dans l'opposition contre la délivrance de brevet, ou bien dans le. procès intenté pour l’annulation du brevet. Un tel expert est un personnage non-existant, c'est seulement son savoir qui y figure comme date décisive. Mais dans la question de la réali­­sabilité de l'invention c’est le demandeur atta­qué. respectivement le propriétaire du brevet, au contraire, dans la question des données destruc­trices de nouveauté c'est la partie attaquant qui est tenu de fournir les indications sur la source où l'expert a pris son savoir. Lui, parce qu'il est dans son intérêt de faire accepter jiour vraie son assertion. D'après le § 50, c'est la Cour dès Brevets qui figure dans les causes en cours devant les tribunaux correctionnels, ou elle est l'expert ex­clusif et ou son expertise passa pour «auten­­fica interpretatio de la description. Szabadalmi törvényünk a benne szereplő személyek elnevezése szempontjából általában sikerültnek mondható. így nem szorulnak külön magyarázatra a bejelentő, jogutód, szabadalom­­lulajdonos, felszólaló elnevezések: maga a szó világosan jelöli meg a vele meghatározni kívánt fogalmat. Van azonban a törvényben személy meg­jelölésére alkalmas olyan szó is, amely sok fej­törést okozhat és erősen magyarázatra szorul. Ez a «szakértő szó. Nem elemezzük a szó értelmét azokkal a törvényhelyekkel kapcsolatban, amikor perrend­­szerűen van használva, mint a bírónak ténymeg­állapítást előmozdító szerve. Ebben a vonatko­zásban nem lehet többrendbeli értelmet tulaj,­­donítani a szónak. Az eljárás soi'án meghallga­­lott szakértőnek van neve, születési helye, kora, foglalkozása, esküt lesz, büntetőjogilag, magán­­jogilag, esetleg fegyelmileg felelős, indokolt véle­ményt ad, mérlegelés alá kerülő bizonyítékot szolgáltat és nem dönt. Annak a szakértőnek azonban, aki az 1895 : XXXVII. t.-c. 21. §. vagy 35. §-ának ugródeszká­ján a 32. §. vagy 3.§. mezében a perben, vágj' felszólalási eljárásban szóhoz jut, nincs neve, születési helye, kora. foglalkozása, nem vonható felelősségre sem büntetőjogilag, sem magánjogi­­lag, sem fegyelmileg, nem kell indokolt véle­ményt adnia s nem szolgáltai mérlegelés alá kerülő bizonyítékot. Azt érezzük, hogy ez a szakértő amazzal nem azonos s hogy hatalma nagy. ami arra kész­tet, hogy a lehetőség szerint ismerkedjünk meg vele. Hogv a halalma mekkora, annak a. meg­értése végett elég arra gondolnunk, hogv a le­írás csak akkor álljia ki a megtámadhatatlanság próbáját, ha a törvény 32. §-ának megfelel, amely rendelkezés szerint «lehetővé kell, hogy tegye, miszerint szakértők a találmány tárgyát a leírás alapján minden kiegészítés nélkül elő­állíthassák». A 32. §. szakértője tehát érti a leírást, ez a szakértő ki is tudná azt egészíteni és az ilyen szakértő a találmány tárgyúit elő is tudja állí­tani. Érti, ami azt jelenti, hogy a szakkifejezések értelmét vagy a készenlétben levő, emlékezeté­ben állandóan helyet foglaló, tudásból meríti, vagy képzettsége alapján meg tudja azt olyan nyomtatványokban találni, amelyek hivatva vau­nak az emlékezet térfogatának természetadta korlátozottságát korrigálni, amelyeket csak ismer, de nem tud s amelyek számára könnyedén nyomozás nélkül — hozzáférhetők. Kiegészíteni is tudná esetleg e szakértő a leírást, ha van az átlagos — a szakértőtől meg­kívánható — szakismeretet meghaladó tudása. Ám, ha a találmány tárgyát a szakértő ilyen, az átlagost meghaladó, tudás kiegészítő alkalma­zása nélkül nem tudja előállítani, akkor a leírás nem felel meg a törvény fentismertetett kelléké­nek. Megírja a törvénynek a folytatása, hogy «nevezetesen», mi tilos a leírásnál. Nem sza­bad megtévesztő kétértelműséget tartalmaznia, amiből következik, hogy az előállításra hivatott szakértő is megtéveszthető. Nem szabad olyan szerekre, vagy eszközökre hivatkoznia, amelyek drágábbak, vagy amelyek nem ugyanazon hatás­sal bírnak. E két utolsó mondat tilalom, meg­mondja. mi az, aminek nem szabad a leírásban lenni, amit nem szabad tartalmaznia, amire nem szabad hivatkoznia. Van ebben a bekez­désben ezeken felül egy közbevetelt mondat, amelyik a másik kettővel ellentétben nem azt mondja, hogy minek nem szabad a leírásban lennie, hanem azt, hogy minek nem szabad be­lőle hiányoznia, mit nem szabad eltitkolnia. Jóllehet ez a bekezdés a szakértő elnevezési nem említi, azért itt is érvényesül a szakértő. Tudjuk, hogy van olyan eszköz, módozat, illetve fogás, amely például a gépészmérnök számára magyarázatra szorul, ám a szakértő rádió­­technikusnak sajátja. Ha akár az elővizsgálat során a bíróság érdeklődése, akár a 35. §. 2. pontjára alapított felszólalás során a felszólaló mutat reá ilyen természetű aggodalomra, a le­írásért felelős bejelentőnek kell azt annak a megjelölésével eloszlatni, hogy a szakértő hon-} nan~merítse az ehhez szükséges tudását. Ugyanebbe a gondolat kör lie tartozik termé­szeténél fogva az. mikor valaki a szabadalmat támadja a 21. §. 4. pontja alapján. Ám itt a törvény a 35. §. 2. pontjától eltérően nem azt mondja, hogyr a leírás akkor támadható, ha a 32. §. 1. és 2. pontja alatt körülírt kellékeknek meg nem felel, hanem ha nincs úgy szerkesztve, hogy abból a találmány lényege, tehát a szaba­dalom tulajdonképeni tárgya s létesítésére szol­gáló eszközök tökéletesen s oly világosan kitűn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom