Szabadalmi Közlöny, 1938 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1938-06-15 / 12. szám
180 A Szhün-ndk most felhívott rendelkezése tehát a közzététel és a felszólalás kéthónapos határidejének megállapításánál kezdőnapként a törvénynek előbb felhívott és kifejezett rendelkezésével sziemben a közzétételt követő napot írja elő, a bírói osztály ezt a rendelkezést, mint a törvény kifejezett rendelkezésével szembenállót, nem alkalmazhatta és a felszólalási határidő kezdőnapját a szabadalmi törvény felhívott rendelkezésének megfelelően a közzétételtől számítandóan, vagyis akként állapította meg, hogy e határidő kezdőnapja maga a közhírrétételi nap. A törvénynek ezen szoros értelmezése mellett szól a határidő kiszámítására adott az az általános rendszabály (Pp. 448. és 449. §-a), mely szerint a hetekben, vagy hónapokban megadott határidőnek (kezdőnapja magának a kihirdetésnek, vagy magának a kézbesítésnek a napja. (L. Kováts Marcel Polg. perrend. Magy. 449. §-hoz írt első bekezdés.) A törvény ilyen szoros értelmezése mellett szól a Szabadalmi Bíróság joggyakorlata is. Eltekintve ugyanis attól, hogy magában a Szabadalmi Közlönyben a találmányi bejelentések közhírrétételére irányuló felhívás állandóan és kifejezetten a felszólalásnak „a közzététel napjától számított“ kéthavi határidő alatt való benyújtására tartalmaz figyelmeztetést, — a bírói osztály a felszólalási határidő kiszámítására előírt szabályokat többízben az itt kifejtettek szerint értelmezte. (L. a bírói osztálynak N. 2315. alapszámú ügyben a 14.483/927. és B. 9824. alapsz. ügyben a Szabadalmi Közlöny 1931. évi 13. számában közölt végzéseit. Minthogy a törvény és az ezzel ellenkező rendeleti szabály között a törvényes rendelkezés kell, hogy irányadó legyen, minthogy a törvénynek fentiekben kifejtett értelmezését a Szabadalmi Bíróság joggyakorlata támogatja és követi, minthogy az általános rendelkezésekkel (Pp_. 449. §.) is támogatott ezen értelmezéssel szemben a szabadalmi ügyek természetéiből semmi vonatkozásban nem folyik az, hogy a felszólalási határidő megállapítása a törvényben előírt rendelkezéstől eltérő szabály szerint történjék (34.549/1914. K. M. sz. rend. 202. §-a), 12. szám. a bírói osztály a bejelentési osztálynak a felszólalást visszautasító végzését az itt kifejtettek alapján helybenhagyta. II. Összefoglalás. A vállalat a védjegyével nem csak az általa előállított, hanem olyan árukat is megjelölhet, amelyieíket maga elő nem állít, — csupán forgalomba hoz. A védjegy a vállalathoz tartozván, védjegyjogi szempontból az árujegyzékben szereplő és forgalmazott „Kaszakőáru“ a kasza és kovácsáru vállalathoz tartozó árunak tekintetett. A M. kir. Szabadalmi Bíróság bírói osztályának 529—1937. V. ii. számú és a M. kir. Kúria P. Г1. 508- 1938. számú ítéletei. Résumé: L’entreprise a le droit de marquer avec sa marque enregistrée non seulement les articles de sa propre production mais aussi ceux quelle met en vente. Comme la marque enregistrée appartient à l'entreprise, les „dalles pour aiguiser les faux“ figurant sur la liste des marchandises et mis en vente doivent être regardés — au point de vue de protection — pour des produits qui appartiennent à l'entreprise d’articles de fauchage et de foi'ge. Arrêt No. 529—1937. v. ii. de la section judiciaire de la Cour rctj. hongr. des Brevets et arrêt No. 508—1938. de la Curie roy. hongr. P. II. Indokok: Felperes az alperesi védjegy árujegyzékéből a kaszakövek törlését és annak megállapítását kérte, hogy alperest a védjegy alapján ez árukra vonatkozólag kizárólagossági jog nem illeti meg, mert az alperesi cég vállalata kaszaköveknek sem előállításával, sem forgalom bab ozatalával nem foglalkozik. A felperesi tényállításokat egyébként a 387/1937. sz. kereset és az 529/1937. sz. tárgyalási jegyzőkönyv tartalmazza. Alperes ellenkérelmét, tényállításait és bizonyítékait a 484/1937. sz. előkészítő irat és a már említett tárgyalási jegyzőkönyv tartal-SZABADALMI KÖZLÖNY mázzá.
