Szabadalmi Közlöny, 1937 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-02 / 1. szám
1. szám. SZABADALMI KÖZLÖNY 5 jegy oltalmát ott is érvényesíteni kívánja, önmagától megszűnik. Az ilyen megszűnés azonban nem jár szükségképen azzal a súlyos következménnyel, mint a lemondás folytán bekövetkező megszűnés, mert nem zárja ki,, hogy a védjegy e megszűnés ellenére később újabb lajstromozás révén mégis oltalmat élvezhessen az illető országban. Ez a későbbi lajstromozás akár a nemzeti hatóságoknál történt letéttel, akár — több ország esetén — a Megállapodás 9. cikke 5-ik bekezdésének analógiájára történt újabb nemzetközi belajslromozás útján következhetnék be. ElméleLi szempontból sem volna aggályos az egyelőre harmadik személyekkel szemben nem érvényesíthető oltalom. Ez az oltalom az elsőbbségi határidő alatt élvezett oltalomtól abban különbözik, hogy a védjegy azokban az országokban is, amelyekben a letevő az oltalmai egyelőre érvényesíteni nem kívánja, caveatszerűen benne szerepelne a nemzeti lajstromokban, ami mind a védjegytulajdonos, mind a versenytársak szempontjából kielégítően megnyugtatónak mutatkozik. Egyébként a harmadik személyekkel szemben egyelőre nem érvényesíthető oltalom nem ismeretlen fogalom a védjegyjogi elméletben. E tekintetben a Magyar Adminisztráció reámutat a Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség londoni és berlini Kongresszusán a külföldi védjegyekre vonatkozóan létrejött határozatokra. IV. IV. A fenti elgondolással kapcsolatos részletkérdések közül a Magyar Adminisztráció a következőkre tartja szükségesnek ilt a figyelmet felhívni. Célszerű volna elsősorban, ha az érvényesíthető oltalom több országra való kiterjesztésének határideje egyetlen meg nem hosszabbítható határidő helyett osztott határidő lenne. Ebben az esetben az első, a nemzetközi belajstromozással kérelem nélkül adódó, pl. két éves határidő kérelemre, díjfizetés ellenében újabb egy vagy két évvel volna meghosszabbítható. Ennek a határidő rendszernek az volna az előnye, hogy a határidőhosszabbítást valószínűleg csak azokkal a védjegyekkel kapcsolatban vennék igénybe, amelyek a forgalomban szerepelnek, de elterjedésük valami miatt lassabban megy. Azok a védjegyek, amelyek forgalomba nem kerülnek, előreláthatóan már az első két éves határidő lejárta után eltűnnének a lajstromokból. matiquement dans les pays pour lesquels le propiétaire de la marque de fabrique n’a pas déclaré vouloir valider la protection de la marque. Mais une telle expiration de protection ne comporte pas nécessairement les graves conséquences qui peuvent suivre use expiration par suite de renonciation, car elle n’exclue pas que la marque jouisse plus tard dans le pays en question, par un nouvel enregistrement?, d’une protection. Cet enregistrement ultérieur pourra se faire soit par un dépôt chez les Administrations nationales soit — quand il s’agit de plusieurs pays — par un nouvel enregistrement international opéré à l’analogie du 5e alinéa de l’art. 9 de la Convention. Une protection qui provisoirement n’est pas validable contre des tiers ne serait pas non plus inquiétante au point de vue théorique. Ce genre de protection différera de la protection accordée pendant le délai de priorité en cela que la marque de fabrique ou de commerce ainsi protégée figurera d’une façon de «caveat» dans les registres nationaux même des pays sur le territoire desquels le déposant ne voudra pas provisoirement faire valoir la protection de sa marque, ce qui se montre suffisamment rassurant tant pour le propriétaire de la marque que pour les concurrents. Du reste, l’idée d’une protection qui provisoirement n’est pas validable contre des tiers n’est nullement chose inconnue dans le droit des marques. A cet égard l’Administration Hongroise rapelle simplement les résolutions formées, concernant les marques étrangères, aux Congrès de Londres et de Berlin de l’Association internationale pour la Protection de la Propriété industrielle. IV. Parmi les questions de détail qui se rapportent à la conception exposée ci-dessus, l’Administration Hongroise croit nécessaire de relever les suivantes: Il serait tout d’abord pratique que le délai de l’extension de la protection sur des pays supplémentaires soit un délai divisé et non pas un délai unique et improlongeable. Dans ce cas le premier délai, qui serait donné avec l’enregistrement international sans demande et — mettons — pour deux ans, pourrait être prorogé sur demande et contre payement d’une laxe spéciale p. ex. d’une ou de deux années. Ce système de délai aurait l’avantage que ce prolongement du terme ne sera utilisé que pour des marques de fabrique qui, tout en figurant dans le commerce, se répandent, pour une raison quelconque, lentement. Les marques qui ne sont pas en circulation disparaîtront du registre probablement déjà après l'expiration du délai de deux ans. 2
