Szabadalmi Közlöny, 1936 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1936-03-02 / 5. szám
62 SZABADALMI KÖZLÖNY 5. szám. június 20-án, kiadott számában ki lehetett hirdetni és pedig számszerűit 30-at. Ezek a bejelentéseik — egynek kivételével — amelyet 1895. évi augusztus hó 20-án jelentettek be, mind 1896. évi február és március havi bejelentések voltak (9 február havi és 20 március havi), azaz azok zöme már az új rendszer alatt érkezett volt be. A Szabadalmi Közlöny következő száma június hó 27-én jelent meg. Ebben már 60 kihirdetés foglaltatott, amelyek köziül 3 1895. évi, 17 1896. évi március elseje előtt és a 40. a március elsejét követő időből való volt. A harmadik számban újból 60 közzététel jelent meg, közöttük 16 drb. 1896 március elseje előtti. A 60-onkénti kihirdetés még a két következő számban is megmaradt}, de a hatodik számban, július hó 25-én már 130 kihirdetés volt, a hetedik számban ugyanennyi, a nyolcadik számban pedig 340, a kilencedikiben, a nyári szabadságolások folytán, 165 drb. s így tovább, változón annyi, amennyi elintézést a bejelentések leírásának minősége megengedett. A megadások hirdetését a Szabadalmi Közlöny október hó 18-án kiadott számában kezdettük meg 69 megadás hirdetésével. Az új rend szerint engedélyezett első szabadalom lajstromszáma 5792 volt és az Pitsch Márton charlottenburgi gyáros 1896. évi február hó 29-én bejelentett sebvédő hüvelyére vonatkozott. Az egyéb lajstromozott szabadalmak — egynek kivételével — mind 1896 februári és márciusi keletűek voltak. A most már gyorsabb ütemben haladó munka eredményekép az 1896. évi december hó 31-iiki zárlatnál a munkateljesítmény eredménye 2150 közzététel és kereken 1000 megadás volt. Ebben az időben azonban a felszólalások, perek együttes száma alig érte el pl. az 1935-ben évben beérkezettek számának 6%-át. Az ezredévi orsz. kiállítás ügyei, ill. annak felszámolása az 1897. év vége felé Lefejeztetvén, dr. Schmidt József, a hivatal elnöke, elnöki állását 1898. évi január hó elsejével elfoglalta. Ennek következtéiben az ügyvitelben és tanácsbeosztásban az a változás állott be, hegy az elnök a bírói osztályban való elnöki teendőket átvette, így a hivatal alelnöke az eddig bírói osztályban végzett rendszeres teendői alól felszabadulván, átvette az I. bejelentési tanács elnökségét. Ez a tanács tárgyalta kizáróan a felszólalási ügyeket s hatáskörébe csakis az összes bel- és kültag előadók kezén lévő felszólalási ügyek letárgyalása tartozott. Egyéb tekintetben azonban a bejelentési osztály elé tartozó ügyekben az előadókat aránylagosan a Il-ik és III-ik bejelentési tanácsba osztották be. Ez az eljárás fennállott mindaddig, amíg a hivatal első elnökének, dr. Schmidt Józsefnek keres к. miniszteri államtitkárrá történt kinevezésével, dr. Wetzel Gyula alel nők elnökké lépett elő. Utóbb azonban részben a mindinkább felszaparodó ügyek, résziben a kis létszám lehetetlenné tette a külön felszólalási tanács fenntartását, nagy kárára az egységes joggyakorlat kifejlődésének. A következő években a szabadalmi hivatal ügyköre kétízben is bővült. így az 1900. évben a keresk. miniszter a május hó 25-én 37963. ez. a. kelt rendeletével a védjegyügyek meghatározott körének ellátását az 1901. évi június hó első napjától kezdődően a in. kir. szabadalmi hivatal elnökére, ennek akadályoztatása esetén pedig a hivatal alelnökére bízta, úgy, hogy ezeket az ügyeket a miniszter megbízásából a szabadalmi hivatal személyzetének igénybevételével intézzék. A szabadalmi hivatal működési körének további kiterjesztését a keresk. miniszter 1905. évi október hó elsején kelt 63715. sz. rendelete hozta meg. Ennek alapján a szerzői és fordítói jog biztosítása céljából meghatározott beiktatások elvégzésével ugyancsak a magy. kir. szabadalmi hivatalt bízta meg (1. a Szabadalmi Közlöny 1905. évi 41. sz.). Magyarország csatlakozása az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi egyezményhez (1908. évi LII. t.-c.) rövid idő múlva tárgytalanná tette az addig fennállott külön egyezményes szerződéseket s így részben bizonyos tekintetben az ügyek intézése egyszerűbbé vált ugyan, de azt ellensúlyozta a nemzetközi egyezmény, mely kétségtelenül hozzájárult a bejelentési ügyek bizonyos fokig való szaporodásához. Ez azonban épp oly kevéssé befolyásolta az ügyek rendes elintézését, mint a világháború négy éve, amikor a katonaköteles korban levőknek a háború elején, az idősebb korosztálybelieknek és népfelkelőknek pedig később be kellett vonulniuk katonai szolgálattételre, egyik rangidősebb bíró, volt tartalékos tisztet pedig találmányi bejelentéseket -a hadi érdekek szempontjából felülvizsgáló bizottsághoz rendelték be szolgálattételre. Rövidebb ideig tartó torlódást okozott az 1920. évi XXXV. t.-c. életbeléptetése, mely amellett, hogy a szab. tanácsot felsőbírósággá, a szab. hivatalt bírósággá alakította át, még aziránt is rendelkezett, hogy amennyiben a szabadalmat, ill. találmányt a háború vagy az azt követő rendkívüli gazdasági viszonyok következtében egyáltalában nem, vagy nem kellő mérvben lehetett alkalmazásba venni, a szabadalmakat hat évnél nem hosszabb idővel a bíróság meghosszabbíthatja, Szükségessé vált ugyanis ezeknél mind a?, alaki, mind a tárgyi kellékek fennforgásának tüzetesebb vizsgálata, valamint a meghosszabbítás tartamának kezdő és végpontja megállapításának szabatos, kellő
