Szabadalmi Közlöny, 1934 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-02 / 1. szám
12 SZABADALMI KÖZLÖNY 1. szám. A Védjegyszövetség a megfigyelést végző üzletnek rendelkezésére bocsátott minden esetben az említett megfigyelőlapon kívül egy diplomaszerű tanúsítványt bélyegzővel, eredeti aláírásokkal ellátva, amelyben igazoltatik, bogy az utánzóit köntösbe öltöztetett palackok az eredeti árut tartalmazzák és hogy az utánzót! árukülső csupán megfigyelés célját szolgálja. Hasonló tartalmú és a célnak megfelelő alakban kiállított feltűnő színű figyelmeztetés csomagoltatott minden egyes palackhoz (a burkolat alatt elhelyezve) avégre, hogy abban az esetben, ha a vevőben, később támad kétség, ne gyanúsíthassa meg az illető üzletet célzatos utánzás elkövetésével. Ebben a figyelmeztetésben az a kijelentés is bentfoglaltatik, hogy az üzlet az „utánzatot“ kész kívánatra eredeti márkacikkel kicserélni. Avégre, bogy a kísérlet tárgyilagossága biztosíttassák, az érdekelt védjegytulajdonos nem értesíttetett .arról, hogy a Magyar Védjegyszövetség mely üzletekben végezteti a szóban forgó megfigyeléseket. Oly cikkek tekintetében, amelyek ezer és ezer üzletben szoktak árusíttatni, a kísérlet lefolytatását (ha rövid időre szoríttatik) a jövőben is lehetséges lesz a mindkét irányban érdekeltek tudomása alól elvonni. De ha fel is tételezhető volna, hogy egyik vagy másik esetben, egyik vagy másik oldalról célzatos magatartásra beállított vevők odaküldése útján a megfigyelés eredményét valaki befolyásolni törekednék, úgy ez csak bizonyos korlátok között válhatik lehetségessé, mert az illető üzlet tulajdonosa és személyzete a vevők nagy részét (vidéken úgyszólván valamennyit) személyesen ismeri, úgy hogy ismeretlen oly vevőknek feltűnő számban való jelentkezése, akik éppen a kísérleti cikket vásárolják: nyomban elárulná a ténytanusítás meghamisítására irányuló machinációt. Részleteiben és mellékvonatkozásaiban természetesen még sok szempontból átgondolást és kiépítést igényel az empirikus megfigyelés módszere, azonban kétségtelen, hogy szubjektív és ingadozó spekulációk helyett való tényeket képes állítani a bírói döntés szolgálatába és ennélfogva kiküszöbölni van hivatva azokat az áthidalhatatlan önellentmondásokat és leküzdhetetlen nehézségeket, amelyeket a bevezetésben ismertettünk. ív Ö NYVISMEKTETÉS. dalom egyik legjelentékenyebb művelőjének mondható. Abból a szemszögből nézi és vizsgálja a szabadalmazás alapkérdéseit, hogy az nem más, mint alkalmazott logika. Ezt fejezi ki a mű alcíme is: „Anleitung zu kausalem Denken. Azt nem lehet mondani, hogy az alapkérdéseket megoldotta ebben a müvében Müller- Liebenau, de igen nagy lépessel megközelítette. Korábbi műve erről a kérdésről: „Das Wesen der Erfindung“, amelyet Springer adott ki 1924-ben igen mélyen szántó, de csaknem az olvashatatlanságig elvont és sokszor igen nehezen követhető fejtegetések láncolata volt. A most ismertetett munka abból a szerencsés alapból indul ki, hogy nehény konkrét példán összehasonlító alapon mutatja be azokat az alapproblémákat, amiket a szabadalmi joggal bölcseleti alapon foglalkozónak meg kell oldania. Következtetései nem mindig helytállóak, de mindig figyelemreméltóak és gondolkodásra késztetnek. Kétségtelen, hogy abban az irányban sokat vétkeztek, még a német elővizsgáié rendszerei alapuló hivatalban is, hogy ú. n. papiros találmányokra is szabadalmat adtak. Ezt el kell kerülni. A mód, amit ajánl azonban nem hatályos orvosszer. Szerző u. i. azzal véli ezt az alaphibát elkerülni, hogy a célmegjelölést bevenné az igénypontba. A magyar gyakorlat nem áll ezen az alapon. Az igénypontot különben, ha a szabadalomban kifejezésre jutó logikai épület essen ci áj áriak tekintjük, akkor be kell látnunk azt, hogy ez nem helyes, mert igen sokszor a védelem indokolatlan megszűkítését jelenti éppen a legértékesebb ú. n. úttörő találmányok esetében. Nincs terünk arra, hogy részletesen beszámoljunk erről a pompás műről, amiből mindönki csak okulást és tanulságot meríthet. Csak azt kívánjuk, hogy mint az úttörő szabadalmak megtermékenyítik a technikát, úgy termékenyítse meg ennek a műnek az olvasása a magyar szabadalomjogi irodalmat is. A mű részleteire később közzéteendő cikkeimben még vissza fogok térni. Dr. Vásárhelyi László. SZABADALMAK GYAKORLATBAVÉTELÉRE VONATKOZÓ KÖZLÉSEK Az alábbi szabadalmak tulajdonosai szabadalmaik gyakorlatbavétele céljából belföldi gyárosokkal összeköttetést keresnek, hajlam lók s zaba dal maikat eladni vagy azokra gyártási engedélyt adni* A szabadalom száma után jön a szabadalom tulajdonosának a neve, a szabadalom címe, majd a képviselő neve és címe akinél a megvétel, illetne a gyakorlási engedély teltételeinek részletei megtudhatók. 73303. sz. szab. Quast Bruno főmérnök Cölu-Deutz: „Fémtuskó fémrúdvágó olló két egyenes vonalban egymással szemben vezetett késsel.“ Weisz Sándor bites szabadalmi ügyvivő, Budapest, V., Vilmos császár-út 46. Dr. Richard Müller-Liebenau: Die Offenbarung von Erfindungen als Grundlage ihres Schutzes. Anleitung zu kausalem Denken. 207 lap, egy rajzmelléklettel. Boriin 1931. A szerző kiadása Berlin-Grünewald, Cunostrasse 47. Szerző, ki a Német Szabadalmi Hivatal tagja, kétségtelenül a mai szabadalomjogi iro-T
