Szabadalmi Közlöny, 1932 (37. évfolyam, 1-24. szám)
1932-01-15 / 2. szám
18 SZABADALMI KÖZLÖNY 2. szám. becsületsértés vétsége; c) a tisztességtelen versenyről szóló 1923:V. t.-c. 16—11). §-a alá eső vétségek; d) védjegybitorlás vétsége; e) szabadalombitorlás kihágása miatt folyó bűnügyekben; 3. a Bp. 29. §. 2. pontjára alapított bíróküldési indítvány esetében; 4. a sajtóról szóló 1914:XIV. t.-c. 21. §-a alapján magánszemélyek által folyamatba tett helyreigazítási ügyekben. (2) Nem áll fenn illetékkötelezettség a törvény szerint főmagánvádra üldözhető bűncselekmények miatt indult eljárásnak abban a szakában, amelyben a Bp. 41. §-a utolsó bekezdésének alapján közérdekből a vádat a kir. ügyészség képviseli. (3) Nem tekinthető kizárólag főmagánvádra folytatott büntető ügynek és így arra nézve nem áll fenn illetékkötelezettség, ha az eljárás ugyanazon sértett sérelmére elkövetett és egymással összefüggő olyan cselekmények miatt indul meg, vagy van folyamatban, amelyek miatt részben közvádnak, részben főmagánvádnak van helye. Ebben az esetben, ha a sértett a közvádló által el nem vállalt vagy elejtett vádnak képviseletét átveszi, őt csak mint pótmagánvádlót — és nem mint egyúttal főmagánvádlót is — terheli az illetékkötelezettség. 2. $. (1) Az 1. §-ban felsorolt eljárásokban, hacsak ez a fejezet mást nem rendel, a polgári perrendtartással szabályozott eljárásokban irányadó illetékügyi jogszabályok (1914:XLII1. t.-с., 1920:XXTV. t.-c. II. fejezet 5.100/1931. M. E. sz. rend. III. cím, 5.800/1931. M. E. sz. rend., stb.) megfelelő alkalmazásával úgy kell a törvénykezési illetéket leróni, hogy az eljárás tárgyának értékét a járásbírósági eljárásban 1000 pengőnek, a törvényszéki eljárásban pedig 2000 pengőnek kell tekinteni. (2) A bíróságnál tett feljelentés (vizsgálati indítvány, vádindítvány) első példányának első íve 2 pengő illeték alá esik. (3) Az illetékszabályok alkalmazása szempontjából a semmisségi panasz a felülvizsgálati kérelemmel, a jogorvoslatnak külön előterjesztett írásbeli indokolása az előkészítő irattal, az újrafelvételi kérelem pedig a perújítási keresetlevéllel esik egy tekintet alá. 3. §. (1) A vádlott — kivéve a bíróküldési indítványt (1. §. (1) bek. 3. pont) — nincs kötelezve illetékek lerovására. (2) Ez a szabály nem érinti a vádlottnak azt a kötelességét, hogy a szegénység folytán illetékmentességben részesített magánvádlót terhelő illetéket a 8. §-ban meghatározott esetben megfizesse. 4. §. (1) Ha több magánvádlónak különálló ügyét egy eljárásban egyesítik, mindegyik magánvádló külön tartozik az illetékeket leróni. Ha ugyanannak a magánvádlónak több ügyét egyesítik, az egyesítéstől kezdve — az 1. §. (3) bekezdésének megfelelően — csak egyszer kell az illetéket leróni. (2) A vádlottak száma az illetékre közömbös. (3) A viszonyúd esetében az illetékeket mindkét vádra vonatkozó eljárásban külön kell leróni. 5. §. (1) A határozati illeték a rágalmazás vétségénél, valamint a nem testi bántalmazással elkövetett becsületsértés vétségénél és a hír lapi helyreigazítási ügyekben 1. §. (1) bek., 2. a) és b) és 4. pont) a járásbírósági eljárásban 3 pengő, a törvényszéki eljárásban 6 pengő. (2) Az 1. §-ban felsorolt többi ügyben a határozati illeték a járásbírósági eljárásban 35 pengő, a törvényszéki eljárásban 30 pengő. (3) Büntető parancs kibocsátása esetében határozati illeték nem jár. Az ügyben később, esetleg hozott ítélet illetékét azonban ily esetben is le kell róni. 6. §. (1) A rágalmazás vétségénél és a nem testi bántalmazással elkövetett becsületsértés vétségénél, valamint a hírlapi helyreigazítási ügyekben (1. §. (1) bek. 2. a) és b) és 4. pont) a magánvádló az elsőbírósági és a másodbírósági eljárás illetékeit — választás szerint — átalányban is leróhatja. (2) Ez az illetékátalány az elsőbírósági eljárásban: a járásbírósági eljárásban 5 pengő, a törvényszéki eljárásban 10 pengő, a másodbírósági eljárásban pedig 10 pengő, illetve 20 pengő. (3) Ha a magánvádló az átalányban való illetéklerovást választotta, az átalányt az eljárás megindításakor, illetőleg a fellebbezés előterjesztésekor kell lerónia. Ez esetben az elsőbírósági eljárásban, illetőleg a másodbíró sági eljárásban a törvénykezési illetékeknek külöm-külön lerovása alól fel van mentve. Ha azonban az átalányt az eljárás megindításakor, illetőleg a fellebbezés előterjesztésekor egyáltalán nem vagy egészen rótta le, később az átalányban való lerovást már nem választhatja, hanem az illetékeknek kiilön-külön lerovására köteles. (4) Az illetékátalány lerovása a semmisségi panasz illetékének lerovása alól nem mentesít, s nem terjed ki továbbá az. újrafelvételi eljárásra, amelyben tehát új illetéklerovásnak van — esetleg ismét átalányban — helye. (5) Az 1. §-ban felsorolt többi ügyben az illetéket átalányban leróni nem lehet.
