Szabadalmi Közlöny, 1929 (34. évfolyam, 1-24. szám)
1929-03-15 / 6. szám
1 Hi SZABADALMI KÖZLÖNY 6. szám. Л HM HIVATALOS KÉSZ. TÉRFY GYULA f 1929 március 7. napjának hajnalán ismét a magyar jogszolgáltatásnak gyászos fekete zászlóját lengeti a hűvös szél. Komáromi dr. Térfy Gyulát, a m. kir. Kúria tanácselnökét, a m. kir. igazságügyministerium törvényelőkészítő osztályának vezetőjét ragadta el váratlanul a könyörtelen halál, akinek kimúlásával a legnagyobb magyar értékek egyike távozott el az élők sorából. Azok, akik ma nálunk jogszabályalkotással, jogkereséssel és jogszolgáltatással hivatásszerűen foglalkoznak, Térfy Gyulának tudatosan vagy öntudatlanul többékevésbbé mind tanítványai. Nemcsak arra az illusztris gárdára vonatkozik ez a megállapítás, amelynek tagjai évtizedeken át az igazságügy miniszteri u m ban közvetlen vezetése alatt működtek és napról-napra részesei voltak a belőle áradó Magyar Géniusz hatalma megnyilvánulásának. Az ő tanítványainak köre ennél sokkal szélesebb, mert akik jogi szaklapokat olvastak, akik jogászi egyesületek ülésein resztvettek, akik jogszabályalkotást célzó tanácskozásokon jelen voltak, mindig és mindenütt találkoztak Térfy Gyulával és soha sem távoztak anélkül, hogy fényes eszét, páratlan tudását és — a csevegés során is kinyomatásra érdemes — pompás beszédkészségét ne bámulták volna. Törvénymagyarázatai, gyűjteményes munkái a jogalkalmazásnak beláthaílan időkig hatalmas tényezői maradnak. Ez a vázlatosan felsorolt tevékenység azonban, amely méltó volna egynél több nagy jogász egész életét betölteni, Térfy Gyula működésének csak egy része. Igazi működése, amelybe az egész lelkét és szellemét maradék nélkül adta, maga a jogszabályalkotás volt. Az utóbbi évtizedeknek csaknem valamennyi igazságügyi törvénye és egyéb törvényeinek jelentős része, valamint az összes fontosabb rendeletek magukon viselik az ő munkájának nyomát. Aki ezeket olvassa, forgatja, alkalmazza, mindig Térfy Gyulával érintkezik, tőle tanul, aki mindenben specialista volt. Elmúlása nagy veszteség minden magyar jogász számára, ám aki olyan szerencsés volt, hogy vele személyesen is érintkezhetett, sőt munkatársa lehetett, azt egész életén végig fogja kísérni annak a fenntartás nélküli közvetlen kedvességű érintkezési módnak az emléke is, amely hívévé tette a vele érintkezőknek mindenikét. Ha minden magyar jogász csak valamiben is utánozni törekednék Térfy Gyulát, ez a magyar jogászság fejlődését nagy mértékben előmozdítaná és legméltóbb emlékéül szolgálna a nagy mesternek. Dr. Mayer Géza,, a m. kir. szabadalmi bíróság- alelnöke. Dr. Preusz Ernő kormányfőtanácsos. A legfelsőbb elhatározás, mely dr. Preusz Ernő vegyészmérnök, bites magyar szabadalmi ügyvivő személyét a kormányfőtanácsosi címmel ruházta fel, a magyar szabadalmi ügyvivői kar egyik jelességét tiintette ki, ki amellett mint mérnök is mérnöki társadalmunk díszei közé tartozik. Ebből az alkalomból nem lesz érdektelen röviden ismertetnünk ennek a férfiúnak az élete folyását. Dr. Preusz Ernő 1879-ben Ungvárott született. Édesapja köztiszteletben álló tekintélyes ügyvéd, Ung vármegye tiszteletbeli főügyésze volt. Gimnáziumi tanulmányait Ungvárott elvégezve Preusz a budapesti, müncheni és drezdeni műegyetemeken végzett ehemiai tanulmányokat. A budapesti műegyetemtől 1900-ban vegyészmérnöki oklevelet nyert. Gyakorlatát a Bantlin-féle vegyi gyárban kezdte, ahol üzemvezető mérnök lett, majd a belistyei fadesztillációs gyárnak volt üzemvezető főmérnöke. Főleg az acetongyártás technológiáját dolgozta ki és különleges fagázosítási és acetongyártási berendezéseket létesített. Műszaki doktori értekezése is ezzel a tárgygyal foglalkozik: „A ealciumacetát bomlása az acetongyártás szempontjából.“ Ezen dolgozata alapján doktori szigorlatra bocsájtották és 1903-ban műszaki doktor lett. Ő volt a budapesti Jó zsef-műegyetem harmadik mérnökdoktora. 1905-ben a gróf Pálffy-féle fadesztillációs gyárnak lett az igazgatója, majd a ruszkatői fadesztillációs gyár létesítésében vett részt. Később a Wiener Bankverein kérte fel szaktanácsadójául. 1907-ben lépett a szab. ügyvivői pályára, amelyen azóta, leszámítva a vörös rémuralom idejét, amikor a csőcselék fenyegetése elől külföldre volt kénytelen mene-
