Szabadalmi Közlöny, 1929 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1929-01-01 / 1. szám

U

SZABADALMI KÖZLÖNY

1. szám.

jón fenn kellett állama és csak ily német nemzetiségűek igényed esnek a „törvény“ rendelkezései alá.

A „törvény“ igényjogosult feleknek (proper parties claimant) azokat az egyéneket tekinti, akik az É. A. E. A. és Németország közt a hadi állapot kihirdetése idején (tehát 1917 április 6-án) német állampolgárok voltak, vagy akik az É. A. E. A. és Ausztria-Magyarország közötti hadi állapot kihirdetése idejében (1917 december 7-én) osztrák vagy magyar állampolgárok voltak, vagy azokat az egyéneket, akik a törvényben kifejezett időpontban (1928 március 10-én) német,, osztrák vagy magyar állampolgárok voltak.

Jogi személyek, tehát társulatok, egyesülések és részvénytársaságok, amelyek 1917 április 7-én német törvények érvénye alatt organizáltattak vagy állottak fenn, valamint 1917 december 7-én Ausztria vagy Magyarország vonatkozó törvényei értelmében keletkeztek vagy álltak fenn, szintén lehetnek igényjogosultak. Az 1928 márc. 10-ik nap jogi személyiekre nem ny er alkalma zás t.

Ezek a meghatározások véglegesek és az Arbiterre is kötelezők.

A fentiekből az is következik, hogy minden természetes; vagy jogi személy, amely 1917 április 6-án német állampolgár volt, de a versaillesi békeszerződés, honosítás vagy más okok folytán később más államnak lett a polgára; éppen úgy minden természetes vagy jogi személy, mely 1917 december 7-én osztrák vagy magyar állampolgár volt, de a sL-germaini vagy trianoni békeszerződés^ honosítás vagy más ok folytán idegen állampolgárrá vált, az Arbiter előtt szintén igényjogosult félnek tekinthető.

Az állampolgárságot az illető helyi törvények szabályai határozzák meg. Az igénylő és az igény hovátartozandóságát a szóbanforgó időben Németországban, Ausztriában vagy Magyarországon érvényes törvények rendelkezése figyelembevételével az igénylőnek kell bizonyítania.

2. Az igények átruházásai.

Az Arbiternek az a felfogása, hogy lia valaki a „törvény“ értelmében igényjogosult félnek jelentkezik és olyan igénye van, amely különben a „törvény“ hatáskörébe vág és maga az igénylő szabadalomtulajdonos akár a jogosulatlan használat idejében, akár abban az időben,

amikor a Custodian lefoglalta és megszerezte a szabadalmat, sem nem német (sem nem magyar vagy osztrák) állampolgár volt, akkor az igénylőre hárul am так a körülménynek a bizonyítási terhe, hogy a szóbanforgó igény reá szállott vagy reá ruháztatott az ő akarata nélküli jogutódlás, vagy törvény intézkedése folytán, vagy valamely esemény, mint egy társvállalkozás bekebelezése, vagy valamely egyesülés megszűnése összeolvasztások vagy egyesületi szanálások folytán, vagy bejegyzett részvénytársaságok átalakítása istb. folytán. Ha azonban az derül ki, hogy az igénylő igényét csere, vétel és haszonra vagy spekulációra való átruházás útján szerezte meg annak a tudatában, hogy azt az igényt az É. A. E. A. vagy az ö céljaira használták vagy azután az idő után vásárolta, amely időben azt a Custodian lefoglalta vagy igénybe vette, az ily igénylőt az Arbiter nem tekinti igényjogosult félnek.

Végül az Arbiter azt is vallja, hogy ha egy igénylő, legyen természetes vagy jogi személy, másként nem tudja magát jogosult igénylő félnek igazolni, csak akarata nélkül történt átszállás vagy törvény rendelkezései értelmében szerzett meg egy igényt, amely a „törvény“ alá tartozik egy természetes vagy jogi személytől, mely utóbbi személy a „törvény“ kívánalmainak állampolgárság tekintetében megfelel, akkor az ilyen igénylő, jogelődje érdekeinek utódja lévén, jogosítva van igényének az Arbiter előtt való megállapítására.

Az Arbiter felfogását úgy az 1928-as „törvénnyel“, mint a Revideált Statútumok 3477. cikkére való hivatkozással támasztja alá.

III. A kárigényekkel kapcsolatos egyéb kérdések. (Az igény.j ogosultság tárgyi feltételei.)

a) Az Ё. A. E. A. által vagy céljára való használat esetében való kárigények.

A „törvény“ 3. cikke b) alcikkének 4. §-a az Arbiterre bízza azt, hogy az É. A. E. Á. által fizetendő illő kártérítés mértékét megállapítsa mindazon találmányoknak az É. A. E. A. által vagy annak érdekében történt használatáért, mely talál mányok azokban a szabadalmakban vannak leírva vagy azoknak a szabadalmaknak felelnek meg, amelyeket átadtak, át