Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-04-15 / 8. szám
126 SZABADALMI KÖZLÖNY. 8. szám. elésre von а к ózó la g mi és hogyan van szabályozva. 1. A belföldi gyakorlatba vétel elmulasztása miatt a szabadalom megadásától számított 3 év eltelte után kényszerengedélyt adni, ennek sikeretlensége esetén pedig a szabadalom megvonását alkalmazni lehet. 2. A jóhiszeműségét kellően igazoló szabadalomtiilajdonossal szemben sem a kényszerlicencia adása, sem a megvonás nem alkalmazható. Rá fogok most mutatni azokra a lényegos kérdésekre, amelyek eszerint egyelőre az egyes államok törvényhozásának vannak fenntartva. Megkönnyíti ezt a körülbelül 20 év előtt tartott milánói és düsseldorfi konferencia anyaga, amelyeken húsznál többen nyilatkoztak a kérdésről és a vitázók közül többen az elméleten túlterjedőleg gyakorlati megoldásokat is javasoltak. A munkálatok közül kiemelkedik Kelemen István elaboraturna, amely rendszerességével, a vitapontok el nem kerülésével és a gyakorlati megoldások ismertetésével már a düsseldorfi konferencián nagy világosságot derített a különben igazán bonyolult — és gyakran mesterségesen is bonyolított — kérdéskompléxumra. így ő mutatott rá, hogy a megvonás a külföldi ipar érdekeit szolgálja. A kérdések közül ma a következőket említem meg. 1. Szükséges e a közérdeket, mint a kényszerlicencia ad hatásának ismérvét, külön említeni? Véleményem szerint nem, mert a kényszerlicencia kérése egymagában elégséges kritérium annak a megállapítására, hogy újabb állami beavatkozás indokolt és időszerű. 2. Kell-e a kényszerlieencia-kérőnek bonitását és azt valószínűsíteni, hogy a vállalandó feladat megoldására képes? Ha a szabadalomtulajdonos ezt kétségbe vonja, igen. 3. Helyes-e a kényszerlicenciát korlátozottan adni, vagy az csak teljes lehet-e? A kényszerlicencia-adás előfeltételei — az eddig kifejtettek szerint — olyanok, amelyek mellett a kívánt eredmény csak teljes kényszerlicenciától várható, ami az egyes esetek megoldását egyszerűvé is teszi. 4. Behozhat-e a kényszerengedélyes is? Bizonyos rövid, határidőig ettől aligha zárható el. 5. Mi legyen a szabadalomtulajdonos excrdpalásának a kritériuma? Öncukaratú engedélyre vonatkozó komoly ajánlattétel belföldi iparos részére. 6. Mi legyen a következménye annak, ha a kényszerengedélyes a kényszer-engedélyt vissza akarja adni! Ebben nem akadályozható. 7. Adhat-e a kényszerengedélyes önakartú engedélyt ? Nem; hiszen ezzel azt bizonyítaná, hogy nem kellett volna neki kényszerengedélyt kapnia. 8. Milyen viszonyban van a kényszerengedély a korábbi ömakaratú engedéllyel? A kényszerengedély a korábbi önakaj-atú engedélyeket megszünteti. 9. Lemondhat-e a kényszerengedély tartama alatt a szabadalom tulajdonos szabadalmáról? Nem, sőt azt a kényszerengedély tulajdonosa fenntarthatja. A most futólag érintett kérdésekből 'megállapítható, hogy milyen hatalmas kérdéstömeg vár megoldásra. Ennek a megoldása még sok, beható munkát igényel. De azt is meg lehet az eddig előadottakból állapítani, hogy az uniós államok közötti megegyezés már is örvendetes stádiumban van és fejlődése alaposan várható. Mielőtt mai vázlatos ismertetésemet befejezném, meg kell említenem, hogy a kényszerlicencia ellenzői nem ritkán azzal érvelnek, hogy a kényszerlicencia intézményétől eredmény nem várható. A nélkül, hogy ezeknek az aggodalmaknak a felhozott indokait most ismertetném és velük polemizálnék, mindenekelőtt rámutatok Anglia és Svédország példájára és arra, hogy Svédország küldöttje a milánói konferencián 1907-ben kijelentette, hogy a kényszerlicencia, tapasztalatuk szerint, sokkal jobban szolgálja a gyakorlási kényszert, mint a megvonás. Szoktak ennél a kérdésnél arra is hivatkozni, hogy Angliában a kényszerlioenciát alig veszik igénybe, anii hatástalansága mellett szól. Kérdem ezzel szemben, hogy vájjon hatástalannak mondhatjuk-e a kihirdetett statáriumot, azért, mert kihirdetése után a vonatkozó bűncselekmények nem fordulnak elő? Minél tovább fűzöm elmélkedésem fönn
