Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-15 / 2. szám
30 SZABADALMI KÖZLÖNY. 2. szám. jegytulajdonos nem léphet fel sem büntető, sem magánjogi úton olyan harmadik személyek ellen, akik ezt a jogtalan védjegyhasználatot 1919. április 5-ike előtt követték el. Azok részére, akik abstraktabb fogalmakat szeretnek képletekkel vagy hasonlatokkal érzékelhetőbbé tenni, talán használhatónak látszik egy olyan megállapítás, hogy a kizárólagos használati jog támadó fegyver, kard, míg az elsőbbségi jog egy védelmi eszköz, pajzs. Hogy az elsőbbségi jog és a kizárólagos használati jog merőben külömböző fogalmak, az kitűnik abból is, ha elgondoljuk, hogy valaki ma, a háborús kivételes törvények érvényének megszűntével is, egy teljes évig (szabadalmakat illetőleg) vagy négy hónapig (védjegyeket illetőleg) birtokában lehet elsőbbségi jogoknak anélkül, hogy ugyanakkor birtokában volna egyúttal a kizárólagos használati jogoknak is. Áll ez mindazokra az esetekre, amikor valaki, pl. Magyarországon nem nyújtott he egy szabadalmi bejelentést, vagy nem jelentett be egy védjegyet, ha ennek a találmánynak a tárgyát, vagy a védjegy ábráját 12, illetve 4 hónapnál nem régebben visszanyúló időben valamely Uniós államban már bejelentette, illetve belajstromoztatta. Felmerülhet már most az az ellenvetés, hogy az elsőbbség fogalmát nemzetközi viszonylatban talán másképen kell értelmezni, mint tisztán a hazai viszonylatban. Talán tehetné valaki azt az ellenvetést, hogy az elsőbbség fogalma védjegytörvényünk szempontjából egy másképen meghatározott fogalom, mint a nemzetközi viszonylat, az Uniós egyezmény szempontjából. Hogy ez a felfogás egy pillanatig sem állhat meg, az azonnal kiderül, ha ezt a külömbözőséget tényleg fennállónak feltételezzük. Ezen feltételezés mellett akkor két esetet kell felvennünk; az első eset, hogy az elsőbbségnek az Uniós egyezményben adott meghatározása |az Uniós alattvalónak kevesebb jogot ad, mint a belföldi honosnak, a második eset az, hogy több jogot ad. Az első eset, vagyis az, hogy az Uniós alattvaló kevesebb jogot élvez, mint a belföldi honos, kifejezetten beleütköznék az Uniós egyezmény 2. cikkébe. A második eset, hogy az Uniós alattvaló több jogot élvez az elsőbbségi jog fogalonnneghatározásából kifolyólag, mint a belföldi honos, egyrészt általános meggondolások alapján van kizárva, másrészt meg azért is, mert nincsen olyan törvényünk, vagy jogszabályunk, mely megállapítaná, hogy az ipari tulajdonjog védelmében egy külföldi akármikor és akármilyen körülmények között is több jogot élvezhetne Magyarországon, mint egy belföldi. Ha tehát az elsőbbségi jogra vonatkozólag az Uniós egyezmény fogalommeghatározásából képezett kör sem nagyobb, sem kisebb nem lehet, mint a hazai védjegytörvényünk fogalommegliatározásából képezett kör, úgy csak az az eset állhat fenn, hogy a két kör teljesen fedi egymást, vagyis elsőbbségi jog alatt pontosan azt és csak azt kell érteni, ami az Uniós egyezmény 4. pontja 2. bekezdésében definiálva van. Hogy az elsőbbségi jog és a kizárólagos használati jog merőben külömböző fogalmak, az kitűnik továbbá még abból is, hogy védjegytörvényünk 19. §-a külön említ kizárólagos használati jogot és külön említ elsőbbségi igényt. Már pedig még a gondolatát is el kell hárítanunk annak, hogy egy törvényünk tautológiát, pleonazmust, vagy sinonimikát tartalmazhatna. Az elmondottak világosan mutatják, mennyire külömböző két fogalom a kizárólagos használati jog és az elsőbbség és minden további részlet analizálása nélkül is már megengedik azt a következtetést, hogy egy olyan bírói vagy miniszteriális határozat, amely abból indul ki, hogy ez a két fogalom egymással mindenképen azonos, csak elhibázott konklúziókra juthat Hogy az elsőbbségi jognak itt élesebben kirajzolt fogalommeghatározása nem lehet hibás, az kitűnik abból is, hogy a magy. kir. Szabadalmi Bíróság bejelentési osztálya egy konkrét esetben nem adott helyt egy Uniós bejelentő felszólalásának, aki egy olyan, az ő első külföldi bejelentésével teljesen egyező bejelentés ellen szólalt fel, melynek itt történt bejelentése a felszólaló első külföldi bejentése és az erre épült későbbi magyar bejelentés időpontja közé esett; a bejelentési osztály ezen határozatát a bírói osztály helybenhagyta. Erre az analó-
