Szabadalmi Közlöny, 1927 (32. évfolyam, 1-24. szám)
1927-04-15 / 8. szám
SZABADALMI KÖZLÖNY. 127 8. szám. lát, annál inkább azt vészem észre, liogy nehéz megválni tőle. Talán lesz alkalmam máskor folytatni, most azonban, végezetül, rámutatok egy fontos adat gyűjtésének a hiányára. Akkor tudnánk ugyanis ezzel a kérdéssel még megfelelőbben foglalkozni, ha tudnánk, hogy hány olyan szabadalom van, amelyet a megadása után három éven túl a hazai ipar mellőzésével gyakorolnak. Ez mutatná a kérdés jelentőségét, különösen a magunkfajta kis államok szempontjából. Amint láttuk, a kérdések egy jelenté - kény íésze tanulmányozásra és érlelésre szorul. Foglalkozzunk ezekkel a jövőben olyan szeretettel, amilyent a kérdések és az általuk érintett hazai ipar megérdemelnek. Van azonban egy alapvető kérdés, amely már annyira megérett, hogy reá vonatkozólag határozati javaslatot előterjeszteni módomban áll. Ez a „visszaélés“ (aims Missbrauch) kérdése. Ha ezt sikerül egyértelmüleg eldönteni, hatalmas lépést teszünk vele a kitűzött eél felé. Erre vonatkozólag, a kifejtettek alapján. határozati javaslatom a következő: A szabadalom adta kizárólagossági joggal való visszaélés megállapítására elég, ha a szabadalomnak tulajdonosa a hazai szükségletet hazai termeléssel nem elégíti ki és erre hazai iparosnak öhakaratú engedélyt nem adott. Ha ugyanis a kényszerengedély tulajdonosa kényszerengedélyről lemondhat, viszont a szabadalom tulajdonosa a kényszerengedélyt — ha az záros határidőn belül célját he nem töltötte — visszavétetheti s végül ha bárki a kényszerengedély sikertelensége estén a szabadalom megvonását szorgalmazhatja, nem marad ezen a téren olyan nyitott kérdés, ami a határozati javaslat elfogadását akadályozhatná. Dr. Mayer Géza a m. kir. szabadalmi bíróság alelnöke. A párisi, illetve hágai nemzetközi iparjogvédelmi egyezmény 4. cikkéhez.* 1. Az elsőbbségi jog tartalma és harmadik személyek jogainak fenntartása. A hágai konferencia nem változtatta meg a nemzetközi egyezmény 4. cikkének * Bernauer Zsigniond müegy. magántanár, szabadalmi ügyvivő előadása a Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség Magyar Csoportjának f. évi márc. 21-iki vitaüléeén. a) és b) pontjait, amelyek az elsőbbségi jog tartalmát megállapítják és kifejezetten fenntartják harmadik személyeknek a szerződéses határidő alatt az elsőbbséggel bejelentett szabadalommal szemben szerzett jogait. Ez az ütköző pont tehát, amely a párisi egyezmény létrejötte óta megtartott minden nemzetközi konferencián, valamint a nemzetközi iparjogvédelmi szövetségnek ezeket előkészítő minden kongresszusán a leghevesebb vitáik középpontjában állott, változatlanul fennmaradt a londoni konferenciára és minden körülmények között kívánatos volna, hogy ez a végen vajúdó kérdés, amely immár tengeri kígyóvá nőtte ki magát, végre is dűlőre jusson. A hágai konferencia ebben a fontos kérdésben annyiban mutatott fel bizonyos haladást, hogy az azon résztvevő államok közül már csak Magyarország, Olaszország és Jugoszlávia szavazatai akadályozták meg az elsőbbségi jog tartalmának kiterjesztését célzó egyhangú határozat létrejövetelét. A Páris—Brüsszel—Washington—Hága-i egyezmény sokat vitatott rendelkezései közismertek. Ezért itt csak röviden vázolom ezeknek a rendelkezéseknek értelmét, amely velejében abban áll, hogy az az unióállambeli honos vagy ezzel egyenlő elbánás alá eső személy, ki az Unió valamely államiában szabadalmat, mintát, védjegyet vagy használati mintát jelentett be, a megállapított határidők alatt a többi unióállamhan ezen eredeti (első) bejelentés elsőbbségével érvényesítheti, illetve bejelentheti jogait, de az ezen elsőbbséges bejelentésekre szerzett védelem nem biztosítja számára ugyanazokat az elsőbbségi jogokat, amelyeket az illető államban szerezhetett volna, ha a szabadalmat, mintát, védjegyet vagy használati mintát az eredeti első bejelentéssel egyidejűleg jelentette volna be. Míg ugyanis valamely eredeti bejelentéssel szerzett elsőbbségi jog tartalma általánosságban abban nyilvánul, hogy hai*madik személyek az elsőbbség napja után, amely itt rendszerint azonos a bejelentés napjával, sem előhasználati jogot, sem a szerzett jogba ütköző konkurrens védelmet nem szerezhetnek (ez utóbbi ugyan a magyar szabadalmi törvény szerint vitás), addig az lígynevezett szerződéses elsőbbség egyrészt kifejezetten fentartja harmadik személyek számára azt a jogot, hogy az
