Szabadalmi Közlöny, 1918 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1918-06-01 / 11. szám
II. szám". SZABADALMI KÖZLÖNY. 227 jegyet lajstromképességére nézve Függetlenül elbíráljon. A bejelentőnek az. az állítás;!, hogy a szóban levő védjegyet megkülönböztető képességére nézve a hivatkozott egyezmény 6. c. 2. p. 2. bek. szerint megvizsgálni és esetleg a megkülönböztető jellegének bizonyítását megengedni kell, az idézett törvényhely téves értelmezésén alapul. A 6. cikk laxative sorolja föl azokat az okokat, amelyeknek fönforgása esetén a> védjegyet vissza lehet utasítani. A 2. pontban ugyanis a következő okokfogla Itatnak: 1. a védjegy megkülönböztető jellegének hiánya; 2. a védjegynek úgynevezett desertptiv jellege, t. i., ha a védjegy az árú minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, száirnazási helyére, vagy előállításának időpontjára utal; 3. ha valamelyik szó köznyelven használatossá válik. A 2. p. 2. mondata következőképen hangzik: Valamely védjegy megkülönböztető jellegének a megítélésénél az összes ténykörülményeiket különösen a védjegy használatának a tartamát kell figyelembe venni. A kereskedelmi kamara azon a nézeten van, hogy az utóbbi rendelkezés kizárólag az 1. alatt említett védjegyekre vonatkozik, jelesül azokra, amelyek minden megkülönböztető képességet nélkülöznek, nem pedig a védjegyek 2. és 3. alatt fölsorolt csoportjaira. A két utóbbi csoportba tartozó védjegyekre egyáltalában nem szerezhető kizárólagos jog, mert ezeket a kereskedelmi forgalom nem nélkülözheti, minélfogva ezeknek szabad használatát a forgalomnak csorbítatlanul föntartani kell. Az 1890. évi védjegytörvény 1. §-ának a védjegy megkülönböztető képességére vonatkozó követelményét az 1913. évi márc. 17-iki törvény a betűk és számok tekintetében kifejezetten kitágította: az 1895; évi novella 1. §-ának rendelkezései azonban, amelyekre a jelen határozat támaszkodik, továbbra is érintetlenül érvényben maradtak. Olyan szó, amely kizárólag az árú minőségére vagy rendeltetésére vonatkozó adatot tartalmaz, kell, hogy a kereskedelmi forgalom részére föntartassék, még akkor is, ha valamelyik kereskedőnek, vagy iparosnak netalán sikerült volna ezt a szót a cég nevébe való fölvételé vagy széleskörű reklámozás segélyével vállalatára utaló jelzéssé tenni. A megkülönböztető képesség kritériuma kizárólag jelvényekre vagy ábrákra, de sohasem szavakra értendő. A bejelentő föl ebbe zésére a következők jegyeztetnek meg: Á fölebbezö fél által a Washingtonban módosított párisi nemzetközi egyezmény 6. cikkének adott értelmezését sem az egyezmény francia, sima német nyelvű szövegezése nem támogatja. A 6. cikk 1— 3. pontjaiban ugyanis föl vannak sorolva azok az esetek, amelyelvben valamely védjegyet azzal az alapvető rendelkezéssel szemben, hogy a származási országiban bejegyzett védjegyet valamennyi unióbeli országban, úgy amint van, (telle quelle) lajstromozni kell, visezautaisítani lehet. A 2. pont a védjegyeknek három csoportját említi, amelyeknek oltalmazása, annak dacára, hogy a saját hazájukban lajstromoztattak, megtagadható, jelesül először, a megkülönböztető jelleget nélkülöző védjegyeket, másodszor az olyan védjegyeket, amelyek kizárólag olyan jelvényekből vagy adatokból állanak, amelyek az árú minőségére stb. utalnak és harmadszor olyan védjegyeket, amelyek a közhasználatba mentek át. Az a kérdés, vájjon a harmadik csoportbeli védjegyek a második csoportbelieknek alcsoportjának vehetők-e, vagy pedig külön önálló csoportnak tekintendők-e, a jelen ügy elbírálása szempontjából lényegtelen. Tény az, hogy az első csupor tbelii védjegyeket, t. i. azokat, amelyek
