Szabadalmi Közlöny, 1918 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1918-03-15 / 6. szám
108 SZABADALMI KÖZLŐNK (j. szám. február 17-én alpörös, szolgálatából történt kilépése alkalmával lefolytatott elszámolás után az alpörösi találmánynak az alpörös hoz egy néhány hónappal a kilépés előtt elhozott modelljét 20 koronáért eladta alpörösnek és ezzel a megtámadott szabadalom tárgyát képező találmány tulajdonjogát alpörösre ruházta át. Ez az utóbbi körülmény F. J. tanú vallomásának különösen a befejező részéből tűnik ki. amelyben azt vallja a nevezett tanú, hogy fölpörös a modell eladása után azzal búcsúzott el alpöröstől, hogy vannak neki a mángorló asztalon kívül más találmányai is, de azokat nem fogja olyan olcsón eladni, mint a mángorló asztalt. F. J. tanú vallomásának a fölpörös által kétségbe vont hitelt érdemlő voltát, tanúnak ki az alpörösnek fia, az alpörössel szemben fönnálló, ez a közeli rokoni viszonya egymagában véve annyival kevésbbé érinti, mert az ugyancsak hit alatt az alpörösi 2. alatti kérdőpontokra kihallgatott P. J. érdektelen tanú vallomása is megerősíti F. vallomását. Mindezeknél fogva a bírói osztály beigazolnak látta, hogy alpörös megtámadott szabadalom tárgyát képező találmány tekintetében a valódi föltaláló fölpörös jogutódja és mint olyan, az alpörösi találmányt jogos tulajdonaként jelentette be szabadalmazás végett. Miután ehhezképest a jelen pörben a szabadalmi törvény 5. §-ának a fölpörös által vitatott esete fönn nem forog, ennélfogva fölpöröst keresetével el kellett utasítani és mint pervesztes felet a perköltség megfizetésében elmarasztalni. 19. Az 1895. évi XXX V11. t.-c. 36. §-ábau meghatározott fid folyamodás benyújtására rendelt határidő elmulasztása esetében a 81588/914. К. M. e. rendelet 48. §-a értelmében igazolásnak van helye. (Bírói oszt. 1917 nov. 22. 12988/917. S. 7062.). Bírói osztály: az igazolási kérelemnek helyt ad, ehhez képest a fölfolyamodás további tárgyalását elrendeli s egyúttal fölhívja bejelentőt, hogy a 4154/917. sz. a. kikézbesített fölfolyrmodás érdemi részére vonatkozó észrevételeit, valamint a saját fölfolyamodása részletes indokolását a jelen határozat kézbesítésétől számított 60 nap alatt 2—2 példányban mutassa be. Indokok: Miután a felek közt nem volt vitás az a tény, hogy a fölfclyamodó, ill. fölszólaló cég megbízó levelét melyben magyarországi meghatalmazottját a fölfolyamodás beadásával megbízta Berlinben f. é. március hó 27-én adta át a Priifstelle-nek express továbbítás végett, s miután fölszólaló cég saját levelező könyve alapján a szóbeli tárgyaláson beigazolta azt, hogy a melléklet nélküli levelek Berlinből f. évi március-április havában, a megnehezített háborús viszonj'ok dacára is 4—5 nap alatt Budapestre rendszerint megérkeztek, a hivatal bírói osztálya fölszólaló cégnek ama mulasztását, hogy a szóban forgó fölfolyamodását a hivatalnál elkésve adta be, vétlen mulasztásnak minősítette. Méltányosnak találta ugyanis fölszólalónak azon vélekedését, hogy «Prüfstelle»-nek f. é. március hó 27-én átadott levele a fölfolyamodás rendes határnapját megelőzően még oly időben érkezik megbízottjához, hogy annak az akár formai, akár részletesen indokolt fölfolyamodás beadására elegendő ideje lesz, hogy pedig a szóban forgó levél a budapesti posta és távirda igazgatóság bemutatott bizonylata szerint csak f. évi április hó 19-én érkezett meg rendeltetési helyire — az, a fölszólaló hatáskörén ki. vüli eseményeknek volt következménye. Ezekhez képest a hivatal bírói osztálya elrendelte a fölfolyamodás további szabályszerű letárgyalását, mihez képest feleket az esedékes beadványok benyújtására utasította
