Szabadalmi Közlöny, 1917 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1917-04-15 / 8. szám
176 SZABADALMI KÖZLÖNY. 8. szám. lentőségétől függ, amely mind a három országban egészen különböző. Másképen kellene a dolgot megítélni, ha a védjegyjog terén a három állam közt a puszta jogegységet meghaladó oly bensőbb kapcsolatnak a megteremtése vétetnék célba3), mint amilyen mostanában Ausztria és Magyarország közt áll fönn, amely államok viszonyában az egyik államban lajstromozott védjegy alapelvileg és minden továbbiak nélkül a másik államban is oltalmat élvez4). Mert az ilyen kapcsolatnak az eljárás különbözősége nemhogy kedvezne, hanem bizonyos körülmények között még akadályul is szolgálna. II. 1. A tervezet egyes rendelkezéseinek vizsgálatánál elsősorban már a törvény címében föltűnő, hogy a tervezet — legalább fordításában — a „Marke“ kifejezést elhagyja és helyette ép úgy, mint a német tervezet, a „Warenzeichen“ kifejezést veszi föl. Habár azok a nyelvbeli okok, amelyek ennek a szónak az utóbbi tervezetbe történt fölvétele ellen szólnak3), a magyar törvénytervezetre nem állanak, mert a magyarban a „Marke“-t az ettől teljesen eltérő „Védjegy“' szó fejezi ki, mégjs aggályos, hogy a „Warenzeichen“ szónak a „Marke“ helyébe történt fölvétele következtében az összes többi árujegyek számára, amelyek nem védjegyek, nem marad fönn elnevezés és hogy a technikai értelemben vett „Marke“ szó kifejezésére végtére mégis ugyanezt a szavat fog kelleni választani. 2. A védjegy fogalmi meghatározása J) V. ö. Adler id. m. 437. 1. *) V. ö. Osterriethnek «A kölcsönös iparjogvédelem kiépítéséről Ausztria-Magyarország és Németország közt» című előadását. (Gewerblicher Rechtschutz u. Urheberrecht 1916. 201. 1.) Gerichtshalle 1916. 509.1. és Österr. Patentblatt 1916. 136. 1. 6) V. ö. Adler «Der Entwurf eines Deutschen Warenzeichengesetzes)) (Sonderabdruck aus Zeitschrift für das gesamte Handels-und Konkursrecht 75. köt.) 1. lap 1. jegyzet ugyanaz marad, noha a tervezet a védjegynek a védjegytörvény 1. §-ában foglalt meghatározásától eltér és a német törvény 1. §-ának meghatározását veszi át. Mindazonáltal azok a kételyek, amelyek a gyakorlatban az 1. §-nak ama szövegezéséből „aki .... akar használni“ támadtak5) és a deffenziv védjegyekre való tekintettel jobb, ha eleve elkerülhetők, kívánatossá teszik, hogy ettől a módosítástól eltekintessék. Ellenben ajánlatos volna a törvény 1. §-át akként módosítani, hogy a „készítményeknek és áruknak más hasonló készítményeiktől és áruktól való megkülönböztetésére“ szavak helyett a „más vállalatoknak hasonló készítményeitől és árúitól való megkülönböztetésére“ szavak vétetnének föl. 3. Hogy a védjegynek megkülönböztető képességgel kell bírnia, már az érvényben lévő védjegyjog szerint sem volt kétséges6 7 8), ami az 1913. évi novella a védjegytörvény 1. §-ának a második bekezdés') által történt kiegészítése folytán teljesen kétségtelenné vált. A tervezet változatlanul főntartja a 2-ik §-ban azokat a védjegye' két, amelyek megkülönböztető jelleggel nem bírnak, de megengedi az ily védjegy lajstromozását akkor, ha az a forgalomban mint a bejelentő árúinak ismertető jele ismeretes. Ezáltal a tervezet azt a látszatot kelti, mintha az utóbbi rendelkezésnek más jelentménye volna, mint az 1. £. 2-ik bekezdésének, ami semmiesetre sem áll. Miképen az eddigi magyar jog az 6) V. ö. Kent. Reichsgesetz zum Schutz der Warenbezeichungen 39. 1. 7) V. ö. Adler Markenrecht 78. 1. Bányász. Das Marken und Musterschutzrecht in Ungarn 7. 1. Erläuterungen zum deutschen Entwürfe eines 'Warenzeichengesetzes, amtliche Ausgabe 56. 1. 8) Ez a rendelkezés az 1913. évi osztrák novella azonos szövegezésében a következőképen hangzik: Bei Beurteilung, oh ein Zeichen hie zu (d. i. zur Unterscheidung) geeignet ist, sind alle Tatumstände, insbesondere die Dauer des Gebrauches des Zeichens nach Massgabe der Auffassung der beteiligten Verkehrskreise zu berücksichtigen.
